A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-28 / 51-52. szám

társaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között megkötendő új kulturális egyezmény előmunkálatait. Elnökségünk közreműködésével megoldódott a kassal magyar színház kérdése is; a színház november végén megkezdte működését. Javaslattal fordultunk a Művelődésügyi Minisztériumhoz, s kértük a csehszlovákiai magyar néprajzi múzeum létrehozását. Ugyanennek a minisztériumnak javasoltuk egy önálló Magyar Állami Népművészeti Együttes létrehozását, és a „Csehszlovákiai magyar képzőművészet 50 éve“ című kiállítás megrendezését.

A csehszlovákiai magyar iskolaügy kérdéseivel is gyakran foglalkozott az elnökség. Az Oktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályához beadvánnyal fordultunk, amely a magyar tanulók iskolánkívüli irodalmi tevékenységének intézményesítését szorgalmazza. Javasoltuk továbbá a magyar pedagógusok nyári egyetemének megrendezését.

A Csemadok szerveire háruló társadalmi feladatok elvégzése terén is megtörténtek a szükséges intézkedések. A központi apparátus dolgozói az Országos Statisztikai Hivatal adatai alapján felmérték a cseh országrészekben élő magyarság számát, pontosan helységek és járások szerint. Ennek alapján fogjuk megkezdeni a Csemadok-szervezetek és szervek létrehozását a cseh országrészekben. A csehszlovákiai magyar kulturális alap létrehozásának kérdésében szintén megtörténtek a szükséges lépések.

Hét: A felsoroltakból látható, hogy a Csemadok társadalmi tevékenysége nagyon élénk és sokrétű. Csak bízni lehet abban, hogy az eredmények sem maradnak el. Milyen feladatok állnak most a Csemadok szervezetei előtt?

Szőke J.: Az elkövetkezendő időszak legfontosabb feladata aktivizálni egész szervezetünket, minden tagunkat. Az alapszervezetek évzáró közgyűlései és azt követően a járási aktívák kitűnő alkalmat nyújtanak az eddigi eredmények felmérésére, programunk népszerűsítésére. Központi Bizottságunk elnöksége levéllel fordult az alapszervezetek évzáró közgyűléseihez. A levél ismerteti legfőbb eredményeinket, felhívja a Csemadok tagjait és alapszervezeteit, hogy a Nemzeti Front többi szervezetével karöltve segítsék a párt törekvéseit, segítsék a hazánk felszabadulásának 25, évfordulója alkalmából kibontakozó munkaversenyt, felajánlási mozgalmat. Szembe kell szállítunk a defenzív életérzéssel, pesszimista szemlélettel. Programunkat, célkitűzéseinket nem elegendő csupán népszerűsíteni. Minden Cemadok-tag állandó feladata azon munkákodni és fáradozni, hogy célkitűzéseink valóra váljanak. Szervezetünk társadalmi tekintélyének, súlyának növelése érdekében gyarapítani kell a Csemadok taglétszámát.

Nagyobb elkötelezettséggel kell részt vennünk az ország társadalmi, kulturális és politikai életében, hatásosabban kell segítenünk az ország politikai konszolidálódását. Nevelő és felvilágosító tevékenységünkkel járuljunk hozzá a CSjíP KB szeptemberi és az SZLKP KB októberi plenáris ülésén hozott határozatok ismertetéséhez. Szervezetünk internacionalista hagyományaihoz híven nevelő és népművelő munkánkkal ápoljuk továbbra is a szlovák—magyar barátságot, a szocialista államok együvé tartozásának szellemét, és tudatosítsuk a Szovjetunió történelmi szerepét a szocialista társadalom megteremtésében.

Hét: Ne haragudjon Szőke elvtárs, de eddig egyetlen szót sem szólt önmagáról.

Szőke J.: Ügy gondolom, hogy aki egyszer elszegődött „bojtárnak“, annak nincs ideje önmagával foglalkozni. Csupán annyit, hogy nyolc hónapja látom ei erőm teljéből a Csemadok KB vezető titkári funkcióját. És ha van kívánni valóm, most az újév küszöbén,, az nem más, mint hogy egyre több csehszlovákiai magyar találja meg az utat a Csemadokhoz, és hogy elfogadott új programunk teljen meg tartalommal. A hét olvasóinak pedig kívánok békés karácsonyt és boldog újévet.

Munkájukról nyilatkoznak a Nemzetiségi Titkárság dolgozói

TOLVAJ BERTALAN A talajéi!

Oj esztendőt köszöntünk, én mégis a régire tekintek vissza. Arra az évre, amely mögöttünk van, melynek hozamát illik méltóképpen megítélni, eredményét minősíteni, értékeit kellő helyre tenni.

Munkatársaim, akik itt sorra nyilatkoznak, túlnyomó többségükben előre tekintenek. Ez így helyes. Előre nézés, távolba látás nélkül nem lehet politikát csinálni. Mi csak távlatokban gondolkozhatunk. Ezért próbáljuk az új esztendő várható fejleményeit előre jelezni, a tennivalókat már most meghatározni. Ehhez azonban az kell, hogy objektívan mérjük fel a megtett utat, amelyre egy éve léptünk.

A Nemzetiségi Titkárság a kormányelnökség szerve, a kormányhivatal apparátusa. Munkájáért a kormánynak tartozik felelősséggel. Munkastílusa, munkamódszere, a tevékenységével szemben támasztott igények és követelmények mind-mind ehhez a tényhez igazodnak. Politikai és ideológiai irányvonalunkat az SZLKP Központi Bizottsága és annak határozatai szabják meg, munkánk tartalmát és szakmai követelményeit pedig a kormány határozza meg. Emellett — természetesen — sok függ attól, mennyire tudunk kezdeményezők és következetesek lenni kis és nagy dolgokban egyaránt.

Csinadratta és görögtüzes ujjongatás nélkül, szerényen, de szívósan, tervszerűen és céltudatosan dolgozunk, a kormány tervei alapján, nemzetiségügyi miniszterünkkel, a kormányhivatal más titkárságaival és ügyosztályaival szoros együttműködésben. Ma már távol áll tőlünk a kezdeti stádiumban ránk is jellemző hurrá-optimizmus. Ma már nem ösztönösen és találomra látunk egy-egy feladathoz, hanem tervszerűen, az ügy fontossága szerint és az adott politikai, társadalmi, gazdasági feltételek figyelembe vételével. Egy-egy kérdést nem mindenáron magunk akarunk megoldani, hanem az illetékes központi szervek, minisztériumok bevonásával. Nem kapkodunk, hanem szisztematikusan dolgozunk.

Nem szeretném, ha ezt bárki is hencegésnek vagy dölyfösködésnek venné. Nem arról van szó, hogy mivel egy esztendővel ezelőtt fontos állásba kerültünk, attól kezdve már talán nem a saját eszünk és jellemünk szerint szabályoznánk többé azokkal szemben való magatartásunkat, akik közül jöttünk, vagy akik bizalmukat vetették belénk, hanem arról, hogy egy pártpolitika és egy államhatalom adott feltételei és adott lehetőségei között kell egy olyan marxista nemzetiségi politikai gyakorlatot kialakítani, amely egyaránt kielégíti a nemzeteket és a nemzetiségeket is. Nem vagyunk messianisztikus beállítottságú csodavárók, de tamáskodő hitetlenek sem. Irrealitásokat sem kergetünk. Ez is hozzátartozik egy esztendő tanulságaihoz.

Csak így érhettük el, hogy egy év alatt mindenekelőtt is létrehoztuk, kiépítettük magunkat. Létrehoztunk egy olyan nemzetiségi szervet, amely a köztársaság fennállásának ötven esztendeje alatt sohasem létezett, tehát elődje, hagyományai nincsenek. Mindent alapjaitól kellett kezdeni, tapasztalatok és példa nélkül. Ma sincs hasonló nemzetiségi szerv egyetlen szocialista országban sem. Meg kellett küzdeni közönnyel, értetlenséggel, csodálkozással, helyiséghiánnyal, jobboldali szemlélettel, nemzeti elfogultsággal, s máig birkózni kell a saját sorainkból — fentről és lentről — érkező intrikákkal, cselszövésekkel, különböző objektív és szubjektív nehézségekkel. Enhek ellenére sikeresen beilleszkedtünk a kormányelnökség apparátusába, munkatársi és igazi emberi közösségbe kerültünk a legtöbb szlovák dolgozóval, vezető személyiséggel. Tisztelnek és megbecsülnek bennünket. Nemcsak mi tanulunk egyet s mást, hanem tőlünk is van mit tanulnia egyik-másik ügyosztálynak. Szuverén urai vagyunk a helyzetnek, s ma már nem kerülhet elénk olyan nemzetiségi jellegű probléma, amelynek megoldásához ne találnánk meg az utat-mődot. Olyan munkastílust alakítottunk ki, amely biztosítja a fegyelmezett, szakszerű munkavégzést s egy olyan rákapcsolódást az államhatalomra, amely lehetővé teszi az effektiv ténykedést.

Nem bocsátkozhatom most az eredmények konkrét felsorolásába. Ezt megteszem máshol. Csupán

tanulságokat és bizonyos következtetéseket akartam levonni. Ehhez tartozik még egy megállapítás: nem jól esik, ha bárki is ócsárolja munkánkat. Különösen ha ezt olyanok teszik, akik ügyünk érdekében alig tettek egy szalmaszálat keresztbe, de a napos oldalon sütkéreztek, vagy akik évtizede funkcióban tündökölnek anélkül, hogy a pozícióhoz való görcsös, mániákus ragaszkodáson kívül bármikor mertek volna személyes felelősséget és rizikót vállalni.

Ilyenkor újra felmerül bennünk a kérdés: érdemes-e ezt egyáltalán tovább csinálni? Nem csoda, ha együtt kérdezzük Váci Mihálylyal: v

Már összeroskadsz, — végre mondd: Mit is akarsz hát, te bolond?

Mi biztatott e sorsra itt,

Hogy szívedet rohamra vidd, és kitárt mellel odaáll], hol a veszély szíven talál?

Eddig még volt érőnk felülemelkedni emberi és politikai kritikus helyzeteken. Meddig lesz, nem tudjuk. De a célt nézzük és az eszmét. S addig nem tágítunk, amíg idő és tér a munkára lehetőséget nyújt. Ezzel az elhatározással és hittel lépünk át az új esztendőbe.