A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-13 / 47. szám
Dauxa ,f ire-walking* — már gyermekkorban kell kezdeni Teaszürei sokban csakúgy, mint bárhol a szigeten. Ezek szelídített elefántok. Ura, a mahút, a nyakában Ul, vagy mellette ballag. Az elefánt lassan, méltóságteljesen lépked. $ nem egyszer az ormányával tartja az „Uzsonnáját“: lombot, fiatal hajtást. Igen, Ceylonon az elefánt a „traktor". Láttam, hogyan dolgoznak az erdőgazdaságban. A mghút kókuszrostból sodort erős kötéllel megerősíti a hatalmas kidönttltt törzset, és nagy hurkot kö,t a kötél másik végére, majd felül az elefánt hátára és munkára nógatja. Az állat ormányával szájába veszi a hurkot és hatalmas zápfogaiyal ráharap. Aztán a kldöntdtt fatörzset odavonszolja a teherautóhoz, hallatlan ügyességgel felrakja, elengedi a kötél végét s aztán a fejével, jobban mondva ormányának tövével odagörgeti a iatörzset egészen a kocsi túlsó falához. Az elefánt hatalmas termetével és méltóságteljes viselkedésével tiszteletet kelt a szigetlakókban. Fürge kis szeme van, talán kicsit huncut és rosszindulatú. Az elefánt fel tud dühödni, alighanem ugyanazokból az okokból, mint az ember. Ha valami nem tetszik neki, máris baj van. Akár a saját mahútját Is elkapja az ormányával, ledobja a1 földre és összetapossa. Időnként hasonló esetekről lehet Olvasni az újságokban. A turisták azonban mit sem törődve ezekkel a rémmesékkel, fölülnek a hátára és — fényképeszkednek. Otthon aztán elmondják, hogy „Itt vagyok én meg egy elefánt". A turista, ha szerencséje van, egész elefántcsordákat láthat, éspedig nemcsak a nemzeti parkokban, hanem az érintetlen dzsungelek vidékén is, például a Mahaweli Ganga folyó völgyében, A dzsungelokban éJÖ leopárdok közül csak egyet láttam, azt Is messziről. Ugyanígy csak egyetlen krokodilt. Ezek többnyire az ókorban épített mesterséges tavakban, Víztárolókban élnek, amelyeket Itt „tankoknak" nemeznek. A víztárolók közül rengeteg bivalyt látni. A házi bivalyok szelídek és félénkek, a vad bivalyok Viszont veszélyesek, mint mondják, még veszélyesebbek, mint a vad elefántok. MjajomcsaM diókkal mindenütt lehet találkozni. Általában elég barátságosak, esek valáhogy nem szeretik a fényképezőgépet. Amint előhúzza a turista, máris eltűnnek % fék sűrűi lombkoronájában. Ceylon lakosainak száma 11 millió. Igen nagy a népszaporulat. A. lakosság 70 százaléka az indor európai nyelvekhez tartozó szlngaléz, 23 százaléka a dravida nyelvekhez tartózó tamil (a fele Indiából vándorolt be), 8- százalék mór (arab és bennszülött keverék), kevés burgher fa holland, gyarmatosítók leszármazottai), európai és a keleti parton néhány Szer vedda őslakó. A szingaléxek buddhisták, a tamilok hindu vallásúak, van azonban jelentős számú keresztény és mohamedán Is. Az egyes felekezetekhez tartozók meglehetősen toleránsak a mások vallása Iránt. A vallást ünnepeket a ceyloniak együtt ülik meg. A buddhisták legnagyobb ünnepe a Veszek. Ezen a napon ünnepük Buddha születését, megtérését és halálát. A legnagyobb élmény számomra — ami a vallási ünnepekét Illett — a Kandyban látott perahera volt. Ez egy nagyszabású körmenet, amikor nyolcvan-száz tarkán feldíszített elefánt kíséretében véglghordoznak valamilyen szent emléktárgyat. Kandyban Buddha fogát hordozzák körül. Néhány nappal az augusztusi holdtölte elótt már megkezdődnek az ünnepségek. Ezeken éjszakéról éjszakára mindig több elefánt és táncos vesz részt. A legnagyobb szabású a holdtölte éjjelén rendezett perahera. Hihetetlen látvány. A felszerszámozott elefántok tarka hímzésű „ruháját“ bevarrt színes villanyégők tucatjai világítják meg. Az elefántok között kandy-1 és kataragamat táncosok ropják szllajul a táncot, utóbbiak járommal a nyakukban. A város előkelőségei ott lépkednek méltóságteljesen a menetben, tarka öltözékben, amin szemlátomást meglátszik a XVI. századi portugál divat befolyása, és kitömött hassal, mert a kövérség tekintélyt jelent. Más városokban Is tartanak kisebb méretű peraherét. Atmoszférája olyan szuggesztlv hatással van az európaira, hogy úgy érzi, mintha századokkal fordult volna vissza az ldö kereke. A legnagyobb hindu vallási ünnepet szintén augusztusban tartják Katagamában. Több ezres tömeg — öregek, fiatalok és legkisebbek Is — érkezik ebbe az egyébként csendes kisvárosba a sziget déli részén, hogy Szkanda istentől könyörögjenek egészséget vagy kérjék egyéb vágyaik teljesülését. A Menlk Ganga folyóban végzik el a szertartásos tisztálkodást. A legfantasztikusabb attrakcióra, az ún. „Flre-walktng"-ra, a parázson járásra, éjjel' kerül sor. Az európalaik, de a bennszülöttek Is megbüvölten nézik, ahogy kicsinyek és nagyok vallásos extázisbán végigmennek, táncolnak Dauta a forrd hamuban ' a szőnyegként leterltett izzó parázson. Már sokat összeírtak a parázson járásról. Van, aki azt állítja, hogy trükk, csalás az egész. Pedig ez nem igaz. Láttunk ilyen szertartást akkor Is, amikor senki rnás idegent nem hívtak meg. Be kell vallanom, hogy nem láttam egyetlen táncost sem, akin égési sebek lettek volna. Tény az, hogy müveit ceyloniak sem tudják megmagyarázni ezt á jelenséget. Megismerkedtem- Wilson SwamyvaC egy neves hlndulsta pappal Kataragamában. A Swamy (pap), aki rendszeresen maga nyitja meg a szertartást, ő megy át elsőként aparézs-szönyegen, ezt mondta magyarázatképpen:. „Azért nem égetjük meg magunkat,, mert tiszta a lelkünk és tiszta a szivünk." Szerinte a parázson járásra néhány napos böjttel és meditációval keiili felkészülni1.. „Sok. Ismeretlen dolog van az ég és a föld között" — szoktai volt mondani nagyanyám., S. a Ke leteli valóban sok van az ismeretlenből, titokzatosból.. Szöveg és: képek: JAROSLAVA. STETLVOVA 5
