A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-28 / 51-52. szám
Punt' hercege fogadja. Folyik a cserebere, a bennszülöttek sok aranyat és egyéb ajándékokat adnak, köztük a ritka déli párducot — egyenesen Hatsepszut számára fogták — leopárdokat, majmokat, fűszert, tömjént, szemfestéket, „Emu zöld aranyét“ és természetesen az áhított mlrrhacserjéket. Kibontott vitorlával, boldogan tér haza az expedíció, „békésen Járva, ■derült szívvel, Thébába utazva“. ■A mlrrhfi-cserjéket pedig annak rendje és módja szerint elültették a teraszokon — még ma is látni néhány elhalt gyökeretl Hatsepszut élete azonban távolról sem volt csupa Idill. Az ország sokezer éves története egyetlen nagy uralkodónöjőnek keményen meg kellett küzdenie a trónért és a hatalomért. Az egész azzal kezdódött, hogy noha Hatsepszut kétségkívül királyi vérből származott, apjának második felesége, Mut-Nefert egy fiút Is szült, a későbbi II. Thotmeszt. Mi sem lett volna természetesebb annál, hogy II. Thotmesz lesz az uralkodó, de Hatsepszut, apja kedvence, a politika lránt érdeklődő leány, aki már tizenhat éves kora előtt Jelentős befolyáshoz jutott, úgy húzta keresztül ezer 'két a számításokat, hogy férjként magához vette II. Thotmeszt. Kialakult a családi munkamegosztás. Hatsepszut uralkodott, II. Thotmesz viszont katonáskodott, életének Javarészét Thébától távol töltötte, Núbiában és a Keleti Sivatagban csatározva „homoklakókkal“, azaz a beduinokkal. A családi munkamegosztás Indokolására azonban Ideológia is kellett, s a szentély domborművel erről is tájékoztatnak bennünket. Kiderül belőlük, hagy Hatsepszut iogantatása és születése teljességgel isteni jellegű. Látható Amun főisten, amint megsúgja Aahmesz anyaklrálynőnek a nagy titkot: „Hatsepszut lesz a te (megszületendő) lányodnak a neve... nagyszerűen uralkodik majd az egész ország feletti" Királynő szakállal Hatsepszut problémái távolról •sem értek véget, mert II. Thotmesz, a férj, fiatalon meghalt az egyik csatában. Gyerekük nem volt, ellenben II. Tbotmesznak egyik alacsonyabb származású mellékfeleségétől volt egy fia, a későbbi III. Thotmesz. Hatsepuszut családfája évezredekkel később sok fejtörést okozott a származáskutatóknak, hisz II. Thotmesz féltestvére és férje, valamint a későbbi III. Thotmesz mostohatestvére és nagynénje, valamint gv«ámja volt! v Hatsepszut azonban biztos akart lenni a hatalom további birtoklásában, s nem érte be a gyám! címmel, hanem nemes egyszerűséggel férjként vette magához a gyermek III. Tbotmesztl Ez akkoriban nem keltett különösebb bortrányt, hiszen az „Isteni vér tisztántartása" elmén gyakorink voltak a féltestvérek és (ritkábban) a testvé- Tek közötti házasságok. Hatsepszut ekkor büszkén felvette a teljes fáraói címet, s még a Tttuálls álszakállt Is magára öltötte. Az ifjú III. Thotmesznak azonban pokol volt az élete a thébal udvarban. Csak a hadijátékok érdekelték, katonauralkodó akart lenni, akár az apja. Hatsepszut azonban okult az előző férje esetéből, — ha Thotmeszt elengedi harcolni, a gonosz véletlen folytán nyílvessző, bumeráng, hajltóbot elérheti. Meghalhat, s ebben az esetben nincs az a főisten, aki másodszori özvegyként megtarthatja a írónőn! így hát a csatára és ha. Iri1' . . i J;Í . | p 1 1 TiöF hm feji lL ' -• •* v. vVJ 51 ■' * Hutsepszut temploma. didlcsőségre vágyó Thotmesznek — később az egész ókori Egyiptom legnagyobb hadvezére — 22 (1) éven át a thébal udvarban kellett rostokolnla. Dühét az sem enyhítette, hogy az öregedő Hatsepszut mól lékfeleségként odaadta neki tulajdon lányit, akinek atyja — ugyancsak a rossznyelvek szerint — Szenmut, a zseniális építész, a királynő kegyence volt... Egy sírrabló vallomása Ügy tudjuk, Hatsepszutnak élete utolsó éveiben a slrrablók okozták a legfőbb gondot. A szigorúan centralizált egyiptomi államban természetesnek tűnt, hogy a halhatatlan testű „káder“ az örök életben is a társadalmi ranglétrának azon a fokán áll, mint az evilági életben. A; fáraó ott Is fáraó, az udvarmester ott Is udvarmester, a főlovász ott is főlovász. Es ennek természetesen tükröződnie kell a múmiával együtt eltemetett vagyontárgyak mennyiségében. A királynak az őrök életre is reprezentálnia kell, fogadnia kell a vendégeket, esetleg a külföldi követeket, s bizony rossz vért szülne, ha mondjuk Babilon uralkodójának lelke kíséretével együtt ellátogatna Egyiptom uralkodójának leikéhez, s az Illető nem tudna legalább 200 aranykupát tenni az asztairal Felvetődik a kérdés: hogyan lehet az élőnél lényegesebben kevesebbet fogyasztó, de mégiscsak táplálkozó „lelkek“ számára évmilliókon át biztosítani a szükséges kenyeret, bort? Itt segített a találékony mágia: a slrkamrák falain rendületlenül folyik a termelés, halásznak, vadásznak, sütnek, főznek, s ennek a festett vagy domborműves termelési folyamatnak végtermékei Igazi borrá, kenyérré, ballá stb. változva táplálják a „lelkeket“. Segített a matematika Is: a sírkamrák falán ábrázolt élelmiszerek mellett többnyire ott van a szám Is: nem egy, hanem 10 000 kenyér, nem egy, de 100 000 hal és Így« tovább. A slrrablók azonban fütyültek a tisztes hagyományokra. Mit sem segített a találékonyan elrejtett sírkamra, az állandó fegyveres őrség. Hiába volt Hatsepszut nagyhatalmú királynő, kénytelen volt apjának, I. Thotmesznek múmiáját az önmaga számára épített slrkamrába rejteni a mohó ráblók előli Es mit szól Hatsepszut, ha megtudja, hogy a már életében Is olyan virágzó slrrablás milyen félelmetes arányokat ölt utódai Idejében! Háromszáz esztendővel később hivatalos vizsgálat Indult a slrrablók ellen. Fennmaradtak a hosszan elhúzódó tárgyalás jegyzőkönyvei, a rablók vallomásai. Amenpnufer, a slrrablók egyi'k vezére így számolt be a bíróság előtt Nubkhaasz fáraó sírjának kifosztásáról: „Aztán áttörtünk a törmeléken .. és megtaláltuk az istent, aki temetkezési helyének végén feküdt. £s megtaláltuk Nubkhaasz temetkezési helyét, mellete a királynője... Kinyitottuk szarkofágjaikat és koporsóikat. Összegyűjtöttük az aranyat, amelyet ennek az istennek a nemes múmiáján találtunk .. és összegyűjtöttük azt Is, amit a királynőn találtunk, azután felgyújtottuk a koporsóikat. Elvittük a bútort, az arany- ezüst- és bronztárgyakat és elosztottuk őket egymás között... Azután átkeltünk Thébába. £s néhány nappal később Théba körzeti főfelügyelője meghallotta, hogj4 nyugaton loptunk és elfogtak, bebörtönöztek a thébal polgármester hivatalába. En erre előszedtem a 20 deben aranyat, ami a részesedésem volt és odaadtam Khaemopénak, a thébal kikötői negyed Írnokának. Kiengedett engem, én csatlakoztam társaimhoz, akik újabb részesedéssel kárpótoltak. így hát a társaságomban levő többi tolvajjal együtt mind a mai napig folytattam a nemesek és a Thébától nyugatra levő földekben nyugvó emberek sírjának kirablását“. Hatsepszut mindvégig tartott a slrrablóktól, s Szenmutot azzal bízta meg, hogy olyan rejtekhelyei találjon örök teste számára, amit senki rabló nem fedezhet fel. A nagy veszély azonban olyan irányból fenyegette, amelybe gondolni sem mert. Alig készültek el a rejtett slrkamrák, amikor a királynő váratlanul meghalt és III. Thotmesz, immár egyeduralkodó fáraó a halotton tombolta ki boszszújátl A fáraó bosszúja Thotmesz ezt a bosszút eleinte még az áhított csatáknál Is fontosabbnak tartotta. Módszeresen hozzálátott ahhoz, hogy megkeserítse Hatsepszut életét a túlvilágon: a csodás templom feliratain klvakartatta Hatsepszut nevét, megcsonkítana a királynőt ábrázoló szobrokat és domborműveket, csak néhány kerülte el a romboló vésőket. Hasonlóképpen cselekedett Szenmut, a nagy építész, aki alighanem sejtette a várható boszszút (máig sem tudjuk, hogy túlélte-e patrónáját és állítólagos szeretőjét), mert a dicsőséget és nevét hirdető feliratot mélyen a sziklába véste, erre rakta fel a vastag strukkó-réteget, amelyen ugyanaz a szöveg szerepelt. Thotmesz kopól azonban felfedezték és megcsonkították a szikla-feliratot Is. III. Thotmesz bosszúja azonban váratlan következményekkel járt. E bosszúnak köszönhető, hogy páratlan épségben fennmaradt Karnakban, a folyó túlsó partján Hatsepszut obellszkjel A gyönyörű obellszk felirata szerint Hatsepszut a következőképpen határozta el, hogy emlékművet emel alkotója, Amun tiszteletére: „Palotámban ültem. Alkotómra gondoltam, amikor szivem arra ösztönzött, hogy két elektrum (arany és ezüst ötvözet) obellszket készíttetek számára, amelyek csúcsa az eget érinti... Öh, ti népek, akik a késel években látjátok emlékművemet, akik beszéltek erről az én alkotásomról, óvakodjatok ezt mondani: nem tudom, miért készült ez az obellszk, ez a szlnarany hegyi“ Hatsepszut kedvencét, Szenmutoir az asszuánl grénitbányákba küldte, hogy készítse el a két obe- Uszket és küldje őket a folyón Thébába. A bosszúálló III. Thotmesz tetőinagasságtg befalaztatta az obellszkeket, hogy mindenkinek szeme elől elrejtso a Hatsepszutot dicsőítő feliratot, s Így 3000 esztendővel később a hieroglifák oly frissen csillognak rajta, mintha tegnap készültek volnál Az egyiptomi Múzeumban egymás közelében áll Hatsepszut és III. Thotmesz. Oly sok idő múlt el, hogy. talán már megbékéltek egymással ... M. Gy. 13
