A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-13 / 47. szám
Az 1980-ra elkészülő ül érsekújvári kórház távlati képe A gyóyyi!si> >U>t»c nemesük o? oivos ügyesvéyéiól íug\j, i oltói sem, milyen stúdiumban tan bizonyai belep sód. Iton.em óitól is. hogy y4 n vtsiony ólakul k* a* o«vos és a beteg ItCijáM lehet «* gyógyulás bt tolom kérdése is. Ha a beteg bii.oírnattor> és k»son fordul orvosba i esetleg okkor sem oui ite hozzá teljesen, ‘•«say.» tuticitóbon. hogy oi orvostudomány ma sem müveibe! csodákat, bár néha előfordul, hogy csodával határos riolciotáa kéoes. N. LÁSZLÓ ENDRE B iz a lo m k é rd é s e A kórház igazgatója I jobbról I az ü) kórházról beszélget helyettesével. Stubnya Arnold felvételei Dr. Hrabmskt/ egyik páciense vérnyomását méri. Kórházi beszélgetések. Csodálatos színeket fest az ősz. Ilyenkor még egyszer fellángolnak a színek és túlszárnyalják a tavasz minden pompáját... Búcsúzó színek, búcsúzó falevelek az érsekújvéri kórház parkjában és búcsúzó emberek a kórház épületében ... Itt emberek búcsúznak emberektől. Itt élők búcsúznak élőktől. S néha: Élők az élettől... Minden kórházban így van ez. A kikezelt betegek túlnyomó többsége gyógyultan, kacagó szemmel távozik, de néha bizony előfordul az Is, hogy... S talán ezért beszélnek halkabban azok az emberek, akik ide belépnek ... Ezért adják meg önkéntelenül Is a tiszteletet a fehér köpenynek, s viselőjének még a makkegészséges emberek Is. Senki sem tudhatja, mikor kerül be ide. S az orvosi hivatás azért a legszebb, de egyúttal a legfelelősségteljesebb hivatás is, mert olyan ellenfelei vannak, mint a betegségek sunyi armádiéja és a leskelődő haléi. De az élet győzni akar és az orvos Is győzni akarl Es mégis olyan sok a probléma eSgy-egy kórházban, tehát az érsekújváriban Is. Először dr. Muránszky Gyulát kerestük fel, a kórház igazgatóját. Szerencsénk volt, mivel azon nyomban a helyettesével, dr. Dogosl Zslgmonddal is megismerkedhettünk és elbeszélgethettünk. — Sajnos, azzal kell kezdenem, hogy kórházunk egyáltalán nem felel meg a kor követelményeinek. Már csak az a tény, hogy jelenleg négy helyen van az érsekújvéri kórház, nagyon sokat elárul az avatottaknak. A belgyógyászatunkkon csupán hatvan ágy van és négyszáz kellenel Bizonyára tudják, hogy az érsekújvári járásnak csaknem 150 000 lakosa van. Minden ezer lakosra 2,4 ágy esik járásunkban, országos viszonylatban pedig 8 — mondja dr. Muránszky. — Több osztályunk átalakított helyiség és a célnak nem felel meg — veszi át a szót dr. Dogosl. — Négyszázegy ágyunk van és körülbelül 1300—1400 ágyra lenne szükségünk. Az új kórház Ideális körülmények között öt év alatt elkészülhetne. Sajnos, nálunk a tervezés gyors, de a kivitelezés nagyon lassú. — Megkezdték mér az új kórház építését? — Ez év június 4-én tették le az alapkövét, és ha minden jól megy, akkor 1980-ra készül el — felel kérdésünkre az igazgató. — 1975-re hétszázkllencvenhat és 1980-ra már 1386 ággyal rendelkezünk majd, ami összesen 377 millió koronába kerül. Közben elkészül egy tizenhat osztályos egészségügyi Iskola és a dolgozóinknak húsz lakásegység is, ha minden Jól megy. Viszont ez nem rajtunk múlik) £s mégis éli A belgyógyászatra látogattunk el először, miután a kórház Igazgatójától engedélyt kaptunk rá, hogy a kórház területén szabadon mozoghassunk. Először a belgyógyászat főorvosához, dr. Hrablnsky Mlroslavhoz kopogtattunk be. Pár perces beszélgetés után megtudtuk tőle, hogy harmincöt éves és tizenegy éve dolgozik ebben a kórházban. S ez elég hosszú Idő, ha tekintetbe vesszük, hogy az orvosok általában nem hetvenéves korukban halnak meg. Elmondja, hogy osztályán az egészségügyi nővérek a pincében öltözködnek át és az orvosok, nővérek közös Illemhelyét használnak a páciensekkel. — De magukat bizonyára nem ez érdekli — mondja mosolyogva. — Hogy milyen a viszony a betegek és az orvosok között, azt meglátják, ha pár napig itt tartózkodnak és beszélgetnek a betegekkel, saját szemükkel látják majd, hogyan bánunk és beszélgetünk velük. Talán a legkomolyabb esetek egyikénél kezdem. Egyik betegünknek, aki nemsokára gyógyultan távozik, szívlzmogyulladás következtében megállt a szívműködése. Négy napig csupán gyógyszerek és orvosaink áldozatkészsége révén tudtuk őt életben tartani, azután Pozsonyba kellett felküldenünk. Az átszállítás közben azonban vérátömlesztésre volt szükség. Pozsonyban azután Simkovíc professzor megoperálta. A szivébe átültetett egy kis elektronikus készüléket és a mellébe pedig egy elemet, ami a szív működését biztosítja. Most újr^ itt van nálunk és csak beszéljenek vele! Meg Is ragadtuk az alkalmat és a betegszóbán felkerestük Jeniek Teofllt, aki mosolyogva könyökölt fel az ágyán, amikor meghallotta, hogy őt keressük. Egyáltalán nem nézett ki betegnek, pedig tíz napja operálták. — 0, a doktor urak csodát tettek velem ... Nagyon jól, tudom, hogy már rég a föld alatt lennék, ha ők nem tesznek meg értem minden tőlük telhetőt... Ha bármi történne ezután velem, mindig nyugodtan rájuk merném bízni az életemetl... Beszélgettünk betegekkel, akik ugyan nagyon betegeknek látszottak, s a kezelőorvosuk szerint mégis csakhamar hazamehetnek ... Azután beszéltünk olyanokkal Is, akik nagyon egészségeseknek látszottak, de az orvostél megtudtuk, hogy sokkal súlyosabb a betegségük, mint gondolják ... És mégis mindannyian bíznak a gyógyulásukban, sőt — tudják, hogy meggyógyulnak, ha az orvosuk pár percig kedvesen elbeszélget velük. Az egyik orvos bélyeggyüjtésről beszélt a betegével, a másik a sporthorgászatról, egyik beteg asszonyka elárulta a nála huszonhét évvel fiatalabb „doktornénlnek“ a legjobb receptjét, amit eddig mindig titkolt, még a legkedvesebb barátnői előtt is... Beszélnek, mosolyognak, bíztatnak ... — Igen, néniké, ha J61 viselkedik, akkor a Jövő héten már otthon süthet-fözhetl — mosolyog az
