A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-12-14 / 50. szám

ianus folyója, amit az arabok Kha­­lídzs amlr al-mu’mln-re, az Igaz­­hívők hercegének csatornájára ke­reszteltek át, valóban Jól szolgált. Míg végül aztán Egyiptom újabb meghódítója, Manszúr kalifa be­­temettette, hogy ne Jelentsen kon­­kurrenclát a kelet-nyugati kereske­delemben kaltfátusának fővárosa, Damaszkusz számára (a történe­lemben megjelent a kifejezés: stra­tégiai okokból). Damaszkusz való­ban 1193 évre megszabadult a konkurenciától, egészen 1869. no­vember 17-lg, amikor ünnepélye­sen megnyitották a mai Szuezl-csa­­tornát. Megépítésének eszméje a XVII. században merült fel. A Dél- ős Délkelet-Ázslával nagy mértékben megnövekedett áruforgalom lebo­nyolítása érdekében szükség volt egy rövldebb víziútra. De idealisz­tikus szempontok Is nyilván közre­játszottak: bölcselők, mint Leib­nitz, Montesquieu, Voltaire és Sa­­lnt-Simon arról álmodoztak, hogy a Szuezi földszoros átvágásával megépülő víziút nemcsak az áru­cserét, de az eszmék cseréjét is meggyorsítja Kelet és Nyugat kö­zött. A Szuezi-csatorna építését Fran­ciaország erőszakolta, Nagy-Brl­­tannla kezdetben ellenezte, mert ezáltal olyan víziút jött volna lét­re, amely nem állt ellenőrzése alatt. Az építési munkákat Negrelll osztrák mérnök tervei alapján 1859-től a francia Ferdinand Les­­seps vezette, aki a Compagnie Uni­verselle du Canal Maritime de Suez (Általános Szuezi Tengericsa­­torna Társaság) alaptőkéjét is biz­tosította. A csatornaépítéshez Isz­­mail kedive, az egyiptomi uralkodó tízezrével bocsátotta rendelkezés­re a rabszolgasorban tartott fella­­hokat, akik a rossz táplálkozás, vízhiány és a járványok következ­tében tömegesen pusztultak el az építkezés alatt. A kedíve ebnek fejében megkapta a részvények 3/8-át. A társaság 99 évre kon­cessziót szerzett. A csatorna elké­szülte után az angol kormány 4 millió fontért megvette a pénzza­varba Jutott uralkodótól a birto­kában levő részvényeket, majd a forgalomban levő részvények nagy részét is felvásárolta, s ezáltal 1875-ben a részvények túlnyomó részének birtokába jutott, 1882-ben Nagy-Brltannia — érdekeinek vé­delmére — csapatokat küld Egyip­tom megszállására, noha az ország formálisan az Oszmán Birodalom része. Az angolok csak 1922-ben ismerik el Egyiptom névleges füg­getlenségét, de továbbra is meg­szállva tartják az országot, s az utolsó angol egységek csak 1950- ban hagyják el a Szuezi-csatorna övezetét. Több mint két éve egyetlen ha­jó sem haladt keresztül a csator­nán. Hiába folytatott tárgyaláso­kat Gunnard Jarring ENSZ-közve­­títő. A csatorna államosítása, 1950 óta — már harmadszor lángolt fel a háború a csatorna körül, a háború, mely rengeteg áldozattal jár mindkét fél részére. De vesz­teség éri az Egyesült Államokat s ugyanígy a Szovjetuniót, Nagy- Britannlát és Franciaországot, a csatorna valamennyi használóját. Ráfizetnek a nagy olajtársaságok igazgatói és Felső-Egyiptom fel­­lahjai. Izrael államának, amely azért alakult, hogy jóvátegye a zsidó népnek az évszázados elnyo­mást és a második világháború­ban elszenvedett szenvedéseket, sgy államnak, mely más nemzet, a Palesztinái arabok kárára ala­kult, másként kellene felfognia hivatását. Mégha — s tudjuk, ez lehetetlen — holnap összeülne Mo­se Dajan Husszein királlyal és Abdel Nasszerral és sikerülne meg­­állapodniok, akkor sem lehet biz­tosítani a Közel-Kelet békéjét. Más­fél millió palesztinéi arab mene­kült haza akar térni szülőföldjére és igazságos békét kíván. Hiába próbált közvetíteni az ENSZ, hiá­ba hozta meg határozatát, Izrael militarista körei minden bőketö­­rekvőst visszautasítanak, nem haj­terveket és majd egyszerre mind­két irányban közlekedhetnek a hajók, e hatalmas kolosszusok számára is a legolcsóbb út a csa­torna lesz. A Földközi- és a Vörös-tenger vízi úttal való összekötésének gondolata már nagyon régi. Az első csatorna a Nílus deltája és a Vörös-tenger között — a Kese­rű-tavakon keresztül — még II. Ramszesz fáraó (1. e. 1347—1280) uralkodása alatt megépült. A csa­tornát később feltöltötte a Nílus hordaléka, úgyhogy Nekhosz fáraó (1. e. 610—595) idejében új csa­tornát kellett ásni. Ennek építésé­nél állítólag 120 000 rabszolga pusztult el, de a csatorna kisebb­­nagyobb megszakításokkal (amikor tisztítani kellett) több mint ezer évig szolgált. Időszámításunk előtt 500 körül Dareiosz perzsa király, Egyiptom meghódítója kíszéleslt­­tette a csatornát, de a görögök el­zárták a déli bejáratát Szueznél. A rómaiak, akik felváltották a gö­rögöket Egyiptomban, rengeteg rabszolga bevetésével új csator­nát ásattak, A bizánci csá'szárok helytartói hagyták, hogy ez a mes­terséges víziút tönkremenjen: a csatornát ismét betemette a siva­tag homokja. Ismét feléledt a csatorna, ami­kor az arabok hódították meg Egyiptomot. Vezérük, Amr Ibn al- Asz alapította Fosztatot, vagyis Ö-Kaírót. Kitisztíttatta a csatornát s így megteremtette a tengeri ösz­­szeköttetést Mekka, a kalifa szék­helye és az új tartomány között. Néhány évszázadon keresztül Tra-Korabeli rajz a csatorna építéséről Port Said történelmi része ■ ...és a csatorna bejárata, amely Port Saidot híressé tette landók kiüríteni a megszállt terü­leteket. Márpedig nem lehet tar­tós a béke igazságosság nélkül. A Szuezi-catorna, úgy látszik, még sokáig háborús arcvonal lesz, ahe­lyett, hogy mint víziút szolgálna, és kőolaj helyett még sokáig vér folyik rajta végig ... — ta —

Next

/
Thumbnails
Contents