A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-30 / 48. szám

iQQMRffiSffl A parasztszoba részlete got miképpen tartjuk rneg a jövő nemzedék száméra, okuláséra. Ag Tibor, a Csemudok Köz­ponti Titkárságának néprajzi szakelőadója igen helyesen mutatott rá a kérdés anyagi oldalá­ra. A kiállítás tárgyait nagyobb részben köl­csön kapták. Egy idő múlva vissza kell adni. E tárgyak — különösen a ruhamüek — meg­szerzéséhez pénz kellene. Állandó gondnok, szakszerű kezelés, konzerválás stb. A lédeciek­­nél a helyiségprobléma úgylátszik megoldódik, ás ez Is valami, mert a Jelenlevő cslfárlak, és különösen a kéméndlok (mindkét faluban az idén volt hasonló jellegű kiállítás) arról pa­naszkodtak, hogy értékes tárgyaik a nyár óta ládákba rakva állnak, megfelelő helyiségre áhí­toznak. Már évekkel ezelőtt bírt adtunk két állandó Jellegű falumúzeumról (Kelet-Szlováklában: Oebrődön és Buzitán). Mindkettő az Iskola mel­lett a tanítók és a Csemadok gondozásában máig Is gyarapodik. Természetesen felmerült az a gondolat is, hogy minden faluban mégse volna Jő múzeu­mot berendezni, mert elapróznánk néprajzi ér­tékeinket, inkább tá] és etnikum szerint kel­lene csoportosítani és Így talán az anyagi kér­dés is jobban megoldódna, a szakszerű keze­lésről nem Is beszélve. Egyben mindnyájan megegyeztünk, gyűjteni kell, amíg nem késő. A régi házak, Istállók, kamrák csak ltt-ott maradnak meg mutatóba. Az ú] házak padlásán már nem találunk sem­mit, és a fészerek (a régi munkaeszközök lom­tára] helyét előbb-utóbb autógarázsok foglal-A hozzáértők Pingó bölcsó ják el. Ez a dolog rendje. A civilizáció gyors kereke megállíthatatlan. Fábry Idézettől kezdtem, útravalónak azzal is zárom: „A kultúrörökség s szellem és a be­csület doiga. A hagyománytagadók mindig) rá­fizetnek könnyelműségükre." Hiszem, hogy ebben a kérdésben ml nem le­szünk könnyelműek. OZSVALD ÁRPÁD Prandl Sándor {előételei

Next

/
Thumbnails
Contents