A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-20 / 29. szám

retket. Sokan ötször, hatszor is visszatértok, hogy még egyszer ösz­­szehasonlítsáik az eredeti és az er­nyőn látható képet. Az igazat megvallva, magam se hittem, hogy lehetséges ilyen élethü, úgyszólván tökéletes sztnreprodukciő. Az álta­lam eddig látott legjobb színes film is csupán vásári giccs volt hozzá képest. S ha figyelembe vesszük, hogy a felvételeket készí­tő operatőrnek meglehetősen mos­toha megvilágítást viszonyok kö­zött kellett dolgoznia — az ered­mény még meglepőbb. Mindent egy­bevetve a színes tévé egy csapásra megnyerte a közönség tetszését, s most mér csak az a kérdés, hogy hazai adóállomásaink mikor térnek át a színes tv-adások sugárzására. Noha a kővetkező kiállítási rész­leg mér nem szolgált olyan újdon­sággal, mint a színes tévé, érde­mes volt itt is elidőzni. A holland Philips cég táskarádióinak, kü­lönböző méretű és rendeltetésű magnetofonjainak és diktafonjai­nak nem hivalkodó, ám tetszetős és célszerű kivitele, s a cég ne­véhez méltó komoly teljesítménye szinte kivétel nélkül álljt paran­csolt a mellettük elhaladó kiván­csi seregnek. Nem vitatom, hogy ismerünk az ádáz konkurenciában az Itt látottaknál apróbbá korcso­­sült japán rádiókat és magnetofo­nokat, láttunk különböző célokat Rank Xerox 723 — automatikus gyorsmisológlp szolgáló ultraparányi lehallható­­készülékeket. Akik ilyesféléket ke­restek, azok rövidesen tovább Is álltak. Ám azok, akik komoly ösz­­szehasonlltást akartak tenni a ha­zai és mondjuk a standard kivi­telű Philips sztereo ^magnetofonok között, azok minden tekintetben elégedettek voltak a látottakkal, Illetve a hallottakkal. A sztereo­fonikus zene kedvelői szinte föld­be gyökerezett lábbal álltak az előtt a két, viszonylag kis méretű (kb. 13X16 centiméteres) hang­szóró előtt, melyeknek teljesítmé­nye hangszín, -magasság és -mély­ség, valamint plasztikusság tekin­tetében magasan felülmúlja a ná­lunk gyártott szekrény nagyságú óriáshangszórók teljesítményét. Amint ezen elmélkedem, egysze­riben éles kattogás vegyül César Franck Psyché című szimfonikus költeményének álomszép zárőtéte­­létoe. „Le miracle cfamour est enfin accompli“ — Vége a szerelmi cso­dának — hallom a kar befejező mondatát. A kattogás azonban nem szűnik meg, sőt egyre pattogőbb ritmusban folytatódik. Talán csak nem Fred Astaire és Ginger Ro­gers egyik frenetikus sztep-száimát közvetítik — villan át agyamon a gyanú, vagy egy nemzetközi gép­íróverseny győztese csillogtatja tu­dományát? — Nemi Legnagyobb meglepetésemre a svájci Friden cég Justowriter nevű villamos író­gépe szántja villámgyorsan a so­rokat, s ami talán még Jobban ámu­latba ejt, teljesen önműködően, minden emberi beavatkozás nél­kül. És hogy ezzel mlég nem me­rült ki e csodamasina tudománya, azt csak akkor látom, amikor kö­zelebbről tüzetesen szemügyre ve­szem a leírt szöveget. A sorok a jobb margó szélén pontosan ki vannak egyenlítve. Úgy fest az egész oldal, mintha nyomtatták volna. Most már nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem a cég prágai vezérképviseletének megbízottját: mondja el, hogyan működik tulajdonképpen ez az ör­­döngős találmány és ml a gyakor­lati haszna? — E két írógép az oíszetnyomás. hoz szükséges jő minőségű kéz­iratok készítésére szolgál — kezdi magyarázni készségesen, — Remé­lem észrevette, hogy az egyik né­mileg különbözik a másiktól, (őszintén szólva én úgy láttam, hogy tolJe&ein egyformák.) Az eOső gépen normálisan leírjuk a szöve­get. Azonkívül, hogy előzőleg be­állítottuk a kívánt sorközt és -szé­lességet, 'másra már nem is kell ügyelnünk írás közben. A gép a leírt szöveget egy rendes és egy speciálisan kődozott példányban készíti el. A kődozott példány agy hosszú, perforált papírszalag, s ezt, ha már a végére értünk, át tesszük a másik gépbe, az ün. Reproducer­­be. Ott az elektronikus tapogató leolvassa róla a szöveget és műkö­désbe hozza az írógép mechaniz­musát. Ez az úgynevezett másoló gép az írással egyidejűleg elvég­zi a sorok kiegyenlítését Is az il­lető nyelv nyelvtani szabályainak megfelelően. Ezeket a szabályokat már a gyáriban betáplálják a gép memóriát észl egébe. — És mi történik akkor, ha a gépíró az első gépen helytelenül Irta le a szöveget? — teszem fel a kérdést. — Az esetleges hiba eltávolítá­sa nagyon egyszerű — feleli 'kész­ségesen informátorom. — A nor­mális betűkkel Irt szöveget a szo­kásos módon ikikorrigáljuk és visz­­szahelyezzük az első gépbe, ter­mészetesen a megfelelő perforált szalaggal együtt. A gépet javításra állítjuk be, kikeressük a hibás szót, 111. sort és a korrektúrában kije­lölt módon helyesen leírjuk. Mi­vel a perforált szalag szinkronizál­va van a gépben levő papírral, a javítás mindig a megfelelő hely­re kerül. Így aztán a másológép már csak a hibátlan szöveget veti a papírra. Megköszöntem a kapott tájékoz­tatást, s átsétáltam a kiállítási csarnok túlsó oldalára, ahol a Rank Xerox Limited angol cég gyorsmásológépét szorították ost­­romgyürűbe a kiváncsi látogatók. Mi érdekes lehet egy közönséges másológépen — gondoltam ma­gamban. Egyik olyan, akár a másik. Nem volt Igazam. Ez aztán még távolról sem volt olyan, mint ami­lyeneket eddig láttam. A másoló­gép egy pasztellszínű, modern író­asztalhoz hasonlított. Papírnak, mé­száros festékeshengerekmek színét se láttam, denaturált szesznek vagy egyéb vegyi anyagnak szagát sem Őriztem. És a másológép mégis működött. Mégpedig gyorsan, hangtalanul és megbízhatóan. Úgyszólván mindent lehet vele másolni. Elég. ha az em­ber az asztal bal oldalán levő üveglapra helyezi a másolandó szöveget vagy tárgyat, beállítja, hogy hfmy másolatot akar készí­teni, megnyom egy gombot, s a gép húsz másodperc múlva már ki is dob'a az első másolatot. A további példányokat már 5 másodpercen­ként készíti. A gép teljesen üzem­biztos, kezelője akár alhat Is mel­lette, mert ha kifogy belőle a pa­­j)Ir, automatikusan leáll és tülköl­ni kezd. A másolatok minősége kl­­fogásta'an — az első pontosan olyan, akár a tízezredik. A gép további előnye, hogy teljesen hal­vány Ptedetlről is viszonylag Jól fedett másolatot készít. Tehát nem túlzás, ha azt állítluk, hogy e ki­váló másológép — ha szükség van rá — még iobb másolatot készít, mint az eredeti. S ezt ugye az ed­dig ismert másológépek nemigen tud iák. Sajnos, egyelőre (színes eredetiről is) csak fehér-fekete má­solatok készítésére alkalmas. Ke­zelője állítása szerint azonban rö­videsen egy hasonló típusú, színes másolatokat készítő gép Is meg le­ien tk « piacon. — Bár csak ott tar­tanánk már; legalább nem lenné­nek többé pénzgondjaink — jegyzi meig tréfásan egy hang hátulról. — Ha megfelelő papírt teszünk bele — a vízjegytől eltekintve — falán még bankónyomásra Is alkalmas lesz ez a gép — mondja büszkén a gépkezelő. A pollgráflai gépek pavilonjá­ban a nyugatnémet Kltmsch cég ún. folyamatos reprodukciós gép­sora volt a legnagyobb szenzáció. Ez az óriási nyomdai fényképező­gép egy egész fotólaboratórium munkáját végzi el egymaga, úgy­szólván minden emberi beavatko­zás nélkül. A gép egyetlen kezelő­jének nincs más dolga, mint hogy egy speciális luxméter segítségé­vel „kiértékelje“ a reprodukálandó kép optimális sűrűségét és ezt, a kívánt negatív, valamint a felhasz­nált film méreteit és érzékenysé­gét betáplálja a gép elektronikus memóriájába. A ítöbbl műveletet — a kép megvilágítását, a helyes ex­ponálást, a negatív megfelelő elő­hívását, rögzítését, szárítását és vágását — az automatagép bo­szorkányos gyorsasággal, két-hé­­rom percen belül elvégzi. Az ösz­­szehasonlítés kedvéért elárulha­tom, hogy a hagyományos módszer­rel ez az eljárás legalább 30—40 percig tant. Ha figyelembe vesszük azt az óriási idő- és munkaerő megtakarítást, amit e folyamatos reprodukciós gépsorral el lehet ér. ni, nem csodálkozhatunk az árén sem, mely közel kétmillió deviza­­koronát tesz ki. Befejezésül még csak azt szeret­ném megjegyezni, hogy e valóban nagyon érdekes és tanulságos ki­állítás — részletesen beszámolni róla ugyanis egy cikk 'keretében lehetetlen — csupán ízelítőt adott abból a rohamos fejlődésből, amely a híradástechnika és pollgráflai ipar terén az utóbbi években ta­pasztalható. PÉTER LÁSZLÓ Olivetti P203 — lyukkártyás irodai programozögép 5

Next

/
Thumbnails
Contents