A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-06 / 27. szám

Gyertyástánc

Rlmóct táncok

Lucalárás

t/H

O

A

M

Ű?«,

td

M

fa

k

Egyetlen félhivatásos népművészeti együttesünk, az Ifjú Sziveik, nem él elég elevenen a hazai magyar köztudatban. Más intézményeinkhez képest nem tartjuk eléggé számon, mintha nem lenne a miénk, mintha a közérdeklődés perifériájára szorult volna. Valóban, az utóbbi években talán indokolt is volt az együttes elszigeteltsége, kísérletezés elmén vagy ürügyén, a modernkedés védőpajzsa mögött valami egészen mást nyújtott, mint ami egy ilyen együttes tulajdonképpeni hivatása: a tiszta, szép, igazi folklór ápolása, múltunk, hagyományaink tiszteletben tartása, élővé, művészivé varázsolása... Az együttes vezetői, főleg a koreográfusok, azzal érveltek (vagy ha úgy tetszik takaróztak), hogy a népi szokásokat csak mint nyersanyagot lehet kezelni, a maga eredetiségében nem lehet és nem is szabad színpadra vinni, stilizálni kell, művészi szintre emelni stb. Ez Így igaz is. Csakhogy ml sohasem voltunk ellene, hogy az együttes vezetői a felgyüjtött anyagban a nagyobb lehetőséget, a fantázia számára kínálkozó alkalmat keressék. Csak nem kívántuk, hogy a keresés Izgalma, láza elragadtatasson bennünket, azt akartuk, hogy a művészi kéz érintése mindvégig sejtesse az eredetit, a nyerset, a valódit.

Nos, a vitának megvolt az értelme, az Ifjú Szívek idei bemutatója a pozsonyi Oj Színpadon — jóleső érzéssel töltött el bennünket: az együttes magáratalált, rálépett arra az útra, amelyen évek hosszú során ót még járnia kell. A Palóc rapszódia című műsor egységes és egyöntetű

Tánckép a kurucok életéből