A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-02-08 / 5. szám
1970- világ-népszámlálás Napjainkban egyre több szó esik a Csehszlovákiában sorrakerülö évvégi népszámlálásról. A csehszlovákiai magyarság reményteljes várakozással tekint ennek a fontos társadalmi aktusnak kimenetele és eredménye elé. Az elmúlt két év folyamán — a felkorbácsolt nemzeti érzelmek és sérelmek légkörében — • a magyarság lélekszáma körüli vita számos szükségtelen nézeteltérésnek volt forrása. Napvilágot láttak eltúlzott, minden objektivitást mellőző becslések a magyar lakosság létszámára vonatkozóan. Ezek egy része túlzottan minimalista, másik része túlzottan maximálista volt. Megjelentek azonban adatszerű, reális elemzések is. Megállapíthatjuk, hogy a tényekre támaszkodó elemzések szerint is Csehszlovákiában több magyar anyanyelvű lakos él, mint az a hivatalos statisztikában található számadatokból kitűnik. A legmegalapozottabb becslések szerint a csehszlovákiai magyarság lélekszáma jelenleg 720—740 ezer között mozoghat. A legfrisebb hivatalos statisztika pedig csak 563 ezer magyar nemzetiségű lakost mutat ki (Štatistická ročenka ČSSR 1969, Praha 1969, Nakladatelstvi technické literatúry, 87. oldal]. Természetesen ezeket az adatokat töhbféle szempontból lehetne boncolgatni. Lehetne taglalni a körülményeket, amelyek végül is kialakították őket. A jelenlegi írásnak azonban nem ezt a feladatot szántuk. Elégedjünk meg egyelőre a megállapítással: a csehszlovákiai magyarság köztudatában nagyjából a fenti adatok által meghatározott nézet alakult ki saját lélekszámút illetően. Ez tehát tény; elkendőzése vagy agyonhaligatása csak fokozná a feszültséget és a nyugtalanságot. A magyar lakosság széles rétegeinek saját lélekszáma iránti nagyfokú érdeklődése azonban nem a felfokozott nemzeti önérzetnek tudható be. Sőt — a hasonló jellegű absztrakciókat mellőzve — nagyon is praktikus érdekek táplálják. Köztudott, hogy a nemzetiségek jogainak a föderációval egyidőben történő alkotmányos rendezése, valamint a kialakulóban levő politikai-közigazgatási gyakorlat arra enged következtetni, hogy a nemzetiségek lélekszáma kritériumként szerepel majd a különböző testületek és szervek nemzetiségi képviseleti kulcsszámának megállapításánál. A csehszlovákiai magyarság ezért már 1968-ban ha-' tározott érdeklődést tanúsított saját lélekszáma iránt. Ügy is mondhatnánk, hogy maradéktalanul tudatosította az elvet: a képviselet és lehetőségek többek között és nagy mértékben a lélekszám függvényei. Ezek után tekintsünk ki szűk körű problé máinkból és próbáljuk beilleszteni a csehszlovákiai népszámlálást az egész világot átfogó rendszerbe. A népesség számlálásával — ha egyszerű formák között és csak néhány adatra kiterjedően is — már az ókori államokban foglalkoztak. Kínában, a Római Birodalomban és a többi ókori államban többé-kevésbé rendszeresen összeírták a népességet, pontosabban a lakosság bizonyos — megadóztatott — részét. A középkorban az erős központi hatalom hiányában a népösszeírás igen ritka jelenség, A Hét társadalompolitikai melléklete 5 Felelős szerkesztő: Mfiog f 6 z s e I inkább a kialakultabb városállamokban található. A mai értelemben vett népszámlálásokról — amelyeknek legfőbb jellemzői, hogy a népességnek valamennyi tagjára kiterjednek, az adatokat egy időpontra vonatkoztatva gyűjtik és dolgozzák fel, továbbá meghatározott rendszerességgel ismétlődnek — csak a kapitalista termelési mód kialakulásával, s emellett az „államtudományok“, köztük a statisztika megfelelő kifejlődésével beszélhetünk. A népesség összeírások mind programjukat, mind módszereiket tekintve hosszú utat tettek meg, amíg a mai modern technikára épített népszámlálássá fejlődtek. Közben világszerte jelentős erőfeszítéseket kellett tenni, hogy az ilyen, egész országra kiterjedő és minden egyes személy egyéni adatainak összegyűjtésére irányuló felvételekkel szemben a lakosság körében tapasztalható idegenkedést legyőzzék. Ma már elmondhatjuk, hogy alig van olyan ország a világon, ahol ne tartottak volna népszámlálást. Ez a legrégebbi múltra visszatekintő és legnagyobb szabású statisztikai adatfelvétel teljesen általánossá vált. A népességre, a társadalomra vonatkozó ismeretek fő forrása ma is az általában tízévenként ismétlődő népszámlálás. A nemzetközi szervezetek már hosszú Ideje behatóan foglalkoznak a népszámlálásokra vonatkozó ajánlásokkal és javaslatokkal. Első ízben az 1853-ban, Brüsszelben tartott nemzetközi statisztikai kongresszus tett részletesebb ajánlást a népszámlálások 10 évenkénti megtartására és programjára. A múlt században és a jelen század első felében kifejlődött koordinációs tevékenység azonban inkább csak tudományos jellegű volt. Az egész világra kiterjedő és általánosabban elfogadott nemzetközi koordináció gyakorlatilag csak a második világháború után az ENSZ létrejöttével valósult meg. Az 1950, majd ezt követően 1960. és 1970. körüli évekre közös ajánlások készültek arra vonatkozóan, hogy a világ valamenynyi országa tartson népszámlálást, s így - kialakítható legyen a „világ-népszámlálás“. Ezenkívül az utolsó két időpont (1960 és 1970) tekintetében már részletes ajánlásokat dolgoztak ki a népszámlálások programjára és az összehasonlítások biztosítása céljából a fogalmak egységesítésére is. A KGST-országok külön is tettek erőfeszítéseket a legfontosabb fogalmak összehangolására és egységesítésére. A hatvanas években a világ 226 országából (és önálló területéből) 176-ban tartottak népszámlálást. A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint ez a szám a hetvenes években még növekedni fog: 181 ország tervezi, hogy népszámlálást tart. 1970-ben Csehszlovákiához hasonlóan népszámlálást tartanak a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban, az NSZK-ban, Magyarországon, az NDK-ban, Lengyelországban, Japánban, Brazíliában, Mexikóban, az EAK-ban stb. Viszont ezúttal is elmarad például Etiópiában, és több kisebb afrikai ország sem tervez népszámlálást. Az ENSZ becslése szerint 1968 és 1974 között legalább 2,5 milliárd embert, vagyis a világ lakosságának mintegy háromnegyedét fogják megszámlálni. Ha a Kínai Népköztársaságban is megtartják a népszámlálást ebben az időpontban, akkor lényegében most először valósulna meg a világ-népszámlálás. A népszámlálásnak ma már nem elsősorban a népességszám megállapítása a fő feladata, hanem a közép- és távlati, a helyi és országos tervezés adatszükségletének, az igazgatás minden szintjén felmerülő adatigényeknek minél teljesebb és minél gyorsabb kielégítése, tudományos, objektív és időszerű adatok biztosítása. A statisztikai adatigények bővüléséhez hozzájárult, hogy az államvezetést, a tervgazdálkodást a közvetlen gazdasági adatok mellett ma már inkább érdeklik a népességi, társadalmi, kulturális és lakásviszonyokra vonatkozó információk. Magyarországon a népszámlálást 1970. január 2 és 14 között végezték el. Néhány érdekesség kedvéért érdemes foglalkozni az ottani népszámlálási gyakorlattal, összesen 40 800 szám lálókörzetet alakítottak ki; ezeket 40 ezer számlálóbiztos és 14 ezer felülvizsgáló járta be, akik összeírták a lakosok, lakások és épületek adatait. Bár a népszámlálással kapcso latos összeírást január 2 és 14 között bonyolították le, az adatoknak az 1969, december 31 és 1970. január 1 közötti — tehát egy eszmei időpontban megvolt — állapotokat kellett ttik rüznie. A számlálóbiztosok munkájukat a számlálókürzetükün belül házról házra, lakásról lakásra járva végezték. Egy-egy számláló biztosra általában 290, a ritkábban lakott részeken 120 személy adatainak az összeírása jutott. A biztosok a kérdőíveket saját maguk töltötték ki, s a kérdéseket lehetőleg az össze írt személyekhez intézték. A kiskorúak adatait a szülőktől tudakolták meg. A magyarországi népszámlálás természetesen szintén kiterjedt az ott élő nemzetiségekre, németekre, szlovákokra, románokra, dél-szlávokra is. Ezzel kapcsolatban a Magyar Nemzet 1970. január 1-i száma a következőkről tudósít: ,A népszámlálás Irányítói külön kérik hazánk nemzetiségeit, hogy anyanyelvűket a valóságnak megfelelően jegyeztessék be. Államunk — közismerten példás nemzetiségi politikájának szellemében — ezt joggal elvárja, és ebben a szellemben fogant az az intézkedés is, hogy a nem magyar anyanyelvű helységek ben a megfelelő nyelvet beszélő számlálóbiztosokat bíztak meg az összeírás elvégzésével.“ Úgy gondoljuk, ehhez nem kell több kommentár. A magyarországi népszámlálás során összegyűlt adatokat elektronikus számítógéppel dolgozzák fel, s 1972 végéig publikálják az or szág népességére és életkörülményeire vonatkozó részletesen feldolgozott anyagot. VARGA SÁNDOR 9 Anyaság. Kamil Vyskočil felvétele
