A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-26 / 43. szám
Az „afrikai nemzet" A nyugati ctvllizActó érintkezése a hagyományos afrikai kultúrával két szférában érezhető. Egyfelől, a Nyugatról főtt technikusok, Iparcikkek, könyvek és rádióadások árasztották el tömegével és árasztják el ma ts a fekete kontinenst. Másfelől, létezik egy sokkal finomabb, de talán hatékonyabb befolyás ts — a hatás, melyet Európa gyakorol az egyetemein tanuló afrikai intellektuális elitre. Éppen az utóbbi befolyás arányait akarta felmérni Jean Pierre Mblé szenegáli szociológus. Ebből a célból a kózvéleménykutató intézetekben kidolgozót ankét-módszereket alkalmazta. Franciaországban dolgozott és ott 162 fekete Afrikából származó diákot választott ki, akik különböző afrikai országokat képviseltek, különféle tanulmányokat folytattak és eléggé hosszú ideig éltek Franciaországban. Néhány szóban összefoglalva az eredményeket, a szerző megállapítja, hogy a diákok szinte egyöntetűen hangsúlyozzák az európaiak Individualitását — ellentétben az afrikot közösségi érzéssel — és Európa magas műszaki színvonalát jebből fakad a fegyelem, a hatékonyság és a gyors csálekvés isj, ami ugyancsak ellentétes annak a hagyományos életmódnak bölcs lassúságával, amelynek célja nem a kereset és nem a pénz. A boldogságról, vallásról, családról, rokoni kapcsolatokról alkotott hagyományos nézetek szinte érintetlenül maradtak a diákok lelkében, bármilyen hosszú ideig ts állottak kapcsolatban Európával. Afrikában a családot nemcsak az apa, az anya és a gyermekek alkotják, hanem az összes, szélesebb értelemben vett rokonok ts, mindazok, akikkel vérségi kapcsolat áll fenn. A család „menedék", melyben az egyén védelmet és örömet lel. „Franciaországban" mondják a diákok, „a család zárt sejt, amelyben az anyagi érdekek dominálnak és a polgári jog törvényei uralkodnak“. Afrika tudományos és műszaki elmaradottságával tökéletesen tisztában vannak a diákok, már azáltal Is, hogy alkalmuk nyílik a társadalmai megfigyelni Franciaországban és megállapítani, milyen előnyökkel fúr a tudás. Csodálatuk a műszaki haladás iránt nem mentes bizonyos tartózkodástól, különös tekintettel a hatásra, amelyet a nyugati társadalomra gyakorol. Miközben az ö szemükben a technika az életben hasznos „eszköz", instrumentumok együttese, amelyekkel bizonyos anyagi haszon mellett, némi harmónia és boldogság ts szerezhető — az európaiak lelkében a technika egyenlő a több és gyorsabb termelés szükségességével és még akkor is, amikor az anyagi követelmények kielégítettek, egyetlen céljuk, hogy „minél több pénzhez, minél több politikai vagy katonai hatalomhoz jussanak". Minél Inkább növekednek és fejlődnek Európában az eszközök, a technika mindinkább öncéllá válik. A nemzet gondolata magában véve nem újdonság az afrikai diákok számára. Sőt, elmondható, hogy többségüknek már fejlett nemzett érzése volt, mielőtt Európába jöttek volna. A hosszú érintkezés a jrancla nemzettel ezen túlmenően fokozza a diákokban a vágyat, hogy saját hazájukban hasonló struktúrákat és szervezeteket létesítsenek. Igen jelentős a diákok válaszaiból feltörő mély érzés, hogy nem egy nemzethez — a togőlhoz, csádihoz, elgjántcsontpartlhoz — tartoznak, hanem az „afrikai nemzethez". A megkérdezett diákok 62 százaléka számára az afrikai nemzet elképzelése a földrész egészére vonatkozik. „Afrikában ma a nemzet — mondotta az egyik — a földrészt alkotó etnikai csoportok összessége. Ez pedig elsősorban az egész feketel Afrika ..." Egy másik diák még rövidebben fogalmazta meg válaszát: „A nemzet, az afrikai közösség." Királyhelmecen és környékén mindenki ís meri Őt. Elismeréssel beszélnek róla — az emberséges emberről —, aki nagy vadász, természetrajongó, irodalmat ked- 1 velő, széphangú énekes, jő előadó, műsoros estek központi alakja. Szabó Pál a neve, a Jednota fogyasztási szövetkezet helybeli boltjának vezetője. Harmincnyolc éves, középtermetű, kissé őszülő hajú, acélkék szemű, keménykötésű ember. Gyerekkorában álmodozó természetű volt. Hanyatt fekve a fűben, sokszor órák hosszat elnézte a nagy, magas égboltot, a napsugárban sütkérező tornyos felhőket. Képzeletében életre keitek a felhők, mesebeli alakokká változtak, egyszer suttogó, máskor dörgő hangon beszélgettek, s pergett, pergett a nagy, égi Játék, mint kék vászonra vetített film. Odavágyott, a felhők közé és fölé. Odavitte a képzelete. Röpült, szárnyalt megtáltosodva. Lassanként megérlelődött benne a gondolat és elhatározás, hogy pilóta lesz. Egészen fiatalon, önként Jelentkezett a repülőkhöz. Az egészégügyi vizsgákon szerencsésen átesett, hiszen olyan volt a szervezete, mint a jól edzett acél. S talán még annál ís keményebb az akarata. Felvették. Nagyon boldog volt. Vágya beteljesülését már csak kartávolságnyira érezte maga előtt. Gondolta, kinyújtja a kezét és belekapaszkodik, soha többé nem ereszti el. Egy 162,6 fontos szarvasbika agancsa Egyelőre azonban rövidnek bizonyult a keze. Alsókubínba került, az előkészítő iskolába. Ott kezdődtek a bajok,, nehézségek. Nem bírta a szolgálati nyelvet, márpedig anélkül nem sajátíthatta el az elméleti tudást Nem olyan fc tA fk tftz# £
