A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-26 / 43. szám
\ **&>**$ nyomnak a „oelrutl“ tengerész nyaklánca tetszett meg, de azt a világ minden kincséért sem adná el, mert anyjától kapta. Még a legszegényebb olasz nyakán is értékes aranylánc csüng. Ezt fik Is ékszerüzletekben veszik. Mikor belépünk az üzletbe, nyomban automatikusan becsapódik az ajtó, s „biztonságban“ tekinthetjük meg a rendkívül bő választékot, utána nyílik az ajtó és szabadon távozhatunk. Mindenütt szurtos gyerekhad, koldusok és utcai muzsikusok. Derű, dal és piszok; a nyomor és az életöröm kusza kavargása. A város sikátoraiban, rejtélyes bazársoraiban mindent árulnak — gyümölcsöt és szőnyeget, finom mívű tőröket, hegyes orrú sárga papucsot és gyöngyös cipellőt, bőrpuffot és aranydlszes térítőt, réz teáskannát, ezüst kávéfőzőt, -tengeri halakat, pépeket és furcsa szagú ennivalókat. Kétoldalt kosarakkal, áruval megrakott szamarak, öszvérek szorítják itt is, ott is falhoz a Járókelőt. Tarkaruhás vízárus csengettyűvel hívja fel magára a figyelmet s úgy kínálja a kecskebörtömlőbe töltött vizet. Rengeteg a gyerek az utcán. Maszatosak, szakadt ruhájúak, de okos arcú, szép szemű, élelmes apróságok. — Buon glorno, Signoréi Buon glorno, Signoréi — és mosolyogva nyújtják tenyerüket. Otbaigazltják az eltévedt Idegent. A 10 éves kis Carluccio négy nyelven beszélt, lelkesen cipelte kézitáskámat* és vonszolt egyik üzletből a másikig. Mikor megtudta, hogy vörösréz teáskannát akarok vásárolni, félrehúzott és a fülembe súgta: ő elvezet a legszebb teáskannákhoz. Tolmácsolt, magyarázott, még alkudni is segített! A műhely szélessége csak egy ajtónyi. De nem ajtó, hanem pult A kikötő választja el az utcától. A pult lelett kötél vagy lánc lóg, ebbe kapaszkodva ugrik ki és be az üzlet tulajdonosa. Az apa a főnök, három, négy vagy még több fiúgyermeke a „személyzet“. Az utcán hömpölygő délszaki élet könnyen kelt olyan benyomást, hogy a város fele munkakerülő. E henye típus kialakításában persze döntő része; volt a város évszázados túlnépesedésének, az állandósult munkanélküliségnek. Ma már az iparosodás, a Cassa del Mezzoglorno közmunkái nyomán fokról fokra megújul a város. Ezt a pénzügyi-műszaki szervezetet törvény hozta létre, hogy gyökeresen kimozdítsa nagy elmaradottságából Dől-Itálla gazdaságát, megjavítsa szociális és egészségügyi helyzetét. Napjainkig 1500 milliárd lírát (cca 2 milliárd dollárt) fordítottak iparfejlesztésre és turisztikai célokra. Dél-ltállában is épülnek az autósztrádák. E nagyszabású program tette lehetővé Herculaneum kiásását a lávaslrból és Pompeji további feltárását is. De nehéz változtatni az évszázados szokásokon. Ma is él Nápolyban egy réteg, mely — ha akad is munka — csak annyit dolgozik, hogy eltengődjék. Számuk elenyészik a szorgalmas dolgozók tömegében, de ma sem ritka eset, hogy mikor az utas jó pénzt ígér az utcái lézengőnek, hogy vigye el a csomagját, tagadó választ kap, ezzel az indokolással: „Már ettem". A nápolyi nép a fajták sűrű keveredése. Ereiben görög, föníciai, normann, longobard, spanyol, sőt szaracén afrikai vér keveredik. Most értem csak Igazán, miért legyintett római ismérősöm, mikor Nápolyt hoztam szóba, s csak anynylt mondott: Afrika... De azért olaszok a nápolyiak, szeretetreméltók, daloskedvflek, ha nem Is olyan kultúráltak, mint északi honfitársaik. A francia gótikus stílusban épült Dóm belseje érdekes magyar vonatkozású emléket rejt. A főbe: járat fölött I. Anjou Károly síremléke mellett unokája, Martell Károly magyar trónkövetelő, Árpádházi Mária királynő fia és) ennek felesége, Clementina nyugszik. A baloldali kereszthajóban látható Johanna áldozatának, Magyarországi Endrének sírja. Dr. ILLÉS LAJOS A szűk utcákban zajlik az élet Utcát énekesek
