A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-30 / 48. szám

nyelvű kilencéves Iskolák pedagógusainak kép­zése a nyitral Pedagógiai Fakultáson jól kezek­ben van. A pártszervezet a kérdések megoldásának ez­után is mindig olyan megoldását fogja támogat­ni, mely teljes mértékben kielégíti a fentebb tárgyalt igényeket. MICHAL POLÖNYI a tudományok kandidátusa, az SZLKP iskolai alapszervezetének elnöke A nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar tagozata előtt álló feladatok 1. A nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar ta­gozata 1960. szeptember 1 óta működik. Itt képezzük a magyar tannyelvű kilencéves isko­lák pedagógusait. A magyar tagozat azelőtt már működött Pozsonyban, onnan költöztették Nyitrára. Tagozatunkon úgyszólván minden diszciplínát magyar nyelven tanítunk. A tago­zat pedagógusai nem alkotnak különálló tan­széket, így az egyes tanszékeken együtt dol­goznak a magyarul és a szlovákul tanító pe­dagógusok. Nehéz volna pontosan meghatároz­ni, hány pedagógus tartozik a magyar tagozat­hoz, mert egyes elvtársak mind a magyar, mind a szlovák tagozaton tanítanak. Csaknem 60 pedagógus tanít a magyar tago­zaton. Iskolánk az egyetlen magyar tanítási nyelvű felsőoktatási intézmény Csehszlovákiában, ta­lán ezért tud létezéséről úgyszólván minden magyar nemzetiségű polgár. Sokszor vetik sze­münkre: nem lehet rólatok hallani; mit csi­náltok? Erre csak azt válaszolhatjuk, hogy leg­főbb feladatunk az oktató-nevelő és a tudo­mányos munka. A felsőoktatási intézményeket ugyanis mindenekelőtt a tudományos munká­ban elért eredmények szerint értékelik. En­nek külső jele a főiskolán működő professzo­rok, docensek és a tudományok kandidátusai­nak száma. Ezen a téren még nem sikerült lényeges, átütő eredményt elérnünk. Az is az Igazsághoz tartozik viszont, hogy ezt a tagoza­tot a „semmiből" teremtettük. Pedagógusaink Jelentős része a gimnáziumokból került ide. Nem örököltünk sem professzorokat, sem do­censeket. A tudományos munkában pedig le­hetetlen pár év alatt nagy eredményeket fel­mutatni. Professzorunk még nincs, de van egy docensünk, és hárman nyerték el a tudományok kandidátusa (CSc.) címet. Biztatónak mondha­tó, hogy a magyar tagozaton 15 aspiráns van. Ha a befejezés eredményes lesz, akkor pár év múlva 10—15-tel emelkedne a tudományok kandidátusainak száma. Minél előbb és minél több eredményt tudunk felmutatni ezen a té­ren, annál gyorsabban és szorosabban fel tu­dunk zárkózni a már neves főiskolák mellé. Nehéz munka vár ránk. Érthető, hogy arány­lag kevés időnk marad látványos, tömeges akciók szervezésére. Nem egy esetben pedagógushiány mutatko­zik. A kiirt pályázatokra néha senki sem rea­gál. Szeretnénk ez úton is felvenni a kapcso­latot a szlovák főiskolákon, egyetemeken ta­nuló magyar diákokkal abból a célból, hogy tanulmányaik befejeztével Jöjjenek iskolánk­ra tanítani, jó szolgálatot téve ezzel mindnyá­junknak. Azonnal tudnánk pl. alkalmazni an­gol szakost. Több középiskolai tanárnak szin­tén nálunk lenne a helye. 2. A magyar tagozaton eddig 1065 hallgató nyert főiskolai végzettséget. Az egyes évfolya­mok hallgatóinak száma 1960-tól számítva csökken. Az utóbbi években az első évfolya­mokba kb. 90 hallgatót vettünk fel. Ezt a kere­tet nem merjük emelni, mert már most is ne­hézségekbe ütközik olykor néhány végzett sza­kos elhelyezése. A gyakorlat azt mutatja, hogy az Iskolák nem igényelnek biológusokat, tör­ténészeket, földrajzosokat, mert állítólag nincs rájuk szükség. Hányszor feltettük már a kér­dést: valóban így van ez? Ezért nem nyithatunk meg minden szakot minden évben. Ez okból az óraszámok alacsonyak, és így vannak tan­székek, ahol magyarul csak 2 pedagógus tanít. Márpedig nagyon nehéz főiskolai szinten oktat­ni, hogyha egy tudományszakon belül minden diszciplínát egy tanárnak kell ellátnia, hogyha nincsenek meg a tantárgyon belüli munkameg­osztás feltételei. Ez egyszerűen lehetetlen is. Szükséges lesz ezt a kérdést oly módon meg­oldani, hogy az óraszámtól függetlenül min­den tárgynak legalább négy oktatója legyen. A jelenlegi állapot negatív lélektani hatást vált > ki a hallgatókban Is. mert kétségessé teszi az oktatás főiskolai szintjét. Nincs meghatározva, milyen szakok nyílnak jövőre. Elképzelésünk szerint biztosra vehető a biológia—testnevelés, a magyar—szlovák, a magyar—angol, a magyar—német, a matema­tika-fizika, a matematika—kémia, a matema­tika-földrajz, 1—5. (zenével és képzőművé­szettel) megnyitása. A levelező tagozaton következő a helyzet: tekintettel arra, hogy nehéz elhelyezni a nappa­li tagozaton végzett hallgatókat, korlátoztuk a levelező tanulást. Az elemi iskolára jelen­leg nem képezünk levelező hallgatókat. Csupán a magyar—szlovák és a matematika—fizika szakokra lehet jelentkezni. Ebben a tanévben a matematika—fizika szak meg sem nyilt, mert a jelentkezők alacsony létszáma nem tette le­hetővé. De nézzük a kérdést más megvilágítás­ban. Sok érettségizett fiatal úgy próbálja meg­alapozni jövőjét, hogy érettségi után tanítani megy, 2 éves gyakorlat után pedig jelentkezik felvételire mint levelező hallgató. Akik vi­szont a Jövő megalapozásának egyenes formá­ját — a nappali tagozaton való tanulást vá­lasztják, csak nehezen tudnak elhelyezkedni ta­nulmányaik befejeztével. Ezen a gyakorlaton sürgősen változtatni kell. Előfordult már az is, hogy tagozatunkon a biológia szakot nem mertük megnyitni, de a magyar tannyelvű is­kolákból ez idő alatt többen tanulták ezt a szakot levelező hallgatóként a szlovák tanítási nyelvű főiskolákon. Ez a konkurrencia szá­munkra nagy veszélyt rejteget. Hangsúlyoz­nunk kell: ha nem tudjuk a jövőben biztosí­tani évente a nappali tagozaton végzett 80—90 hallgató számára az elhelyezést, akkor ez a magyar tagozat végét fogja jelenteni. Ezért kel­lene,minél előbb adatokkal kimutatni (amiben még csak reménykedünk), hogy a magyar ta­gozatra a jövőben is legalább annyira szükség lesz, mint most. E problémák orvoslásának kulcsa a magyar tannyelvű iskolák igazgatói­nak kezében van. A magyar iskolaügy szem­pontjából a magyar tagozaton csak egy vonalon fejleszthető a távtanulás, ez pedig a szakbőví­­tés (3. szak). Pl. a már elvégzett történelem­földrajz mellé távhallgatóként elvégezni a né­met vagy az angol szakot. így a jövőben köny­­nyebben lehetne biztosítani azt a természetes alapelvet, hogy egyrészt mindenki saját szak­ját tanítsa, másrészt minden tantárgyat sza­kos lásson el. Vhn ugyan még más tervünk is. Ismeretes, hogy Kelet-Szlovákia magyar tannyelvű isko­lái tanítóhiánnyal küzdenek. Megfelelő seámú jelentkező esetén konzultációs központot nyit­nánk pl. Kassán. Megindíthatnánk a magyar­­szlovák, a matematika—fizika szakokat és egyidejűleg a szakbővítést is. Ha van ilyen igény, mi szívesen vállaljuk az oktató munkát. 3. Tervbe vettük egy a Pedagógiai Fakultás mellett működő magyar tudományos intézet megalapítását. Hazánkban a nemzetiségi isko­lák olykor sajátos szervezési, lélektani és mód­szertani problémákkal küzdenek. Jelenleg nincs olyan intézet, amely egyáltalán számontartaná ezeket a specifikumokat. A magyar tanítási nyelvű kilencéves iskolák színvonalának eme­lése céljából elhatároztuk, hogy létrehozunk egy ilyen intézetet. Az intézet munkájának magvát a magyar kilencéves iskolák oktatási és nevelési problémái képeznék. Gyakorlati és elméleti kutató munka egyidejűleg folyna ben­ne. Hogy egy ilyen intézetre szükség van, nem is vitás. Annak megokolására, hogy miért ép­pen Nyitrán legyen ez az intézet, talán elég három érvet felhozni: 1. a kilencéves iskolák elméleti problémáit jól ismerjük, 2. Nyitrán összpontosul a magyar pedagógusok legjelentő­sebb csoportja, 3. ott folyik az oktató-nevelő munkára való felkészítés, s ez a tény már a kutatás eredményeit is effektivebbé teheti. Tervünk szerint a munka 1979-ben kezdődne 5—6 dolgozóval. Az intézetnek 1974-re már 15 tudományos és szakdolgozója lehetne. Iskolánk Tudományos Tanácsa tervünket jóváhagyta, a minisztériumi engedélyt azonban még nem kap­tuk meg. Úgy képzeljük, hogy a pozsonyi Pe­dagógiai Kutatóintézetben (V^skumn^ üstav pedagógick^) működő magyar csoport a he­lyén maradna, de feladatainkat szeretnénk pontosan körülhatárolni és összehangolni, hogy munkánkban ne legyenek átfedések, bár az általuk végzett munka így is más természetű, mint amire mi szeretnénk vállalkozni. Az intézetnek négy kutatócsoportja lenne (magyar nyelv; szlovák és . a további idegen nyelvek; társadalomtudományok;' természettu­dományok). Elképzeléseink szerint az intézet tudományos dolgozói a kutatómunka mellett tanítani is fognak a magyar tagozaton A tudo­mányos dolgozók bevonása az oktatási folya­matba jelentősen emelheti mind az oktatás, mind a kutatás színvonalát. 4. Az SZSZK Oktatásügyi Minisztériumának nemzetiségi osztálya által Nyitrán 1970. július első hetére tervezett pedagógus-tanfolyam elő­készítésébe mi is bekapcsolódunk. Szeretnénk színvonalassá tenni e rendezvényt. Kérni fog­juk az Oktatásügyi Minisztérium nemzetiségi osztályát, hogy ezt a rendezvényt tegye orszá­gos jellegűvé, rendszeresítse a következő évek­re Nyitrán, és e rendezvény vegye fel a „Cseh­szlovákiai Magyar Pedagógusok Nyári Egye­teme" nevet. Célunk, hogy ez a rendezvény fölölmúlja az összes ilyenfajta rendezvényeket: szervezésben, tartalomban és színvonalban, örvendetes ténynek ígérkezik találkozni min­den évben Nyitrán a magyar tannyelvű kilenc­éves iskolák pedagógusainak jelentős csoport­jával. Az ilyen tapasztalatcserék kedvezően be­folyásolhatják mind a tanitóképzés színvonalát, mind a kilencéves iskolákban folyó munkát. 5. Szeretnénk rövidesen megindítani iskolánk­ban a nevelőképzést: A magyar iskolák, magyar diákok által látogatott úttörő otthonok stb. számára magyar nyelven akarunk nevelőket képezni. 6. Az élet már eddig is igazolta, hogy a ma­gyar tagozat élet- és fejlődésképes. Igazolódott annak a helyessége is, hogy a magyar kilenc­éves Iskolák pedagógusait magyar nyelven kell képezni, ez a magyar kisebbségi élet számos területén érezteti hatását. A nevelés, a művelődés az egész nemzet vagy nemzetiség legszentebb ügye, esetünkben ez a magyar ki­sebbség ügye. Az effajta kérdésekről ezért a legmagasabb szinten kell tárgyalni. Ezek közé a problémák közé tartozik a nyitrai Pedagó-^ giai Fakultás magyar tagozatának jövője is. Szeretnénk, ha erről a magyar kisebbség kép­viselői — Dobos fjászlő miniszter, Rácz Oli­vér oktatásügyi miniszter-helyettes, továbbá a kormány Nemzetiségi Titkárságának dolgo­zói — kifejtenék saját elképzeléseiket a kor­mányban vagy az Oktatásügyi Minisztériumban. Az elképzeléseket egyeztetni kell, a legmegfe­lelőbbet pedig egyöntetűen támogatni. Mivel ez minket különösképpen érint, szeretnénk ál­láspontunkat ismertetni. Meggyőződésünk, hogy a magyar tagozatot a szükséges feltételek biztosítása esetén arány­lag rövid idő alatt ki tudjuk úgy épiteni, hogy önálló fakultásként is megállja a helyét. Szük­ségesnek mutatkozik a már meglevő magyar in­tézményeket (óvónőképző, színház, lapkiadó, a PF magyar tagozata) egy helyen összpontosíta­ni; ez a színvonal emelését eredményezhetné és növelné ez intézmények társadalmi súlyát, for­máló erejét. Meg kell azt is mondani, hogy Nyitrán a teljes kibontakozást több olyan körülmény hát­ráltatja, amelyen nem tudunk változtatni. So­roljunk fel néhányat: a) A tanárok jelentős része nem lakik Nyit­rán. Ennek oka számos esetben az, hogy itt nincs sem magyar nyelvű óvoda, sem pedig magyar nyelvű alapiskola. Az itt lakó magyar pedagógusok gyermekei Gerencsérre, vagy még messzebbre járnak iskolába. Ez legtöbb eset­ben vonatkozik a tanítónő-feleségekre is, akik szintén naponta utaznak. Sok magyar pedagó­gus család ezért nem költözik Nyitrára, s ez nehezíti a káderkérdések megoldását. b) Pedagógusainktól elvárjuk, hogy módszer­tani kérdésekkel is foglalkozzanak. Az elméleti tételek alátámasztására gyakorlati jellegű mun­kát (megfigyeléseket, kísérleteket stb.) kell végezniük az alapiskolákban. Erre a célra csak korszerűen felszerelt iskola felel meg. Nyitrán viszont semmilyen magyar kilencéves iskola nincs. Szeretnénk, ha iskolánk a módszertani élet központjává válna, de a megfelelő alap­iskola hiánya ezt lehetetlenné teszi. c) Nincs helyben gyakorló iskola. Hallgató-, ink Újvárba járnak. A gyakorló iskola igazga­tóságának minden igyekezete ellenére sem ne­vezhető a helyzet ideálisnak vagy szerencsés­nek. Az önállósulás feltételei közül Is felsorolunk néhányat: a) Adatokat kell kapnunk arról, hogy a jö­vőben is el tudunk helyezni évente kb. 100 hallgatót a nappali tagozat végzettjei közül a magyar kilencéves iskolákban. b) Meg kell végre pontosan állapítani, hogy milyen szakon milyen jelleggel és folyamatos- i Sággal folyhat a tanárképzés. Tehát azt, hogy szükség lesz a jövőben biológusokra, történé­szekre, földrajz szakosokra és kémikusokra. c) Az önállósulást meggyorsíthatja a tanári »W

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents