A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-30 / 48. szám
iQQMRffiSffl A parasztszoba részlete got miképpen tartjuk rneg a jövő nemzedék száméra, okuláséra. Ag Tibor, a Csemudok Központi Titkárságának néprajzi szakelőadója igen helyesen mutatott rá a kérdés anyagi oldalára. A kiállítás tárgyait nagyobb részben kölcsön kapták. Egy idő múlva vissza kell adni. E tárgyak — különösen a ruhamüek — megszerzéséhez pénz kellene. Állandó gondnok, szakszerű kezelés, konzerválás stb. A lédecieknél a helyiségprobléma úgylátszik megoldódik, ás ez Is valami, mert a Jelenlevő cslfárlak, és különösen a kéméndlok (mindkét faluban az idén volt hasonló jellegű kiállítás) arról panaszkodtak, hogy értékes tárgyaik a nyár óta ládákba rakva állnak, megfelelő helyiségre áhítoznak. Már évekkel ezelőtt bírt adtunk két állandó Jellegű falumúzeumról (Kelet-Szlováklában: Oebrődön és Buzitán). Mindkettő az Iskola mellett a tanítók és a Csemadok gondozásában máig Is gyarapodik. Természetesen felmerült az a gondolat is, hogy minden faluban mégse volna Jő múzeumot berendezni, mert elapróznánk néprajzi értékeinket, inkább tá] és etnikum szerint kellene csoportosítani és Így talán az anyagi kérdés is jobban megoldódna, a szakszerű kezelésről nem Is beszélve. Egyben mindnyájan megegyeztünk, gyűjteni kell, amíg nem késő. A régi házak, Istállók, kamrák csak ltt-ott maradnak meg mutatóba. Az ú] házak padlásán már nem találunk semmit, és a fészerek (a régi munkaeszközök lomtára] helyét előbb-utóbb autógarázsok foglal-A hozzáértők Pingó bölcsó ják el. Ez a dolog rendje. A civilizáció gyors kereke megállíthatatlan. Fábry Idézettől kezdtem, útravalónak azzal is zárom: „A kultúrörökség s szellem és a becsület doiga. A hagyománytagadók mindig) ráfizetnek könnyelműségükre." Hiszem, hogy ebben a kérdésben ml nem leszünk könnyelműek. OZSVALD ÁRPÁD Prandl Sándor {előételei
