A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-12-14 / 50. szám
KOZMETIKAI KAZETTA ajándék, mely minden nőnek örömet okoz Nagy választék a drogériákban és illatszerboltokban vclfikii készítmény, mely meggátolja, hogy megfagyjon a víz a gépjármű üzemanyag-rendszerében VELFOBIN - jő szolgálatot tesz a gépkocsi és motorkerékpár vezetőknek télen, mert meggátolja, hogy apró jégkristályok keletkezzenek az üzemanyagban levő vízből. VELFOBIN - gyártja a neratovicei SPOLANA vegyipari vállalat Kapható a drogériákban, a Mototechna boltjaiban és a Benzina vállalat üzemanyagtöltő állomásain. Az ideiglenes fahíd az Ipoiyon az ötvenes évek eleiéről A lakásépítkezésekkel kapcsolatban Farkas Károly elvtárs a következőket mondja: — 1960-től napjainkig 111 új családi ház építésére adtunk ki •engedélyt, s ugyanezen idő alatt 175 lakásegység épült szövetkezeti alapon. A felszabadulás előtt a mai Békevédők utcája, a Május 1 utca, a Vajansk? utca, a Nálepka kapitány utca nem létezett, valamint nem volt meg a Stúr ős Hod- 2a utca felső szakasza sem. Ugyancsak az utóbbi években épült ki a Hviezdoslav utca alsó szakasza, ahol egy 56 lakásos szövetkezeti háztömb most áll átadás előtt ős mellette a tavasz folyamán újabb 42 lakásos házba költöznek be az új lakók. Azt mondják, hogy egy-egy helység kulturális színvonalát ma aszerint ítélik meg, hogy milyen nagy a sajtó, rádió és televízió előfizetőinek tábora. Ez ösztönzött arra, hogy felkeressem egy villáminterjúra Iv,an József elvtársat, az Ipolysági posta vezetőjét. Ivan elvtárs elmondta, hogy Ipolyságon 1969. november 15-én 1620 rádió- és 1340 tévé-előfizetőt tartottak nyilván, ami a lakosság számához viszonyítva nagyon szép szám. Ha ehtwz hozzávesszük azt, hogy ma már hányán laknak korszerű, modern, összkonfortos lakásban, és ha hozzáteszszük azt is, hogy több mint kétszáz magángépkocsi fut a város utcáin, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Ipolyság a civilizációt tekintve halad a korral. Esteledik, kigyúlnak a neonlámpák, s máris olyan téma tolakszik elém, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Sajnos, vannak olyan ostorlámpák, amelyeket úgy látszik sohasem tisztítanak. Fény helyett kísérteties félhomály dereng a sötét, piszkos lámpabúrák alatt. Illene már ezt is észrevenni a vnb illetékeseinek. Az Ipoly, vagy mint itt a régi nevén ismerik, a Lengyel étteremből és kávéházból zene szűrődik ki a főtérre. Kávéház? Étterem? Ugyan hányszor és hány lap hasábjain kritizálták már ezt a vendéglátóipari üzemet? És a mai napig minden maradt a régiben! Mert bizony ezt a két helyiséget sem étteremnek, sem kávéháznak nem léhet nevezni, amikor a hideg kőpadlón elhelyezett vasvázas székekre úgy ül le ünneplő ruhában a vendég, hogy esetleg még olajfoltokat is találhat a széken az előtte ott szórakozó férfi munkaruhájától. Itt az ideje, hogy nemcsak a város vezetősége, de a Vendéglátóipari Vállalat lévai járási vezetősége is fontolóra vegye, lehet-e egy ilyen ún. „szállodával, és étteremmel“ reprezentálni köztársaságunk jó hírnevét akkor, amikor a T—7 nemzetközi műút forgalombahelyezésével várható, hogy lényegesen megnő a város idegenforgalma. Ez még akkor is nélkülözhetetlen szükségesség, ha arra gondolunk, hogy a jövőben a Jednota szövetkezet bizonyos mértékben „konkurrálhat“ a Raj vállalattal! Ipolyság városának 25 éves fejlődéséről beszélni nem lehet anélkül, hogy ne említsük meg azt t két nagy üzemet, amely bár kívül esik a város határain, de ahol az ipolyságiak bizonyos része, sőt a környék lakosai is állandó munkát találnak. Az első létesítmény a STROSTAV n. v. Ipolysági telepe, amely a felszabadulás után létesült, és ahol útépítő gépek, és egyéb munkagépek javítását végzik. Az egy munkacsarnokkal induló üzem ma már három munkacsarnokkal és több műhellyel egyre gyarapodik, egyre bővül, s talán a jövőben nagy űrt tud majd betölteni ezen a tájon, ahol oly nagy szükség lenn« nagyobb méretű Ipari létesítmény, gyár telepítésére. A Barátság kőolajvezetékről, azt hiszem, nem kell külön ismertetést írni. Azt viszont már kevesen tudják, hogy a kőolajvezeték egész Szlovákiára kiterjedő hatáskörrel rendelkező központi igazgatósága itt van Ipolyságtól nem messzire, és „ipolysági benszülött“ igazgató, Kovács István áll az élén. Ugyancsak itt ágazik el a Szovjetunióból érkező olajvezeték Magyarország felé. Ez az üzem nagy jövő előtt áll, és hozzájárul Ipolyság fejlődéséhez is. Pár héttel ezelőtt adták át az üzem által épített 12 lakást a Pince utcában. Havas szél süvölt végig az Ipoly mentén. Ilyen idő volt akkor is, amikor a szovjet katonák meghozták a felszabadulást Ipolyságnak. A főtéren és az új posta mellett kettős emlékmű hirdeti a szabadságért elesett hősök dicsőségét. 1919-ben a'magyar vörös hadsereg bátor katonái estek el itt az intervenciósok fegyverétől, de 1944- ben a szovjet hadsereg harcosai meghozták a szabadságot az Ipolyságiaknak. Huszonöt évvel ezelőtt is december volt, hideg volt, mint ma. Akkor a halottak néma városa volt e h'3ly, s most, amikor emlékezésre állunk meg a történelem mérföldkövénél, most vidámarcú emberek sietnek tova. Közeledik a karácsony, a béke, a szeretet ünnepe, Az ősi, de az utolsó negyed század alatt teljesen megújult, megífjodott város most a rohanó élet közepette emlékezik. Ipolyság meghajtja az emlékezés, a hála és a szeretet zászlaját a névtelen hősök előtt, akik 25 évvel ezelőtt meghozták szabadságát. ROZSNYÓ JÓZSEF 8
