A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-30 / 48. szám

Tíz év után Ebben az évben ünnepli fennállásának tizedik évfordulóját a Nyitrai Pedagógiai Intézet. Fiatal tanítók néhány nemzedékét bocsátotta már útjára, alig van vagy talán nincs is Szlovákiában iskola, amelyben nem működne Nyitrán végzett pedagógus. Mivel számunkra a magyar tago­zat tanárainak munkája felbecsülhetetlen, e tíz évről szólni kell, e tis esztendőt ünnepelni akarjuk. Szerkesztőségünk józef Pastier dékánhoz, Michal Polónyihoz, az iskola pártszervezetének elnökéhez és Zalabai Zoltán prodékánhoz fordult, beszéljenek életükről, munkájukról, gond­jaikról és problémáikról. Válaszaikat alább közöljük. A magyar tagozat példája is tanulságos Egy főiskola kiépítése rendkívül bonyolult folyamat. Ezt a nyitrai Pedagógiai Intézet meg­alakulásakor, 1959-bén a saját bőrünkön ta­pasztaltuk. Nemcsak anyagi és helyiség kérdé­seket kellett megoldani, de elsősorban az isko­la személyzeti kérdéseit is. Nagyon hosszú idő­be telik, amíg a főiskola káderszempontből is kiépül, amíg az egyes tudományos ágazatok hagyományt teremtenek, hagyományt, amelyet csak olyan főiskolai tanárok hozhatnak létre, akik nemcsak országos viszonylatban, hanem külföldön is nevet és elismerést szereznek ma­guknak. A magyar tagozat példája szintén tanulságos. Amikor 1960-ban Pozsonyból átjött a magyar tagozat Nyitrára, az első évfolyamnak 170, a másodiknak 220 hallgatója volt. Ezzel a nagy­számú hallgatóval csak nyolc tanár jött át Pozsonyból, s ezek közül csupán Onódi elvtárs költözött Nyitrára. Sajnos akkor éppen ő is katonai gyakorlaton vett részt. A nyitrai Pedagógiai Intézet vezetősége nagy nehézségek között, de lelkes és áldozatkész munkával gondoskodott a magyar tagozat ká­derekkel való ellátásáról, s példásan készítet­te elő az első iskolai évet. A magyar tagozat hallgatóitól kaptak elismerést munkájukért, amikor megalapították, hogy Nitrán jobban felkészültek az iskolaévre, mint Pozsonyban. Ma már tíz éve működik a magyar tagozat. Tanárai és hallgatói számára anyagi és he­lyiség-szempontból olyan feltételeket sikerült biztosítanunk, amilyenről Pozsonyban nem is álmodhattak. Másik dolog a káderekkel való ellátás. Ezen a téren sokkal többet kell tenniök a magyar tagozat tanárainak, valamint a szlovákiai ma­gyar értelmiség képviselőinek is. A tudományos és pedagógiai fokozatok meg-A Hét társadalompolitikai melléklete 48 9 Felelős szerkesztő: Máét József szerzése túl lassan halad, noha az extern tudo­mányos aspirantúrák szempontjából elég jónak látszik az indulás. Rendkívül fontos dolognak tartom a tudomá­nyos kutatómunkát, amelyet iskolánk vala­mennyi tanárának s különösen a magyar tago­zat tanárainak lényegesen el kell mélyíteniük. Természetesen a tudományos kutatómunkának kéz a kézben kell haladnia a pedagógiai és politikai nevelőmunkával. Ogy vélem, ma a magyar tagozat tanárai ér­deklődésének előterében az alapfokú kilencéves iskolák számára képzett, jól felkészült tanítók szakmai és politikai nevelése állhatna, mível ezekben az iskolákban dől el a gyermekek, így a magyar nemzetiségű gyermekek további tanulásának a sorsa. Ma már a magyar tannyelvű kilencéves is­kolák tanítóinak egyharmada a mi végzett növendékünk. Ez azt jelenti, hogy fokozatosan teljesen magunkra vállaljuk a felelősséget ezeknek az iskoláknak a színvonaláért. E fő kérdés mellett fejlesztenünk kell és mé­lyítenünk kell a tudományos munkát, sokolda­lúan biztosítanunk kell a tanítók szakmai tudo­mányos fejlődését. Ha ezt sikerül elérnünk, majd akkor ter­jeszthetjük elő a fakultás magyar tagozatának szervezeti átépítésére tett javaslatokat és kö­vetelményeket. Természetesen meg kell oldani a diákok szá­mának a kérdését is. Ha ma egy évfolyamban nyolcvan hallgatót készítünk elő s még ezeket sem tudjuk elhelyezni a kilencéves iskolákon, akkor az önálló fakultás létrehozására tett indítványok egyáltalán nem reálisak. Am ezek a kérdések nem tartoznak .a mi ha táskörünkbe. Számunkra az a döntő, hogy bebizonyíthas­suk, a magyar tagozat tanárainak közössége képes jól képzett tanítókat előkészíteni a ki­lencéves iskolák számára, lehetővé tudja ten­ni számukra a posztgraduális tanulást, s élet­­képességét terjedelmes és jó színvonalú tudo­mányos és publikációs munkával bizonyítja. Ehhez akarunk az iskola vezetőségében opti­mális lehetőségeket teremteni. JOZEF PASTIER mérnök, docens, a tudományok kandidátusa, a Pe­dagógiai Kar dékánja Nem toldozgatásra — koncepcióra van szükség A nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tago­zatának kérdése a valóságban a magyar tan­nyelvű kilencéves iskolák tanítóképzésének problémája. Mióta a magyar tagozat Pozsony­ból Nyitrára költözőt, az iskola vezetősége és pártszervezetünk e kérdésre mindig nagy fi­gyelmet fordított. Az elmúlt viharos időkben is gyakran foglalkoztunk vele s különféle szem­pontokból vizsgáltuk meg. Lényegében a ma­gyar tannyelvű kilencéves iskolák tanítóinak képzéséről van szó. S itt mindenekelőtt nem ideiglenes toldozgatásokra, illetőleg a tagozat perspektívájával összefüggő kérdések haloga­tására, hanem mindenekelőtt koncepcionális megoldásra gondolunk. Meg kell mondanunk az igazat, hogy mind a mai napig sem létezik egy következetes sta­tisztika, amely lehetővé tenné, hogy a magyar tannyelvű kilencéves iskolák tanerőinek kép­zését hosszabb távon tervezzük. Ennek aztán az a következménye, hogy a magyar tagozatra felveendő hallgatók számát minden tanévben többé-kevésbé szubjektív módon, becsléssel ál­lapítják meg, egyes szakost az egyik tanév­ben megnyitunk, a másikban már nem. Ebből aztán az is következik, hogy egyes tanszékek magyar pedagógusainak számát nem állandósít­hatjuk, ez viszont a magyar tanerőknél bizony­talanságot vált ki, s természetesen nem is akar­nak megtelepedni Nyitrán — végső soron a tudományos és pedagógiai fokozatok megszer­vezésének kérdése is szorosan összefügg ezzel a helyzettel. Az a véleményünk, hogy egy következetes statisztikai felmérés alapján meg kell állapí­tanunk a magyar tannyelvű kilencéves iskolák tényleges pedagógusállományát és -szükségle­tét. Ha aztán bebizonyosodik, hogy a jelenlegi, viszonylag alacsony irányszámok oly mértékbe^ emelhetők, ami esetleg a magyar tagozat önál­lósulását is lehetővé teszi, megfontoltan hozzá kell látni megvalósításához. Mindez természe­tesen következetes és józan elemzés és hozzá­állás kérdése. A magyar tagozat vagy egy esetleges önálló pedagógiai fakultás létezés« azonban semmi esetre sem lehet valamiféle olcsó politikai korteskedés vagy különféle ak­ciók eszköze, illetőleg meddő kurizálás tárgya. Pártszervezetünk ebben a kérdésben egyér­telmű internacionalista állásponton, a nemze­tiségi kérdés lenini megoldásának álláspontján vau. A problémákat megtárgyalja az iskola ve­zetőségével, amely szintén a jelenlegi helyzet reális értékeléséből indul ki, de figyelembe veszi a magyar tannyelvű iskolák fejlesztésé­nek távlati szükségleteit is. Az a véleményünk, hogy a Szlovák Iskolaügyi Minisztériumnak ,a jelenlegi helyzet következetes elemzése alap­ján hozzá kellene fognia a nyitrai PF magyar tagozata távlati fejlesztési tervének ki­dolgozásához. Reális távlatok nélkül reá­lis tervek sem születhetnek. Már valóban ideje, hogy az akút jelenségeket ne tal­­dozgassuk-fodozgassuk, s a Nyitrai PF magyar tagozatának tanárai számára megadjuk az eg­zisztenciális biztonságot, s meg legyenek győ­ződve oktató és nevelő törekvéseik, munkájuk hasznosságáról és társadalmi értékéről, s ez­zel kialakuljon az alkotómunkához nélkülöz­hetetlen kedvező és nyugodt légkör. A magyar tagozaton tanító tanárok igyeke­zetének eredményei biztatók. Tudományos és szakmai fejlődésük iránti őszinte törekvésük, továbbá az a tény, hogy évről évre mind több pedagógus jelentkezik extern aspirantúrára mind nálunk, mind a Magyar Népköztársaság­ba, jó bizonyítéka annak, hogy a magyar tan-

Next

/
Thumbnails
Contents