A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-13 / 47. szám

Dauxa ,f ire-walking* — már gyermek­korban kell kezdeni Teaszürei sokban csakúgy, mint bárhol a szi­geten. Ezek szelídített elefántok. Ura, a mahút, a nyakában Ul, vagy mellette ballag. Az elefánt lassan, méltóságteljesen lépked. $ nem egyszer az ormányával tartja az „Uzsonnáját“: lombot, fiatal haj­tást. Igen, Ceylonon az elefánt a „traktor". Láttam, hogyan dolgoz­nak az erdőgazdaságban. A mghút kókuszrostból sodort erős kötéllel megerősíti a hatalmas kidönttltt törzset, és nagy hurkot kö,t a kötél másik végére, majd felül az elefánt hátára és munkára nógatja. Az állat ormányával szájába veszi a hurkot és hatalmas zápfogaiyal ráharap. Aztán a kldöntdtt fatör­zset odavonszolja a teherautóhoz, hallatlan ügyességgel felrakja, el­engedi a kötél végét s aztán a fejével, jobban mondva ormányá­nak tövével odagörgeti a iatörzset egészen a kocsi túlsó falához. Az elefánt hatalmas termetével és méltóságteljes viselkedésével tiszteletet kelt a szigetlakókban. Fürge kis szeme van, talán kicsit huncut és rosszindulatú. Az elefánt fel tud dühödni, alighanem ugyan­azokból az okokból, mint az em­ber. Ha valami nem tetszik neki, máris baj van. Akár a saját ma­­hútját Is elkapja az ormányával, ledobja a1 földre és összetapossa. Időnként hasonló esetekről lehet Olvasni az újságokban. A turisták azonban mit sem törődve ezekkel a rémmesékkel, fölülnek a hátá­ra és — fényképeszkednek. Otthon aztán elmondják, hogy „Itt vagyok én meg egy elefánt". A turista, ha szerencséje van, egész elefántcsordákat láthat, és­pedig nemcsak a nemzeti parkok­ban, hanem az érintetlen dzsun­gelek vidékén is, például a Maha­­weli Ganga folyó völgyében, A dzsungelokban éJÖ leopárdok közül csak egyet láttam, azt Is messziről. Ugyanígy csak egyetlen krokodilt. Ezek többnyire az ókor­ban épített mesterséges tavakban, Víztárolókban élnek, amelyeket Itt „tankoknak" nemeznek. A víztárolók közül rengeteg bi­valyt látni. A házi bivalyok szelí­dek és félénkek, a vad bivalyok Viszont veszélyesek, mint mondják, még veszélyesebbek, mint a vad elefántok. MjajomcsaM diókkal mindenütt le­het találkozni. Általában elég ba­rátságosak, esek valáhogy nem szeretik a fényképezőgépet. Amint előhúzza a turista, máris eltűnnek % fék sűrűi lombkoronájában. Ceylon lakosainak száma 11 mil­lió. Igen nagy a népszaporulat. A. lakosság 70 százaléka az indor európai nyelvekhez tartozó szlnga­­léz, 23 százaléka a dravida nyel­vekhez tartózó tamil (a fele In­diából vándorolt be), 8- százalék mór (arab és bennszülött keve­rék), kevés burgher fa holland, gyarmatosítók leszármazottai), eu­rópai és a keleti parton néhány Szer vedda őslakó. A szingaléxek buddhisták, a ta­milok hindu vallásúak, van azon­ban jelentős számú keresztény és mohamedán Is. Az egyes felekeze­tekhez tartozók meglehetősen tole­ránsak a mások vallása Iránt. A vallást ünnepeket a ceyloniak együtt ülik meg. A buddhisták legnagyobb ün­nepe a Veszek. Ezen a napon ün­nepük Buddha születését, megté­rését és halálát. A legnagyobb él­mény számomra — ami a vallási ünnepekét Illett — a Kandyban látott perahera volt. Ez egy nagy­szabású körmenet, amikor nyolc­van-száz tarkán feldíszített ele­fánt kíséretében véglghordoznak valamilyen szent emléktárgyat. Kandyban Buddha fogát hordozzák körül. Néhány nappal az augusz­tusi holdtölte elótt már megkez­dődnek az ünnepségek. Ezeken éjszakéról éjszakára mindig több elefánt és táncos vesz részt. A leg­nagyobb szabású a holdtölte éjje­lén rendezett perahera. Hihetet­len látvány. A felszerszámozott ele­fántok tarka hímzésű „ruháját“ bevarrt színes villanyégők tucatjai világítják meg. Az elefántok kö­zött kandy-1 és kataragamat tán­cosok ropják szllajul a táncot, utóbbiak járommal a nyakukban. A város előkelőségei ott lépked­nek méltóságteljesen a menetben, tarka öltözékben, amin szemláto­mást meglátszik a XVI. századi portugál divat befolyása, és kitö­mött hassal, mert a kövérség te­kintélyt jelent. Más városokban Is tartanak kisebb méretű peraherét. Atmoszférája olyan szuggesztlv ha­tással van az európaira, hogy úgy érzi, mintha századokkal fordult volna vissza az ldö kereke. A legnagyobb hindu vallási ün­nepet szintén augusztusban tart­ják Katagamában. Több ezres tö­meg — öregek, fiatalok és legki­sebbek Is — érkezik ebbe az egyébként csendes kisvárosba a sziget déli részén, hogy Szkanda istentől könyörögjenek egészséget vagy kérjék egyéb vágyaik telje­sülését. A Menlk Ganga folyóban végzik el a szertartásos tisztálko­dást. A legfantasztikusabb attrak­cióra, az ún. „Flre-walktng"-ra, a parázson járásra, éjjel' kerül sor. Az európalaik, de a bennszülöt­tek Is megbüvölten nézik, ahogy kicsinyek és nagyok vallásos ex­tázisbán végigmennek, táncolnak Dauta a forrd hamuban ' a szőnyegként leterltett izzó pará­zson. Már sokat összeírtak a pará­zson járásról. Van, aki azt állítja, hogy trükk, csalás az egész. Pe­dig ez nem igaz. Láttunk ilyen szertartást akkor Is, amikor sen­ki rnás idegent nem hívtak meg. Be kell vallanom, hogy nem láttam egyetlen táncost sem, akin égési sebek lettek volna. Tény az, hogy müveit ceyloniak sem tudják meg­magyarázni ezt á jelenséget. Meg­ismerkedtem- Wilson SwamyvaC egy neves hlndulsta pappal Kata­­ragamában. A Swamy (pap), aki rendszeresen maga nyitja meg a szertartást, ő megy át elsőként a­­parézs-szönyegen, ezt mondta ma­gyarázatképpen:. „Azért nem éget­jük meg magunkat,, mert tiszta a lelkünk és tiszta a szivünk." Szerinte a parázson járásra né­hány napos böjttel és meditáció­val keiili felkészülni1.. „Sok. Ismeretlen dolog van az ég és a föld között" — szoktai volt mondani nagyanyám., S. a Ke leteli valóban sok van az ismeret­lenből, titokzatosból.. Szöveg és: képek: JAROSLAVA. STETLVOVA 5

Next

/
Thumbnails
Contents