A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-16 / 46. szám
A Forum cioilum cipészek, bronzmüvesek, takácsok stb. műhelyei; kocsmák, talponálló „bárok“, pontosan olyan alakú mélyedésekkel ellátott márványpultokkal, mint manapság. A gazdagabb házak, a domusok tipikus beosztását még ma is megcsodálhatjuk. Az alaprajz téglalap alakú, a ház utcai oldalán üzlethelységekkel. A keskenyebb oldalon nyílik az ostium, a bejárat, amely az átriumba, négyszögletű előcsarnokba vezet, közepén rendszerint kis medencével, mely a nyitott tetőről felfogta az esővizet. Itt fogadták a clienseket. Ide nyílt a tablinium, a nappali szoba. Mögötte nagyobb, oszlopokkal övezett belső udvar kis kerttel, vízmedencével, esetleg szökőkúttal. 'Kétoldalt cubiculák, hálószobák és mellékhelyiségek, középen nagyobb terem a baráti kör fogadására, és az ebédlő. A hátsó front körül konyhák, kamrák, rabszolgák helységei. Mögöttük sokszor kert vagy gazdasági udvar. Ma is megcsodáljuk még a kis fedett színházat, a palaestrát, a nagy sportcsarnokot és mellette a 135 m átlójú, 20 000 nézőt befogadó amfiteátrumot. A perysttlumot díszítette a múzeum kincse, a Nagy Sándor és Dareiosz csatáját ábrázoló hatalmas mozaik. A szomszédos Casa del Poéta Tragico házába helyezte Bulwer a „Pompeji végnapjai“ hősét, Glaucust. Bejáratánál egy kutya mozaik képe „Cave Canem“ felírással. Még két virágzó városkát törölt el a Vezúv kitörése: Herculaneumot és Stabiaet. Nem por- és kőeső temette el őket, mint Pompejit, hanem vulkáni iszappal kevert láva 15—30 méter vastagságban. Herculaneum fölött az idők folyamán két városka épült: Portiéi és Resina, Stabiae romjain pedig Castellamare di Stabia. Pompejinek és két sorstársának fő varázsa az, hogy úgy kerültek újra felszínre, ahogyan a borzalom napján életük félbemaradt. Míg Rómában és másutt az egymást felváltó generációk felőrölték a múltat, itt az élet burjánzása nem mosta el az antik világ nyomait. Feltárulnak a házak rejtekei, úgy, ahogy akkor életük megszakadt; beláthatunk a családi körbe, az akkori és örök emberi gyengékbe. Olvashatjuk a falakon az akkori krétafeliratokat, gyermekek ákombákom rajzait, szerelmespárok kézjegyét, az adósok rovásait a kocsmákban, a hirdetményeket az utcákon. A félbemaradt élet, a feltámadt ókor víziója különösen az éjjeli megvilágításban hat varálatosan, amikor rejtett fények plasztikusan tárják fel a belső helyiségeket, a falaikon szinte megelevenedő képeket, színeket. A Vezúv, a környék tűzkövekkel dobálózó, dübörgő ura hallgat. Utoljára 1944-ben, a nagy világégést záró évben tört ki, rőt fénybe borítva Nápoly éjeit. Azóta lecsendesült, már füstfelhőt sem pipál, mint régebben. Kialudt volna, és megadóan átadná lávapalástját az emberi művelésnek? De sokszor hitték mér! Az ember kezdi újra birtokába venni. Tudományos megfigyelőállomást létesítettek, majd pedig fogaskerekű vasutat és drótkötélpályát építettek torkáig, hogy* a turisták kényelmesebben betekinthessenek forrongó kráterébe. Felejthetetlen élményt nyújt a lebegés a szédítő magasban. Leírhatatlan nagyszerű látkép. Funiculi-funicola énekeljük a dalos nápolyi torkokkal együtt. De azért szorongó érzés fog el még ma is, vajon a jámbor, magát kialudtnak álcázó kúp mikor repíti levegőbe a torka körül kíváncsiskodókat? Annak idején is váratlanul következett be a nagy katasztrófa. Azóta Is többször — néha századokig — hallgatott, hogy aztán ismét elsöpörje környezetét. Dr. ILLÉS LAJOS Az amjiteátrum Fékülletek és kézimalmok Marcus Lucretius \vagy a muzsikáló lányok) háza GI3P
