A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-30 / 48. szám
Üj élet kezdődik a Bikiniszigeten A távoli mlkronézlal korallsztget, Bikini, amely a második világháború után Amerika legfontosabb atom- és htdrogénbombaklsórUttt helye lett, s ahol 23 nukleáris robbanást végeztek, lassan ismét életre kel. Kitakarítják a roncsokat, kókuszpálmákat telepítenek és előkészítik a lakosok visszatérését, akiket az Egyesült Államok 1948 márciusában kitelepített. Tizenegy évvel az utolsó nagy hldrogénbomba-klsérlet után, Btkínt ismét biztonságos. Az amerikai Atomenergia Bizottság egyik atomfizikusa szerint a korallszigeten kisebb a radioaktivitás, mint Washingtonban, a Fehér Ház melletti utcákon. A kísérletek erősen megváltoztatták a korallsziget képét. A bennszülöttek nádkunyhói természetesen nyomtalanul eltűntek, s noha a növényzet dús, főként kúszónövényekből és cserjékből áll. A kókuszpálmák és a kenyérfák legnagyobb része a nukleáris robbantások során elpusztult, s a néhány megmaradt fa rossz termést hoz: a kókuszdió rossz ízű és nagyon kicsi. Repülőgépről láthatjuk, hogy a 220 négyzetmérföldes lagúna körüli szigetek száma és nagysága Is megváltozott. Egy sziget teljesen eltűnt az 1954-ben végrehajtott 15 mejgatonnás hidrogénbomba felrobbantásakor. Két másik sziget részben elpusztult a kísérletek során. A visszatérő benszíllöttek használhatják majd azokat a fából készült épületeket, amelyekben azelőtt az 500 fős műszaki személyzet lakott. Egy hatalmas ú/ ciszterna is a rendelkezésükre áll. Bikini legnagyobb épületét, egy betonbunkert, ahol azelőtt a kísérleti műszereket tartották. kórházzá alakítják át. A szigetre 80 000 kűkuszpálmát, valamint kenyérfát és banánfát telepítenek, és minthogy a lagúnában gazdag a halállomány, a szigeten 1972-ben már biztosítva tesz az élelmiszerellátás. 1963, vagyis a légköri kísérleteket betiltó egyezmény érvénybe lépése Óta senki nem ólt itt, ezért a szigetet teljesen benőtte a trópusi növényzet. Bulldózereknek kellett utat vágniuk a sűrű bozótban. 1200 teherautóra való fémroncsot takarítottak el. A helyreállttásl munkálatokat végző amerikai műszaki személyzettel együtt tizenegy bennszülött lakos már visszajött a szigetre. A lakosság nagy részének visszatérését a jövő évben várják. Minthogy a sziget 1972-tg még nem önellátó, a vtsszatéró bennszülöttek élelmiszersegélyt kapnak. Annak felderítése céljából, hogy a korallszlget elég biztonságos e a lakosok visszatéréséhez, az amerikai Atomenergia Bizottság alaposan ellenőrizte a homok, a növényzet és a* élelmiszerek radioaktivitását. A szakértők madarakat, tolásokat, kókuszdiókat, teknösbékákat, halakat és kagylókat vizsgáltak meg, s megállapították, hogy a radioaktivitás szintje már nem veszélyes. A bennszülött lakosság visszatelepítésének előkészítésével egyidejűleg kezd fény derülni arra, hogy a Bikini-sziget milyen nagy szerepet /átszőtt Amerika nukleáris ereiének létrehozásában. Itt végezték el például 1954-ben at első hidrogénbomba-klsérletet: 750-szer nagyobb ere/ű szerkezetet robbantottak fel, mint az első Btktnt-szlgett atombomba kísérlet során. 1956- ban az amerikai tudósok itt tanulmányozták először azt, hogy ml történik egy felrobbanó nukleáris szerkezet belsejében, s ez tette lehetővé a nukleáris fegyverek miniatürizálását. Békés célból Is Itt végeztek először nukleáris robbantást: egy kísérlet alkalmával kráter keletkezett, ahol kikötőt építettek. Most, hogy a légkört kísérletek korszaka már véget ért, a bennszülöttek több mint két évtized utdn visszatérhetnek szülőföldekre. „A Jövőt a jelen valósága alakítja, ős ez a Jelen térben és időben csak a múlt és a jövő vissza- és előre futó vonalán Igazolhatja saját realitását. Aki a múlt Összekötő vonalát elmetszi, sose érhat el a jövőbe" — a sokat idézett Fábry-sorok figyelmeztető Igazsága visszhangzott fel emlékezetemben a lédeci öreg iskola udvarán, ahol egy novemberi vasárnap délután, toporogva a hidegtől, a falu népével ős a meghívott vendégekkel együtt vártuk a népművészeti és néprajzi kiállítás megnyitását. Mielőtt Tolvaj Bertalan, a Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya nemzetiségi titkárságának vezetője elvágta volna a piros szalagot, tömören, de mégis sokat mondó szavakkal emlékezett meg a hagyományőrzés nemes feladatairól. öreg nénikék, akik még a régi népviseletet hordják, nagy bajuszú búcslkák, akiknek az itt felhalmozott tárgyak, eszközök a mindennapi életükhöz tartoztak, pirospozsgás fiatalok, akiknek e tárgyak már csak a legendák, télt mesék világát Idézik — mind-mind kíváncsian tódultak be az ajtón. — Nohát, Itt van, ami van! — Így összegezte nem titkolt meglepetéssel, lakonikus tömörségi] véleményét egy Idős asszony a mellette né zelödö szomszédjának. Valóban a paraszti életforma szinte minden területét felölete e kiállítás, mely nemcsak Lédec, de a környék zoboraljal magyar falvalból (Zsére, Kolon, Glmes stb.j Is mutatott be érdekes és értékes anyagot. A kenderfeldolgozás, a szövés-fonás esz közei: tlloló, rokka, gombolyító, vetöfa, szováta — nálunk szátva —, mángorló, cstvelő stb. még gyermekkoromhoz tartoztak, meghitt ismerősök, szinte öregángyom apró ujjait látom az Időtől bámult, szuvas deszkákon, rudakon, léceken. A gyönyörű kötények, nyakba való leendők, ködmönök, vászoningek, főkötők, kivarrott ünnepi ruhák színekben és Ízlésben gazdag tarkasága elbűvöl. Cserépedények; egy zöldmdzas kettes falicskára hívja fel a figyelmemet agy melléin sodródó, őszbajuszú helybeli. — Hej, de sokszor ettem én ilyenből! Ezekben hordták az asszonyok az ételt a határba. Az egyik részében volt a leves, a másikban a főzelék, vagy ami éppen került. Egy egyszerű, díszleten sótartó, fedél nélkül, karikára vágott fából, kivfljt belsejébe ügy beleetto magát a só, hogy nem lehetett tisztára törülni, sót virágzik, a külseje ébenfekete a rárakódott zsírtól, füsttől. Az ujjak, a tenyerek szinte lekoptatták a szélét, deformálták, csiszolták, mint a köveket a víz; hány ujj, hány tenyér dörzsölöd öt t hozzá — meg nem számolhatom. Lehet, még nincs ötvenéves se, s talán fiatal feleségének készíthette valamikor Ifjúkorában a mellettem álló bácsi, de nekem ez jelképezte az ősidőt, a kezdetet. Hosszan, némán néztem, s úgy éreztem, mintha a paraszti sors tükrét tartotta volna valaki elém. Az emberi leleményesség vászonban, cserépben, fában megvalósult, életrehívott eszközeinek [korsók, famérlegok, vékák, mének, patkányfogók, cllerák) tárházát jártam be egy délután. Minden tárgyat nehéz tenne felsorolni, de meg kell említeni az Iskolán kívül bemutatott parasztszoba gazdag, megkapó berendezését és a kiállítás anyagát kiegészítő ■— részben már feldolgozott és könyvalakban kiadott balladákat, népdalokat és népdalfeldolgozásokat. Kodály sokat gyűjtött itt a Zoboralján. Jókai Mária tanítónővel váltunk egypár szót, akinek kutatói szorgalmát, lelkesedését a kiállítás megrendezésénél nagyon dicsérik. Ahá ról származik, Gimesen tanít és Lédecen lakik. — Az anyag összeszedése, gyűjtése volt a legnehezebb. Sok padlást, kamrát kellett átkutatni. Több helyen bizalmatlanul fogadták. Nett) értették meg. mire kell az a sok „lim-lom“. Ha cserepet akarnak, ott az árok, találunk eleget, mondták. Ha valamit mégis találtunk, akkor jött uz álmélkodás: hót erre is szükségük van!? jókat Márta nem volt egyedül. Érdemes, hogy a többiek nevét Is megemlítsük: Budai János tanító, Llpcsey Gyula, Fazekas Mátyás Csemadok-tltkár. Fazekas jános Csemadok KB tag, Mester Ferenc Csemadok-elnők; természetesen a hnb vezetői és a Csemadok Járást titkárságának dolgozói Is minden segítséget megadtak. Este a hnb termében terített asztal mellett folyt o vita, az értékelés, válaszkeresés a problémákra. Az alkalomhoz illően mindem felszólalás után egy-egy régi népdal csendült fel. A legtöbb szó az állandö jellegű falumúzeumok létesítéséről esett. Az összeszedett anya-Kötények, Ingek Zséréről 6
