A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-16 / 46. szám
Hajszálon múlt Mészáros Ágnes Verse bepyrighi by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Am H Em Pa HD vdtl! Dl aztán méqe búcsút vittünk É»ava- náalot mmjsin’iltt— tt Rera r ..................................................ry ,n-fqp Nekem rwmondja ten- ki- »em,— KDqykrwrtigondoUtt rám sosem. * cjw r pr 1 r *J5 Nettem ne mondja un- ki, un-ki- een\— Mert in mm hinan\ _ mm hmm! minden dl- műnk, vógyunk, Ml ketten egy. md-sé vo- gyünk! Pompeji romjai Az antik világ múzeuma 832 év telt el Róma alapításától, ami megfelel a 79. évnek időszámításunk szerint. Augusztus 24-én, ezen a szokott párás nyári napon, reggel a város szűk utcáin zajos szekerek gördülnek. A járdák közé átjáróul lerakott kockaköveken nők tipegnek át, a Macellum élelmiszercsarnokába sietve. A Fórumon fehértógás papok készítik elő az áldozatot. Szép kilátás nyílik innen a Vezúvra, az ősidők óta kialudt vulkán kúpjára, melyet csúcsáig szőlők borítanak. Virul a 20— 30 ezer lakosú város... A földrengések nem ritkák ezen a tájon, de a gazdag vidék, a napsütés életörömöt olt az emberekbe, szívesen átsiklanak Ilyen epizódokon. A fürdőkbe látogató polgárokat is inkább a politika érdekli. A kereskedönegyed utcáin nemrég tették ki közszemlére a jelöltek névsorát, melléjük épp most írják a falakra az amfiteátruml játékok műsorát. Már készülődnek is a nagy eseményre pompás fürdőszobáikban az úrnők, hosszú hajtűk, illatosító tégelyek, felsőrudacskák közepette. Dolgoznak a műhelyek, normális mederben folyik a város élete ... Egyszerre szörnyű robbanás reszketteti meg a levegőt. A Vezúv kúpjának teteje égbe röpül, nyomában pinea-alakú gáztömeg tör a magasba, majd vulkáni por felhője födi el a napot. Elsötétült a világ. A kráter testéből vérvörös lángoszlopok villannak fel, milliárdnyi apró éles kő, lapilli zúdul a városra, majd esővel vegyes vulkáni hamu. A mesterek azonmód elhagyják műhelyeiket, a hölgyek a szépítkezést, az emberek lázasan kapkodják össze értékeiket. Fejveszett menekülés a röpködő kőbombák záporában és a hamueső Sötétjében. A szűk utcákon egymást tapossák az emberek, a sikoltás néha átüt a vulkán dübörgésén is. Egy domus előcsarnokából kétségbeesetten kiált segítségért az odaíáncolt rabszolga, amonnan kutya üvölt láncát tépdesve — ki törődik velük? Ezrek hömpölyögnek vad futásban a tenger felé, menedéket remélve az izzó, fojtogató pokoltól. Sokan nem bírnak átgázolni a lapíilík egyre növekvő rétegén, sokan hörögve kapkodnak levegő mán és zuhannak a kövektől sújtott agyontiportak közé. A városra hullanak a köveik, a hamu eltemeti az utcákat, az égő háztetőket, hat méteres halálos takarót borítva Pompejire... A katasztrófa után megmenekült lakosok részben még ki tudnak menteni egyes értékeket a viszonylag laza kő- és hamuréteg alól, az értéktárgyakat valamint a drága műkincseket legnagyobbrészt el is hordták. Századokon át hordták azután innét, különösen a középületek értékes köveit: a márványt és a travertint Nápolyba építkezésekhez. Később a város szemfedőjét belepte a gyom, az évszázadok alatt a Vezúv újabb kitörései további rétegeket terítettek rá. 1860 után az antik feljegyzések alapján tervszerű feltárás kezdődik. Századunk elejéig a nyugati városrészt szabadították meg burkától, a fórum és a színházak előkelő negyedét. Ezek az ásatások már igyekeztek a házakat is épen tartani, de berendezésüket még nagyrészt a nápolyi Nemzeti Múzeumba szállították át. Az 1930-as években kezdődött a keleti városrész feltárása olyan tudományos módszerekkel, mely már nem fosztja meg a házakat a mindennapi élet apró jeleitől, műkincseitől. A világ minden tájáról idezarándokolt turisták tömegei közt várostérképpel és útikalauzokkal ellátva hosszú órákon át bolyongunk utcáról utcára, házról házra járva. A Via dell’Abbondonzán egymást érik a boltok. Péküzlet kemencével, kelmefestők és tisztítók, Pücjuiuí Proculus háza fnt-kii: Nagy Lívia