A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-28 / 51-52. szám
arra somiul szükség — mondta csendesen, nem tiltakozón, majd megvonta a vállát, legyintett, azaz beleegyezett. Munkában a bütykös ujjak Pista bácsi kicsit rendbeszedte magát, aztán jött. Fejével Intett, menjek a rendelőbe. Megállt a szoba közepén, keresztberakta maga előtt a kezét, s körbenézett. — No, ml a panasz, apuskám, mamám...? — A lapockacsontom, a bokám, a gerincem, a tomporom, a karom, jaj, ajaj, JaJ.,.1 — Hát ez a kis apróság?,,. Honnan repült Ide a kismadár, mi a baja a gyöngyöcskének? Apa, anya egymás szavába vágva magyarázta: — Négyhőnapos a kislány, cslpőílcaraa van, Dombóvárról jöttünk, segítsen rajtunk, Pista bácsi, segítsen, ha leheti A meztelenig vetköztetett kislányt szinte gúz8bakötötte a szíjazás. Jutott szí) a nyakára, vállára, derekára, lábára, s kínlódott, vergődött benne, mint a pókhálóba keveredett légy. — Kis bogaram — gügyögött föléje hajolva Pista bácsi —, összekötöztek azok a csúnya, fehér köpenyes bácsik... Vegyék le róla és dobják a tűzbe, nincs arra semmi szükség! — Rám nézett, Intett a fejével. — Nézze csak, apuskám! Hatalmas keze közt szinte elveszett a parányi, törékeny test. Egymás mellé igazította a kislány lábalt, a két sarkát. Látszott, hogy a bal lába rövldebb egy-két centiméterrel. — Látja, apuskám, no, majd mldjdrt. — Egy-két mozdulat a kislány csípője táján, húsz-harminc másodpercnyi Idő, s egyforma hosszú lett a kicsi mindkét lába. Mág csak nem Is nylkkantott. — Kész, felöltöztethetik és vihetik a telkemet, kutya baja sem lesz! Nőj nagyra, kicsi, s pörögj a bálban vidáman! Könny buggyant az apa szeméből, s hálálkodva nyújtotta Pista bácsi felé a pénzt, de ö sértődötten vls8zautasltota. — Menjenek csak, úgyis sok volt a kiadásuk! Két férfi vezetett be egy hetvennégy éves nénit, aki orrával majd a földet érte. Négy éve hajlott a dereka. Pista bácsi végigtapogatta a gerincét s hümmögött. — Nagy a baj, öreg a baj, mama, nem sok hasznát látja, hogy Dél-Morvaországból Idefáradt. Azért megpróbáljuk — s bütykös Munkában a bütykös ujjak Nemcsak hobby-műVésze#/ ujja alatt ropogtak az öreg csontok. Mintha valamivel egyenesebben távozod volna a nénike. Tagbaszakadt, jó ötvenes férfi vetkőzött s állt Pista bácsi elé. A vállát és a gerincét fájlalta. Valamikor birkózó volt, és a sok kemény csatában kilazultak a csontjai. — No, csak semmi nyögés, durrantés, apuskám, még egy csigolya, n&g egy, apró rándltás a vállon, kész! Pár napig óvakodjunk a mamától, apuskám, különben jöhet vissz*! Két öregszőlő között kilencéves kislány ült. Hajlott, csuklott a teste, mintha egyetlen csont sem lett volna benne. Beszélni nem tudott, járni Is csak kát éve tanul, de az sem megy neki. Eperjes környékéről hozták reménykedve, bizakodva. Vagy öt percig dolgozott vele Pista bácsi, s kijelentette, hogy három—négy hónap múlva segítség nélkül fog járni. Addigra az elmerevedett Izmok, ínszalagok, erek, helyrerakott csontok megszokják az új helyzetet, megtanulják a mozgást. Végre a barátomra került a sor. Pista bácsi középső ujjának bütyke sorra emelgette, pattlntgatta helyére a csigolyákat. Még egy mozdulat a karon, kettő a vállon, s cinkosan felém csapott a szemével: — Kész! A Jövő héten akár újra nősülhet! Argus szemmel figyeltem a barátomat, akit már évek óta kínoz a „nyavalyája". Az utóbbi hetekben szinte hétrét görnyedve járt előttem. Vajon milyen változáson ment át? — Mintha áramütések értek volna — magyarázta nagy hévvel a barátom. — Még a klslábujjamban is forróságot érzek. Ha hiszed, ha nem, újjászülettem! Egyenes és könnyű vagyok, mint a nád! És Pista bácsi csak dolgozott, dolgozott, jöttek-mentek a betegek. Volt közöttük pap, munkás, tanító, orvos, öreg és ilatal egyaránt. Sorra kérdezgettem őket: mit éreznek, jobban vannak, könnyebben járnak, hajolnak? Az egyik kevesebb, a másik több meggyőződéssel bizonygatta, hogy Igen, Jobban érzi magát. Volt, aki azt mondta, hogy« rendszeresen jár Pista bácsihoz, aranyat ér a keze, áldja meg az Isten minden lépésében. Pillanatnyi szünet következett. Pista bácsi rám nézett. — Tavaly huligánok tádíadtak rám a lakásomban. Leütöttek és összevágtak, mint a répát. Betömték a számat, összekötöztek s elvitték a pénzemet. Két disznó ára volt a fiókban, meg amit aznap nyomkodtak a zsebembe. Azt hitték a szerencsétlenek, hogy millióim vannak. No, látja, apuskám, nem elég a bajom az emberekkel, ráadásul még a huligánoktól sem nyughatok. Olyan a fejem az ütésektől most Is, mint a szántott föld. Nehéz sors ez, higgye el, dehát mit csináljak?... Egyetlen embert sincs szivem elküldeni, ha annyira bíznak bennem és Idehozza őket a reményük. Egészségesen Is nehéz élni, hát még betegen ... I S én még ezek után sem tudom eldönteni, valóban áldást és könnyebbséget oszt-e a csontkovács bütykös keze? LOVICSEK BÉLA Prandl Sándor felvételei A képeinken uereplfi gyökér«zabrak ■ Varsában évente megrendelőit Oriaégos Oyökérmflvésieti Kiállításon kerültek közönség elé. A gyttkSrssobrássat Lengyalorsiégban igen fiatal művésieti ég, amelynek művelői nagyrésit műkedvelők. Es a mfivéiset egy ártatlan hobbyval, a gyűkérgyűjtés szenvedélyéval Indult. Volt valaki, aki még a partiiénmoigalomban „siokott ré“ erre a vesszőparlpára. Ai ontagban volt ugyanis egy siovjet katona — valahol a Volga vagy a Léna partján italaiéit —, aki osodassép emberfigurákat, madarakat, illatokat tadott formálni a fék gyűkeraibdl. Másvalaki ügy gyűjtűtte a gyükérákét, ahogyan mátok a régi órákat, petróleumlámpákat, vagy tengeri kagylókat, — se hobby jóvoltából kiváló „Űrügyet* talált as erdőben való barangolásra, a terméslettel való kaooiolat fenntartáséra. Ennek nedlg ei egyre Inkább tecbnlclsélódó. urbanliálódó. viliiben egyre nagyobb jelentósége van. A növekedés során a fák kű- Ittnbősfl akadályokra bukkannak a tőidben: kövekre, keményebb talajrétegre, védekezniük kell a fagy ét a vízhiány ellen. A fák uyökereik segítségével szüntelen harcot folytatnak a létfenntartásárt. A gyökerek váratlan kanyarulatai, göcsörtösságel terméslet formálta szobrot alkotnak, amely nemegyszor tudatos alkotótevékenység termékének hat. A természet hatalmat, utánozhatatlan ssobrászl A gyökármfivéss legnagyobb segítőtársa a véletlen, — no meg a szép formák megkeresésének tudománya. Ez hol nagyobb, bol kisebb beavatkozást igényel: van, ahol la kell vágni a gyökér egyes részelt, máshol le kell hántanl a kérget, eslssolésra, telűlettertósltásra van szükség. Mindez mér az alkotó kézügyességétől, gyakorlottságétól és tehetségétől függ. A Gyökérmflvészek Országos Klubja szorosan ogyöttműködlk a szakszervezetekkel. Ennek au egyűttműküdésnek eredménye többek között kiállítások, előadások és a gyökérplaaztika „szemléltető leckéinek* szervezése az üzemekben. Mindannak az a eélja, hogy a rátermett, tehetséges emberek figyelmét a képzőművészetnek orra az ágéra irányítsák, amely a munka utáni aktív pihenés egyik tartalmas, hasznos tormáiévá válhat. Most vizsgálják a gyökérplasztlka gyógyászatban való felhasználásénak lehstőségelt, különösen a séröléses strassek, Idegbe tegségek gyógyításéban, a lábadozás Idején itb. A tervekban szerepel e gyökérplassttkénak az Iskolákba való bevezetése is. Egyszóval a gyökérplasztika ma már nem osnpén egyszerű „hobby", hanem igen érdekes művészeti ág is, amely hasznosnak Ígérkezik oktatási és orvostudományt szempontból la. Copfos lány
