A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-20 / 29. szám
retket. Sokan ötször, hatszor is visszatértok, hogy még egyszer öszszehasonlítsáik az eredeti és az ernyőn látható képet. Az igazat megvallva, magam se hittem, hogy lehetséges ilyen élethü, úgyszólván tökéletes sztnreprodukciő. Az általam eddig látott legjobb színes film is csupán vásári giccs volt hozzá képest. S ha figyelembe vesszük, hogy a felvételeket készítő operatőrnek meglehetősen mostoha megvilágítást viszonyok között kellett dolgoznia — az eredmény még meglepőbb. Mindent egybevetve a színes tévé egy csapásra megnyerte a közönség tetszését, s most mér csak az a kérdés, hogy hazai adóállomásaink mikor térnek át a színes tv-adások sugárzására. Noha a kővetkező kiállítási részleg mér nem szolgált olyan újdonsággal, mint a színes tévé, érdemes volt itt is elidőzni. A holland Philips cég táskarádióinak, különböző méretű és rendeltetésű magnetofonjainak és diktafonjainak nem hivalkodó, ám tetszetős és célszerű kivitele, s a cég nevéhez méltó komoly teljesítménye szinte kivétel nélkül álljt parancsolt a mellettük elhaladó kiváncsi seregnek. Nem vitatom, hogy ismerünk az ádáz konkurenciában az Itt látottaknál apróbbá korcsosült japán rádiókat és magnetofonokat, láttunk különböző célokat Rank Xerox 723 — automatikus gyorsmisológlp szolgáló ultraparányi lehallhatókészülékeket. Akik ilyesféléket kerestek, azok rövidesen tovább Is álltak. Ám azok, akik komoly öszszehasonlltást akartak tenni a hazai és mondjuk a standard kivitelű Philips sztereo ^magnetofonok között, azok minden tekintetben elégedettek voltak a látottakkal, Illetve a hallottakkal. A sztereofonikus zene kedvelői szinte földbe gyökerezett lábbal álltak az előtt a két, viszonylag kis méretű (kb. 13X16 centiméteres) hangszóró előtt, melyeknek teljesítménye hangszín, -magasság és -mélység, valamint plasztikusság tekintetében magasan felülmúlja a nálunk gyártott szekrény nagyságú óriáshangszórók teljesítményét. Amint ezen elmélkedem, egyszeriben éles kattogás vegyül César Franck Psyché című szimfonikus költeményének álomszép zárőtételétoe. „Le miracle cfamour est enfin accompli“ — Vége a szerelmi csodának — hallom a kar befejező mondatát. A kattogás azonban nem szűnik meg, sőt egyre pattogőbb ritmusban folytatódik. Talán csak nem Fred Astaire és Ginger Rogers egyik frenetikus sztep-száimát közvetítik — villan át agyamon a gyanú, vagy egy nemzetközi gépíróverseny győztese csillogtatja tudományát? — Nemi Legnagyobb meglepetésemre a svájci Friden cég Justowriter nevű villamos írógépe szántja villámgyorsan a sorokat, s ami talán még Jobban ámulatba ejt, teljesen önműködően, minden emberi beavatkozás nélkül. És hogy ezzel mlég nem merült ki e csodamasina tudománya, azt csak akkor látom, amikor közelebbről tüzetesen szemügyre veszem a leírt szöveget. A sorok a jobb margó szélén pontosan ki vannak egyenlítve. Úgy fest az egész oldal, mintha nyomtatták volna. Most már nem állhattam meg, hogy meg ne kérdezzem a cég prágai vezérképviseletének megbízottját: mondja el, hogyan működik tulajdonképpen ez az ördöngős találmány és ml a gyakorlati haszna? — E két írógép az oíszetnyomás. hoz szükséges jő minőségű kéziratok készítésére szolgál — kezdi magyarázni készségesen, — Remélem észrevette, hogy az egyik némileg különbözik a másiktól, (őszintén szólva én úgy láttam, hogy tolJe&ein egyformák.) Az eOső gépen normálisan leírjuk a szöveget. Azonkívül, hogy előzőleg beállítottuk a kívánt sorközt és -szélességet, 'másra már nem is kell ügyelnünk írás közben. A gép a leírt szöveget egy rendes és egy speciálisan kődozott példányban készíti el. A kődozott példány agy hosszú, perforált papírszalag, s ezt, ha már a végére értünk, át tesszük a másik gépbe, az ün. Reproducerbe. Ott az elektronikus tapogató leolvassa róla a szöveget és működésbe hozza az írógép mechanizmusát. Ez az úgynevezett másoló gép az írással egyidejűleg elvégzi a sorok kiegyenlítését Is az illető nyelv nyelvtani szabályainak megfelelően. Ezeket a szabályokat már a gyáriban betáplálják a gép memóriát észl egébe. — És mi történik akkor, ha a gépíró az első gépen helytelenül Irta le a szöveget? — teszem fel a kérdést. — Az esetleges hiba eltávolítása nagyon egyszerű — feleli 'készségesen informátorom. — A normális betűkkel Irt szöveget a szokásos módon ikikorrigáljuk és viszszahelyezzük az első gépbe, természetesen a megfelelő perforált szalaggal együtt. A gépet javításra állítjuk be, kikeressük a hibás szót, 111. sort és a korrektúrában kijelölt módon helyesen leírjuk. Mivel a perforált szalag szinkronizálva van a gépben levő papírral, a javítás mindig a megfelelő helyre kerül. Így aztán a másológép már csak a hibátlan szöveget veti a papírra. Megköszöntem a kapott tájékoztatást, s átsétáltam a kiállítási csarnok túlsó oldalára, ahol a Rank Xerox Limited angol cég gyorsmásológépét szorították ostromgyürűbe a kiváncsi látogatók. Mi érdekes lehet egy közönséges másológépen — gondoltam magamban. Egyik olyan, akár a másik. Nem volt Igazam. Ez aztán még távolról sem volt olyan, mint amilyeneket eddig láttam. A másológép egy pasztellszínű, modern íróasztalhoz hasonlított. Papírnak, mészáros festékeshengerekmek színét se láttam, denaturált szesznek vagy egyéb vegyi anyagnak szagát sem Őriztem. És a másológép mégis működött. Mégpedig gyorsan, hangtalanul és megbízhatóan. Úgyszólván mindent lehet vele másolni. Elég. ha az ember az asztal bal oldalán levő üveglapra helyezi a másolandó szöveget vagy tárgyat, beállítja, hogy hfmy másolatot akar készíteni, megnyom egy gombot, s a gép húsz másodperc múlva már ki is dob'a az első másolatot. A további példányokat már 5 másodpercenként készíti. A gép teljesen üzembiztos, kezelője akár alhat Is mellette, mert ha kifogy belőle a paj)Ir, automatikusan leáll és tülkölni kezd. A másolatok minősége klfogásta'an — az első pontosan olyan, akár a tízezredik. A gép további előnye, hogy teljesen halvány Ptedetlről is viszonylag Jól fedett másolatot készít. Tehát nem túlzás, ha azt állítluk, hogy e kiváló másológép — ha szükség van rá — még iobb másolatot készít, mint az eredeti. S ezt ugye az eddig ismert másológépek nemigen tud iák. Sajnos, egyelőre (színes eredetiről is) csak fehér-fekete másolatok készítésére alkalmas. Kezelője állítása szerint azonban rövidesen egy hasonló típusú, színes másolatokat készítő gép Is meg leien tk « piacon. — Bár csak ott tartanánk már; legalább nem lennének többé pénzgondjaink — jegyzi meig tréfásan egy hang hátulról. — Ha megfelelő papírt teszünk bele — a vízjegytől eltekintve — falán még bankónyomásra Is alkalmas lesz ez a gép — mondja büszkén a gépkezelő. A pollgráflai gépek pavilonjában a nyugatnémet Kltmsch cég ún. folyamatos reprodukciós gépsora volt a legnagyobb szenzáció. Ez az óriási nyomdai fényképezőgép egy egész fotólaboratórium munkáját végzi el egymaga, úgyszólván minden emberi beavatkozás nélkül. A gép egyetlen kezelőjének nincs más dolga, mint hogy egy speciális luxméter segítségével „kiértékelje“ a reprodukálandó kép optimális sűrűségét és ezt, a kívánt negatív, valamint a felhasznált film méreteit és érzékenységét betáplálja a gép elektronikus memóriájába. A ítöbbl műveletet — a kép megvilágítását, a helyes exponálást, a negatív megfelelő előhívását, rögzítését, szárítását és vágását — az automatagép boszorkányos gyorsasággal, két-hérom percen belül elvégzi. Az öszszehasonlítés kedvéért elárulhatom, hogy a hagyományos módszerrel ez az eljárás legalább 30—40 percig tant. Ha figyelembe vesszük azt az óriási idő- és munkaerő megtakarítást, amit e folyamatos reprodukciós gépsorral el lehet ér. ni, nem csodálkozhatunk az árén sem, mely közel kétmillió devizakoronát tesz ki. Befejezésül még csak azt szeretném megjegyezni, hogy e valóban nagyon érdekes és tanulságos kiállítás — részletesen beszámolni róla ugyanis egy cikk 'keretében lehetetlen — csupán ízelítőt adott abból a rohamos fejlődésből, amely a híradástechnika és pollgráflai ipar terén az utóbbi években tapasztalható. PÉTER LÁSZLÓ Olivetti P203 — lyukkártyás irodai programozögép 5
