A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-28 / 51-52. szám
Nyárasdról, a nagy csallóközi faluról, fis az újságírónak nincs nehéz dolga. Nem kell különösebben megerőltetnie magát, hogy ismereteket szerezzen, számbavegyen dolgokat. A falu régi isme rös. Negyed század alatt úgy nOtt a kOzOs ügyet vállaló és viseld emberek szivéhez, mint törzséhez az ág, ágához a levél. GOmOrl vagyok, dimbes-dombos szülőföld gyermeke, mégis úgy érzem, és nem is tehetek róla, hogy ha Nyárasdra megyek, akkor haza megyek. Ady híres verssorait idézve: hazamegyek a falumba. Mert az ország egyik nagy faluja az enyém is, gondja az én gondom is, OrOme az ón OrOmOm is. Régi ismerősök közé megyek. Dömény Jánoshoz, a nagy sztvü és fél kezű ügybuzgó emberhez, szövetkezeti elnökhöz, Forró Gézőhoz, az okos és eszes paraszthoz, aki régebben, egyéni gazda korában is büszke volt mivoltára, most meg mint a szövetkezet zootechnlkusa még büszkébb; Szalay Antalhoz (Tónlhoz), a szövetkezet főkönyvelőjéhez, a számok, tények, realitások emberéhez, az irodalom értőjéhez és tisztelőjéhez; Kublk elvtárshoz, a hnb elnökéhez, aki valahonnan a harmincas évek derekától hordja szlvőben-lelkében az eszmét, s nem engedi semmitől, semmilyen mézes-mázos, cicomás szavaktól zavarni szemléletét. Regényem Széldömöki Pétere 0 is, Jó értelemben konok és hajlltliatatlan, nemcsak addig ragaszkodik a kisemberek ügyéhez, míg simán, nagyszerűen megy minden, de akkor is, amikor bajba kerül a féltett és szeretett ügy. Hogy is lehetne Nyárasdon másképp a régi ismerősök kOzé menni, ha nem úgy, hogy Jó napot, Jó munkát, ti nem is hétköznapi szürke emberek? fis következik mindjárt a lelkes kézfogás. Így történt nemrégen is, amikor Páskándy Gézát, a kiváló romániai magyar Írót kisértem Nyárasdra. A vendégnek az volt a kívánsága, egyszerű magyar emberek közé vezessem. S én boldogan tettem eleget óhajának: nagyszerű, dolgos emberek közé invitáltam. Legyen a romániai magyar Író neve is a nyárasdlak vendégkönyvében All Szabrl volt egyiptomi kormányelnök, Enver Hodzsa albán pártvezető, Jegorov partizánvezér, az olasz és holland parlamenti küldöttség tagjai, a szovjet és a magyar konzul, az angol, a Japán, a francia és a kínai újságíró neve mellett. Sokan fényképeztek, filmeztek már ebben ,a faluban hazai és külföldi újságírók, sokan faggatták Dömény Jánost, Forró Gézát és a többieket, hogyan és miképp lehet ez a Nyárasd szövetkezeti nagyüzeme révén az ország és a világ közepe? Veres Péter is megfordult itt, hozta a veleszületett paraszti kíváncsiság: ml a rejtélye a mintaszerű közös paraszti gazdálkodásnak, hogyan főzik Nyárasdon a kását? Dömény János, Forró Géza, Szalay Tóni mondta neki is, mint mindenkinek, hogy falujuknak és mezejüknek semmilyen különös adottsága nincs. Olyan, mint a többi csallóközi falu, a földje is olyan, esetleg az emberek nem egészen olyanok. Azok mások. Fizikai erejükkel együtt szlvüket-lelküket is beleadják a közös munkábal fis muszáj is adniuk, hiszen míg az ország sok más szövetkezetében munkaerőhiánnyal küszködnek meg fiatalok után sóhajtanak: Nyárasdon ... ha két ember megy nyugdíjba, huszonkettőn állnának a helyükre, zömmel fiatalok. A szövetkezeti tagság átlagos életkora 30—40 év. S ahol az ajtó előtt szoronganak kérelmükkel olyanformán, hogy bennünket is vegyetek nyilvántartásba, ott a munkafegyelem annyira természetes, mint az, hogy kél & nap és nyugszik a nap. A nyárasdi vezetők Jó munkát kérnek, s ennek ellenében adnak is. Az ő gazdaságukban az egy hónap fizetett szabadság mindenkinek kijár. S ha valakinek nem áll módjában kivenni a szabadságát, tizenharmadik fizetést kap. Az emberek azonban már ott tartanak, hogy kérik is, igénylik is szabadságukat, fis többen okosan fel is használják pihenőjüket. Bulgáriába, Jugoszláviába, Romániába, Magyarországra, Kelet-Németországba, Lengyelországba, a Szovjetunióba, Franciaországba, Dániába, Ausztriába stb. utaznak. Dömény János elnök történetesen már bejárta a fél világot. Forró Géza zootechnlkus a Szovjetunióban; Lengyelországban, Dániában és Svédországban Járt. Ez utóbbi országban meglátogatott egy farmot és azzal Jött haza: „Emberek, vegyünk Svédországban farmotl“ Miért éppen ott? Azért, hogy minden dolgozónkat elküldhessük oda. Hadd tapasztalják maguk, mennyit kell ott dolgozni s mennyit! nálunk. Utaznak, járják a világot vezetők és szövetkezeti tagok, és nem céltalanul. Hasonlítgatnak, és el is lesik a Jó dolgokot. A Szovjetunióból nagyhozamú búzafajtát-hoztak (a szaratovi körzettel tartják a kapcsolatot, nemrégen három tenyészállatot ajándékoztak barátság címén, ők versenylovat küldenek viszonzásképpen), a kapitalista országokból mást. Szerényen akarják, de szerényen nem lehet azt elmondani, hogy az állattenyésztésben és növénytermesztésben elért átlaghozamukat nem tudják az országban mihez hasonlítani. A legfejletebb kapitalista országok eredményeit veszik összehasonlítási alapul, s Így sem kell szégyenkezniük. Forró Gézával és Szalay Tónlval az adatok halmazában böngészünk. Számológép hever az asztalon, de mintha az 0 fejük is számológép lene. Csodálatos, ahogy tudnak számolni, ötszáz fejőstehenet tartanak. Évi fejősi átlaguk egy tehéntől 4200—4300 liter. A dunaszerdahelyi Járásban nincs még ilyen példa, pedig már több szövetkezet is nagyon a nyárasdlak nyomába szegődött. Az országos átlag 2200 liter. Szarvasmarha állományuk 1200—1250 között mozog. /I szövetkezet adminisztratív épülete A klsbocl szomorkodtk — holnap már elválasztják Munka után hideg-meleg zuhannyal ellátott mosdók várják a dolgozókat A szövetkezet gazdasági udvara
