A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-28 / 51-52. szám

— Meddig működik egy ilyen bulygó?

— Három hónapig közvetít mérési eredményeket.

— Ün milyen méréseket akar végezni a műbolygó segítségével?

— A Nap röntgensugárzásának dinamikus spektrumát; egy ilyen műszert, amely az én elképzeléseim szerint készül, körülbelül egy év múlva helyezünk el a mübolygón ...

— Most pedig ugorjunk néhány évet vissza: mikor is járt a Délisarkon?

— 1964—66-ban. Tudományos célból természetesen: geofizikai, geomágneses mérésekkel és a sarki lény kutatáséval foglalkoztam.

— Melyik állomáson?

— A Novolazarevszkaján.

— Szovjet vagy csehszlovák műszerekkel dolgozott?

— Csehszlovákkal. Hat tonná csomaggal érkeztem az Antarktiszra.

— Hogyan?

— Hajóval. Az Esztóniával, illetve az Ob jégtörővel.

— Hogyan érezte magát Földünk leghidegebb sarkán?

— Mit mondjak? Nem volt melegem, annyi biztos, hiszen télen nem ritka a 60—70 fokos hideg sem.

— Meg lehet szokni?

— Inkább: ki lehet bírni azt is.

— Hány karácsonyt töltött az Antarktiszon?

— Egyet, u következőt Ausztráliában.

— Milyen a sarki karácsony?

— Egész nap a rádiót hallgattam, hogy némi karácsonyi hangulatot teremtsek magamnak. Sikerült is a szlovák rádió rövidhullámú adásából elcsípni néhány karácsonyi éneket. Különben elég nyomasztó érzés fogott el, hiszen a sarki éjszaka kellős közepén jártunk (ai sarki éj négy hónapig tart!), kint tombolt a vihar s egy sereg komoly veszély közepette arra gondolni, hogy többezer kilométerre épp most ülnek az ünnepi asztalhoz rokonaim... Egyszóval akkor eléggé meghatódtam. Persze a karácsonyt mind a tizenegyen megünnepeltük. Pontosabban azok is velem ünnepeltek, akiknek nem is volt ünnepük a karácsony.

— Az imént veszélyeket emlegetett, mire gondolt?

— Hát ha a szörnyű hidegtől el is tekintünk, akad még néhány. Viharok alkalmával a szél sebessége gyakran elérte a kétszáz métert másodpercenként. Ilyenkor kint az ember a kinyújtott kezét sem látta. Hó és jégszakadékok mindenfelé, ilyen viharban kimenni több volt istenkísértésnél.

— Kapcsolatuk a külvilággal?

— Kizárólag rádióval. Csakhogy a sarkon a rádióhullámok sem úgy terjednek, mint nálunk. Napkitöréskor például minden kapcsolat megszakadt.

— A kutatások, mérések milyen eredményt hoztak?

— Nagyobbrészük még feldolgozásra vár.

— jelenleg min dolgozik?

— A Nap röntgensugárzásával foglalkozom.

— Intézetükről is mondana valamit?

— A pozsonyi Geofizikai Intézet geofizikai megfigyelőállomása ez, Európa egyik legrégibb obszervatóriuma, két év múlva lesz száz éve annak, hogy Konkoly Tege Miklós megalapította.

— Kutatási területük?

— A Nap hatását vizsgáljuk a geofizikai jelenségekre. A földi áramokat és földrengéseket mérjük. Van egy csakuem százéves méréssorozatunk a Föld mágneses teréről. Vettünk egy nagyon modern műszert a napkitörések megfigyelésére (ennek különösen az űrrepülés szempontjából van nagy jelentősége). A Zeiss-gyártól vásároltunk egy, a Nap mágneses terének mérésére szolgáló műszert s egy másikat a prágai Teslánál rendeltünk, ezzel a mübolygók pályájára vonatkozó teíemetrikus méréseket lehet végezni. Ennek segítségével minden tudományos célt szolgáló mübolygó adatait „lehozhatjuk". Ez utóbbit a jövő év végére szereljük fel.

— Hányán dolgoznak ebben az obszervatóriumban?

— Tizenegyen, akárcsak a Déli-sarkon.

— Tervei?

Pintér István ezt az utolsó mondatot nyilván csak megszokásból tette hozzá válaszához. Mi az, hogy győzi! Hiszen harminc éves, tele munkakedvvel.

Portréjához még csak annyit: nős, van egy kisfia.

— S ha minden jól megy — mondotta — karácsonyra megszületik a második is.

Egyszóval: a napokban talán már gratulálhatunk is neki.

Zs. NAGY LAJOS

— Mondjuk inkább így, feladataim: májusban Interkozmosz-konferencia, kéthetes szimpózium Leníngrádban, erre két műnkét kell elkészítenem, ami rengeteg időt vesz igénybe, augusztusban egy franciaországi konferencián veszek részt, azután Ausztrália következne... Soroljam még? Csak győzzem idővel és erővel.

Az igazi Robinson története

Mintegy 400 mérföldre Chile partvidékétől terül el a 13 mérföld boszszúságú sziget, amely bevehetetlen erűdként emelkedik ki a Csendesóceánból. A hullámok egy órán át dobálták kis halászhajónkat a meredeken az égbe nyűló, kopár szlrtek lábánál. Végül, megkerülve egy hatalmas hegyfokot, széles, zöldellő völgy terül el előttünk.

„Nézzétek — kiáltott fel egyik ütitársunk — ott van az igazi Robinson Crusoe barlangjai“

Egy hatalmas kűszirt aljában, száz méterre a parttól barlangnyllást pillantottunk meg. Itt talólt menedéket Atezander Selkirk, 28 éves skót tengerész, miután 1704-ben partra tették, mert fellázadt a hajóján uralkodó embertelen körülmények ellen.

Négy éven és négy hónapon keresztül magányos remeteként ólt ezen a lakatlan szigeten. Későbbi megmenekülése után „furcsa ás meglepő kalandjai“ inspirálták Dantei Defoe-t klasszikus regénye, a Robinson Crusoe megfrósára, amelyet első Ízben 230 évvel ezelőtt adtak ki.

A kétségbeesett Selkirk megára maradva számba vette szegényes cőkmőkját: kováspuskájnt, lőszerét, baltáját, kését és vízforraló kannáját. Amikor partra tették, semmi élelmet sem hagytak számára. (Dafos ügyesen biztosított Robinsonjának egy hajóroncsot, amelyről Crusoe rengeteg fontos felszerelést és élelmiszert mentett mog a maga számára.)

. . Miután hajlékot talált az egyik

hegyoldalon, Selkirk naponta vágigfürkészte a tengert, hajókat keresve — de azok nem tűntek fel a láthatáron. Crusoe hoz hasonlóan kétség beesett. Lassanként azonban enyhült melankóliája. Mind nagyobb örömöt talált a természet szépségében és a magányban. Két kunyhót épített — az egyikben lakott, a másikat konyhaként használt —, mégpedig nehezen megközelfthető helyen, ahová csak a sziklakon átugrálva lehetett uljutnl.

Kezdetben Selkirknek sok kellemetlenséget okoztak a patkányok, amelyek a lábába martak ás tönkretették a ruháját, miközben aludt. Halókról kerültek a partra és ott elszaporodtak. Szerencsére a hajósok által a parton hagyott macskák ugyancsak elszaporodtak, s Így kézenfekvő volt a megoldás Selkirk számára. Mugmentűje, Woodes Rogers kapitány elmesélte, hogy „kecskehússal táplálta a macskákat“, s annyira megszelídítette azokat, hogy százszámra éltek körülötte és hamarosan megszabadították a patkányoktól. Társaságuk örömmel töltötte el a magányos férfit, akt azzal szórakozott, hogy a legtanulékonyabb macskákat táncra fogta.

Solklrk legfőbb táplálékát a kecskehús jelentette — éppen úgy, mint Crusoét is. A kenyeret káposztával pótolta, ős hagymát, valamint retkei is talált a szigeten; ezeket évtizedekkel azelőtti telepesek öltettek. Szalfdített kecskéi gondoskodtak a

tsjelláiásáról. S miután ruházati teljesen clrongyolódott, öltözetét Is szárított kecskebőrből készítette.

Selkirk kis lőporkészlete hamarosan elfogyott, de a szirtek megmászása közben Izmai megacélosodtak, ás meglepő ügyességgel több mint 5911 vadkecskét puszta kézzel fogott el. Rogers kapitány feljegyezte, hogy Selkirk a későbbiekben naponta több kecskét fogott megmentől élelmezésére.

A Rogers kapitány megérkezéséig eltelt évek alatt csak két spanyol fregatt kötött ki a szigeten. (Spanyolország akkor hadban állt Angliával.) Együtt érkeztek ós Selkirknek alig sikerült megmenekülnie legénységük elől. Nem volt ugyanis eléggé óvatos és mutatkozott, mielőtt tisztázta volna, hogy kik érkeztek a szigetre. A spanyolok puskavégre fogták a kecskebűrbo öltözött remetét, majd üldözőbe vették. Miután sokkol gyorsabb volt náluk, Selkirknek sikerült elmenekülnie a spanyolok elől, felmászott egy lombos fára, s remegve húzódott mng a lombok között, mtg üldözői közvetlenül a fa alatt ha ladtak el.

Múltak az évek, míg végül 1703. február 1-én a dílutáni érákban Selkirk észrevette, hogy két hajó közeledik az öbölbe. A partra rohant és nagy sietve tüzet gyűjtött. Az öbölbe érkezett Duke és Duchess hajúk legénysége csapdától tartott, s délig nem kötött ki. Ekkor azonban Rogers kapitány csónakot küldött a helyzet felderítésére. A csónakról nyolc állig leifegyverzett matróz szállt partra, akket meghökkentett a kecskebőrbe öltözött nagy szakállü férfi látványa.

Selkirk meghökkentette megmentő it történetével, amelyet feljegyeztek a kapitány naplójába. Rogers másodtisztjévé nevezte ki Selkirk matrózt, amikor a Duke és a Duchess észak felé indult rablóhadjáratra. Később Selkirk lett egy zsákmányul ejtett spanyol hajó kapitánya. Rogers hajói még 11 hónapon kérésziül hajókat raboltak ki Chilétől Mexikóig, zsákmányukat később 890 090 fontra értékelték. Ezután nyugat felé hajóztak, s hazafelé vezető útjukon megkerülték a Földet. Végül is 1711 október közepén Selkirk London közi lében partra szállt —, s immár nem volt földhözragadt szegény matróz, hanem meglohetösen vagyonos lett.

Először még a családja sem ismer.te meg, s elsőnek anyja ugrott a nyakába, megölelve már régen halottnak hitt fiát.

Nyugtalan szelleme nem tudott megpihenni. Két éven belül jelentkezett a haditengerészetnél és néhány évvel később a Weymouth hajón, Afrika partvidékének közelében, 4$ éves korában meghalt.

Londoni tartózkodása alatt Alexander Selkirk közismert személyiség lett, mert két beszámoló is megjelent a szigeten töltött magányos éveiről. Szenzáctút keltett Rogers kapitánynak 1712-ben megjelent Írása, majd a kö vetkező évben Sir Richard Steole tanulmányt tett közzé, miután hosszú beszélgetéseket folytatott Selklrkkel.

Hat évvel később, 1719-ben jeleni meg Defoe Robinson Grusoe-ja. A könyv azonnal bestseller lett. Az olvasók felfedezték a párhuzamot Selkirk kalandjai és Defoe hősének ugyancsak kalandokban bővelkedő élete között.

rrm7