A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-26 / 43. szám
Jó szttranctétl WoU Pitit ét Halmégjrl Sándor iterreménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat. Búd apait HrTÄ hó* Ho*- zód! jó, ha szép! szel ta- lón. . *ifcs D/A Míg- bántottál Jót akartunk Nincs wtto-zás 1 A' ff % • -zerszsrma; máskápp történt, mi nämt csinálsz RfPWEN ö Tó-limmíl vár-hat- nál?! Pár szót mind-ósz-sz* Az embír • -gyet lép! Min - dsntfe-lsjts ti. A -ml-vil bánt- hatsz még. Mtd - dig gyö-tör -nét?• C/E Mondd,m kel még?! E-tágvolt, nyugtot szeretnék, Hisz fin A’ ff_____ __ nem köt Hoz - zád Csu-pán ne- hány em - ték. C Ofct Cfe _ h’/du Mondd mi kell még ?! Jó szeren -cs« I Mi-attad fal-nők mehet-nék! Csők Indulj és bol-dog lehetsz még! Már 0T vég - re már el - men - nél. iát -nám, hogy el - men -tél! Thalasszal Tengeri — ujjongtak valaha a görögök, mikor hosszas bolyongás után kiértek a Földközitenger partján. Ez az öröm töltött el engem Is, mikor hosszú és fárasztó autózás után kitárult előttem a Nápolyi-öböl. Maga Nápoly érdekes, furcsa és különös város. Milliós metropolis, zajos hangyaboly, zsúfolt házrengeteg, furcsa, számomra Idegen életformával. De a környék, a táj, amellyel a természet megajándékozta, elragadó. A fö ajándékozó, a tenger, társulva a föld vulkáni erejével, .Nápoly öblének környékét a szépségek kincsestárává tette. Tengerbe süllyedt vulkánok, melyek krátereit megtöltötte az azúrkék víz. Szeszélyes partalakulatok, földnyelvek, szigetek és halmok lestől együttese, melyek közé mélyen behatol a tenger tükre. Klasszikus szépségű szlrtek, hangulatos ligetek mindenütt. Buja délszaki növényzet önti el a merész sziklákat, s felkúszik a ma Is fortyogó kénes kráterek tövéig. Ezeréves sírokból kikelt antik városok. Szédítő zugaiban romantikus települések. Görög, szamnlt, római, normann ős szaracén emlékek. Napsugár, fény, az élet őst ereje. Boldog táj, „Campania fence“, a legszebbek egyike Földünkön. E tájat bejárta Heraklész. Itt bolyongott Odüsszeusz, hallgatta a szirének dalát, mely ma Is visszaesendő a sorrentól és nápolyi cenzonék érzéki szépségében. Az első benyomásom nekem az, hogy egy furcsa és szokatlan városba érkeztem: hat-nyolcemeletes évszázados bérkaszárnyák, modern toronyházak, elegáns villák egymás hegyén-hátán. Mindenütt karszélességnyl sötét utcák. Van, amelyik magasba kapaszkodik, a másik meg a mélybe zuhan. Sok csak lépcsősorból áll, sokba autók la bemerészkednek. De mindegyikre egyaránt jellemző a magasban klíoszltett fehérneműk klsértetserege. Ezzel a lobogód Isszel várja a vtiros az Idegent. Az emeletes házakban csupa szegény ember lakik, mindegyik kis lakásnak van erkélye s ezen bonyolódik le a családi ölet legnagyobb rósze. Az utcai árusoktól a vásárolt zöldséget, tejet stb. hosszú kötélre kötött kosarakban húzzák föl az emeletekre, s a kiürített kosarakban jön vissza a pénz. Az egyik háztól a másikig feszítik ki n ruhaszárító kötelet, ezen függ e frissen mosott szegényes fehérnemű. Éjjel a lakások ablakait a nagy meleg miatt nyitva hagyják, s azon át belátunk a lakószobába, az alvó családra, sőt egészen Intim jeleneteknek lehetünk akaratlan tanúi. A zsúfolt óváros peremén, a dombok oldalán, a tenger fölé nyúló lépcsős teraszokon pazar villanegyedek, mesebeli parkok, ciprusok, plneúk és vlrágözön. Nagy nemzetközi luxusszállók, a parti sétányokon pálmasorok bókolnak. Az óváros utcáiban zajlik az élet. Ide ülnek ki dolgozni a kézművesek. Italmérések, lacikonyhák, gyümölcsárusok, halasbódék körül olajosra bámult emberek. Az idegent minduntalan gyanús viselkedésű lézengök szólítják meg, tolakodóén kínálva gyanús eredetű portékájukat, a zsebrádiótól az óráig z az „értékes“ ékszerekig. Észak-Itállában titokban, Itt egész nyíltan mutogatják „Omega“ márkájú hamis svájci aranyóráikat, vagy súlyos arannyal futtatott karkötőiket. Megtörtént, hogy amíg a hófehér ruhába öltözött rendőrtől érdeklődöm az útlrény felől, addig a kocsi másik ablakán át útitársaimnak mutogatják utcai árusok — mint messzi földről érkezett tengerészek — ékszerkészletelket. Néha mint tolvaj- vagy csempászbanda tagjai mutatkoznak be. Néhány percen belül tízezreket engednek az árból. Mikor megtudják, hogy szűkében vagyunk a Urának, s megpillantják Fiexaret fényképezőgépemet, máris hajlandók adni érte cserébe mesés „kincseikből“ egy maroknyit. Ktslá-Írnél
