A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-28 / 51-52. szám

Születéstől eladásig a naponkénti hizlalást eredmény 1 kg. A sertéseknél a napi súlygyarapodás 0,82 dkg, közel áll a világszínvonalhoz. Tavaly 1 800 000 liter tejet, 27 vagon marha- és 37 vagon sertéshúst termeltek a társadalomnak. A növénytermesztésben is élen Járnak, idei eredményeik: hektáronként

44,25 q búza, 47,10 q árpa, 37 'q zab, 551 q cukorrépa és 59 q kukorica morzsolt állapotban. Ebben az esztendőben már szüretelhettek hetven hektáros gyümölcsösükben, s az alma, a körte, a barack hozama három és fél mllllé koronával növelte bevételüket.

Negyvenmilliót ér a vagyonuk. Idei bruttó termelésük eléri a harmincmilliót. Idén kitermelt Javaik értéke 28,5 millió. Ebből 11,5 milliót osztanak szét a tagok között. Tehát: minden ledolgozott munkaegység után 50 koronát fizetnek így áll a falu, ez a helyzet Nyérasdon. Ilyen termelési szintet s ilyen életszínvonalat diktál 1942 hektáron 312 szövetkezeti paraszt. Ám az idő az ő fejük fölött sem áll meg. A meglett férfiak megöregszenek, helyükre fiatalok lépnek.

Miközben a szövetkezeti majort Járom, Lőrincz Alajos húz el mellettem kerékpáron. Hatvankét éves, nyugdíj Jogosult, újévtől kiválik a szövetkezetből. A nyugdíjhoz pedig kell az utolsó öt esztendő keresete. Megy hát az irodába és kérdi:

— Mennyit kerestem az utolsó öt évben?

Szalay Töniék mondják neki: — 187 ezer ötszáz koronát.

Lőrincz Alajos hitetlenkedve csóválja a fejét. — Az nem Igaz, nem lehet Igaz.

Szalay Tónlék bizonyítanak.

Lőrincz Alajos erre fel: — No akkor megyek haza és kérdőre vonom az asszonyt, mire költött el annyi pénzt?

Persze, az összeghez nem is számítottak mindent. A minden munkaegység után Járó másfél kiló gabonát, az egy liter tejet és a fél hektár háztájit. Egy azonban tény: Lőrincz Alajos sertésgondozó utolsó öt év alatti havi átlagkeresete 3125 koronát tett ki, s ennek az összegnek az ötven százalékét veszik figyelembe a nyugdíj klszámlté8ándl. Lánya férjnél, fia nős. Lánya könyvelő, fia gépjavító a szövetkezetben. Ahányan vannak, anylfelé laknak. Az öregek új házban, fia és menye új házban, lánya és veje egyelőre még tanítói lakásban fa veje tanító), de ők is -építkezni akarnak.

Ugyan mit válaszolhatott neki a felesége, amikor megkérdezte: „Hallod-e, asszony, mire Is költötted azt a sok pénzt?"

Én nagyon is természetesnek veszem Lőrincz Alajos kérdését, márcsak azért Is, mert én meg azt kérdem: mire Is költik a nydrasdl szövetkezeti tagok >a pénzüket?

S itt feleljen sok-sok falubéll helyett Kublk elvtárs, a hnb elnöke. Az 1942-es statisztikára hivatkozik. Akkor Nyárasdon 420 családi házat tartottak nyilván. Most 750-et. Háromszázhúsz ház új helyre épült, háromszáz pedig a régi helyén lett ú). Körülbelül száz ház esett át komolyabb Javításon. Húsz—huszonöt régi formát őriz, régmúlt emlékeket Idéz. Mert régebben a nyárasdl házak 80 százaléka vályogból volt, nedves Is volt, nődfedeles Is volt. Ezek helyén épültek a kétszoba-konyhás, fürdőszobás lakások. Ezekbe vonulnak be az új bútorok, a legmodernebb háztartási gépek. Nyárasdon az emberek kisebb része még mindig lakáskultúrára költi a pénzét. Do nem csupán arra. Ötszáz tv-készülék, nyolcvan személyautó (további százan azonnal vennének) bizonyltja ezt. A nyárasdlak betétkönyvén 3—4 millió korona szerepel...

A háromezer lakosú községhez négyezer hektár földterület tartozik. Erdők, vizek, szántók, utak s beépített területek (180 hektár). A tényleges munkaerők száma: 900—950. Az állami gazdaság 900 hektárnyi földjén 300 személy, a helylgazdálkodásl vállalat nyárasdl üzemegységében 70—80 ember dolgozik. A faluból 120 ember Jár el dolgozni. Nyolcvan-kilencven a járásban, a többi másutt keres megélhetést. További hatvan—hetven személy pedagógus Ős üzleti alkalmazott.

Nyárasd szövetkezete révén .az ország és a világ közepe. Ide Jönni öröm, búcsúzni annál nehezebb. A régi barátok, Ismerősök nem győzik Ismételni: nekünk Is nehéz volt a kezdet. De az őszinte szó. a nyílt beszéd átsegítette őket a bajon. Az emberek megértették, ha már így kell élni, éljünk és dolgozzunk úgy, hogy nekünk Is, a társadalomnak Is Jó legyen. Ezzel magyarázható az a szív ás az a lélek, amit a nyárasdlak nem sajnálnak szövetkezetüktől. Egyébként hadd Ismételjem én Is: a nvárasdlak semmilyen különös természeti adottsággal nem rendelkeznek. Itt Is elkezdődik a nap. és be Is fejeződik. Csakhogy senki sem mondja: én oda nem megyek én azt nem csinálom... Itt Is fúj a szél, Itt Is esik az eső és tűz a nap. Ez a falu Is úgy búllk a természet szabad ege alá, mint az ország bármelyik faluja. Csakhogy ... másutt is lehetne Így, élhetnének így, s én karácsony ünnepe előtt azért Is utaztam Nvárasdra. hogy Jó hírt mondhassak a karácsonyi ének szavaival ha nem Is értelmével. És én mondtam a Jő hírt, hallottátok!

MACS JÓZSEF

Péter László felvételei

Fűrésztelepe is van a szövetkezetnek

Egy asszony

vallomása

Kedves Szerkesztőségi

Szeretném megköszönni Önöknek azt a kellemes szórakozást, amit a Hét minden rovata szerez nekünk.

Mi a férjemmel nyugdllasok vagyunk, sok pénzünk nincs a szórakozásra, de azt a lapot aligha tudnánk nélkülözni.

Férjemnek legkedvesebb „hobby"-la a rejtvényfejtés. Ha nem is küldi be a helyes megfejtést, de az, hogy megfejtette, örömöt okoz neki.

Jómagam inkább a verseket és az irodalmi részt szeretem, a „F6- rum"-ban közölt cikkek szintén nagyon érdekelnek. Nemcsak szórakoztatnak, de szélesítik az olvasó látókörét, a helyes irányba vezeti érdeklődésünket, mert az Igazságot tárja elénk. Sajnos, sokáig „tévelyegtünk", nem láttuk, nem láthattuk tisztán a dolgokat. Értem ezt a múltban elkövetett, de a jelenben is megnyilvánuló hibákra, az elmúlt év történéseire.

Igen üdvös lenne, ha további cikkek is felvilágosítanának bennünket, olvasókat minden olyan történésről, eseményről, ami eddig talán nem, vagy csak burkoltan került az olvasó elé.

Értem ezt az elmúlt év eseményeire is. Hiszen hónapokig álltunk „mint szamár a hegyen", ahogy mondani szokás. Ha fejbevágták volna bennünket, sem lehettünk volna kábultabbak és tanácstalanabbak. Nem tudtuk, mi a valóság, mit higgyünk, mihez tartsuk magunkat. És ez szörnyű érzés volt, nem szeretnék újra ilyen szerencsétlen állapotban lenni. (Az első napokat valósággal véglgbőgtem.) Hogy nem fogynak el azok az emberek, akik nem érzik jól magukat a rendes körülmények között? Szeretném, ha végre eljönne az igazi „békés és munkás korszak".

Már idős, 60 éven felüli asszony vagyok, de tudok örülni a jónak és a szépnek. Boldog vagyok, ha egy szép házat vagy kertet, szobrot látok.

Boldogsággal tölt el, ha látom az Iskolából hazatéró gyermekeket, mind-mind gyönyörű egészséges és szépen öltözött. Boldog vagyok, mikor látom az új lakástelepet, ahol lakom, és benne a szépen berendezett lakásokat. És ezt nem tudják kellőképpen értékelni az emberek.

Eszembe jut gyermekkorom. Ml ugyan annak ellenére, hogy sokan voltunk testvérek, elég rendezett körülmények között nőttünk fel. hála ezért édes szüléink áldozatos munkásságának, de körülöttünk csupa szegény munkás és munkanélküli család lakott, ahol sokszor a napi egyszeri étkezés Is nehézségekbe ütközött. És a lakások? Sokszor kísértenek az akkor látottak még ma is, pedig még gyermek voltam akkor, de annyira megdöbbentett és megrázott a látott nyomor. Miért nincsenek megelégedve a mat emberek, pedig van köztük sok olyan, aki a salát bőrén érezte az akkori nyomort, miért nem tud örülni a mai szép munkalehetőségeknek? Mtért esik nehezükre a munka ma, amikor a nehéz munkát gép végzi. Ml az, ami még hiányzik a szép lakás, az összes villamos, háztartási gépek, televízió, autó mellett? Ml az, ami kellené, még a balatoni vagy tengerparti nyaralás mellét? Nem bírok belenyugodni abba, hogy az emberek elfelejtettek örülni, és nem tanulták meg, hogy megbecsüljék a munkát és a becsületes munka által szerzett tavakat. Mi gyermekkorunkban, ha karácsonyra kaptunk egy szép hajkötőszalagot és egy tolltartót (csak olyan tolós, fából valótj, akkor boldogok voltunk, a karácsonyfánkra édesanyám főzte a szaloncukrot, nemhogy csokoládé, de a szaloncukorkára még sztanlol sem futotta, mégis a „ml" karácsonyfánk volt nekünk a legszebb, és boldogan köszöntük meg szüléinknek és Igazi ünnepnek éreztük a szép napokat. A mai gyerek, földtől mennyezettq érő, 2—3 kg kollekciótól roskadozó fa mellett, ami alatt „terítve" a sok drága ajándék, nem tudja olyan áhítattal megcsókolni szülei dolgos kezét, mint ahogy ml annakidején megköszöntük a szerényebb ajándékokat.

És ez mind azért van, mert a szülők maguk sem tudták értékelni, megbecsülni a saját munkájukat. Nem tudják megtanítani gyermekeikét, hogy szeressék, becsüljék a munkát. Nézetem szerint pedig ezen alapszik minden.

Édesapám arra tanított, hogy a legnagyobb boldogság a jól végzett munka biztos tudata. És én mindig tudtam a munkámnak örülni. Ezt kellene a mai fiataloknak megtanulni és magukévá tenni.

Ne haragudjanak, hogy ennyire igénybe vettem türelmüket, de meg kellett írnom mindezeket. Sok-sok tanulságos esetet tudnék még felsorolni, de egyelőre ennyi Is elég.

Köszöntöm Önöket szivem szeretőiével és kívánok sok-sok sikeres évet munkájukhoz. Mindtg a jót és az igazat tanítsák, ennek a türelmetlen és elégedetlen új generációnak.

Üdvözlettel

Horváth Erzsébet Vá gsellye