A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-12 / 41. szám

tanulságos munkákban számolt be Erdély és Kalotaszeg cím alatt élményeiről, benyomásairól, melyeket Erdélyben és Kalotaszegen szerzett. Az Erdélyi Szépmíves Céh és az Erdélyi Helikon alapításában oroszlánrésze volt. Kős Károly írói munkásságának legértékesebb alkotása a Szent István életéről és koráról készült, színekben változatos Országépítő. A regény Géza fejedelem utolsó napjaival kezdődik, majd István ifjúkorát mutatja be, mielőtt a vezérséget atyjától átvenné. Emléket állít a nagy erdélyi parasztvezérnek, Budai Nagy Antalnak is, azonos című történelmi regényében. De mint építész is maradandót alkotott. Gondoljunk csak a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum impozáns épületére, vagy számos pesti alkotására.

Mire így gondolatban végigfutom e gazdag életpálya jelentősebb állomásait, már ott is állok az idős mester lakása előtt. Csengetek, s belépve máris felenged szorongásom, megilletődöttségem. Az igazán nagy emberek közvetlenségével fogad, és íróasztala elé ültet. Az asztalon az alkotó munka nyomai, eszközei. Könyvek, iratok és egy megkezdett levél Féja Gézához. Bevezetőben Kós Károly köszönetét fejezi ki a Hétnek a születésnapi megemlékezésért, és örömmel veszi a szerkesztőség figyelmességét, hogy folyamatosan küldi a lap tiszteletpéldányait. Lapunkról, a Hétről meleg hangon, elismerőleg nyilatkozott, és ahogy mondotta, az egész nagy famíliának kedvelt olvasmánya a csehszlovákiai Hét. Ezekutón került sor a számomra örökké emlékezetes beszélgetésre Kós Károllyal.

Megkértem a mestert, beszéljen a Helikon-nemzedékről és magáról az Erdélyi Helikon megalapításáról.

— Erdélyben már volt irodalmi hagyomány. Ez a föld már jelentős egyéniségeket adott a magyar Szellemi életnek. Az 1918-as új államhatárok következtében az itteni szellemiség elesett a központ

irányító törekvéseitől, magára maradt. Ez a tény azonban fokozta az összetartozás, egymásrautaltság tudatát. Ennek az összetartozásban rejlő erőnek a felismerése hozta össze Erdély íróit Marosvécsen Kemény János udvarházában, s itt alakítottuk meg 1926-ban az Erdélyi Szépmíves Céhet és folyóiratát, az Erdélyi Helikont. Eddig azonban rengeteg akadályt kellett leküzdenünk.

Erdélyben ugyanis volt író és volt közönség. Csupán kiadó nem volt. Egyedül a kolozsvári Miner va kiadó létezett, azonban nem tudta maga köré gyűjteni az erdélyi írókat. Az írók maguk árulták műveiket, természetesen nagyon alacsony példányszámban kiadva. Szükség volt tehát a kö zönség és írók előtt egyaránt nép szerű és támogatott kiadóra. A meginduláshoz azonban hiányzott az alaptőke. Aláíráskötelezvényt gyűjtöttünk a közönség köréből, mellyel minden aláíró Kötelezte magát 10 példány átvételére. Áldásos munkásságot fejtett ki a szervezés terén Kuncz Aladár és Bánfy Miklós. A marosvécsi találkozó után létrejött Erdélyi Helikon szerkesztését Áprily Lajos, Bánfy Miklós és jómagam vállaltuk. Ez az írói közösség 1926— 1944-ig működött, és kb. 150 művet adtunk ki 200 kötetben. A Helikonnemzedék 25—30 írót jelentett, akik az alakulástól kezdve összejöttek találkozóra. Jelentős képviselői voltak még az említetteken kívül: Makkai Sándor, Tamási

Áron, Szentimrei Jenő, Dsida Jenő, Bartalis János, Nyírő József, és még sokan mások.

— Ki volt e nemzedék legtehetségesebb képviselője?

— Kétségkívül az első helyen Áront, Tamási Áront kell említenem. Bár egy úton indul el Nyírő Józseffel, azonban amíg Nyírő az Uz Bence megírása után teljesen az olcsó hatásvadászat terére siklik, addig Tamási mindvégig megmarad tisztán csobogó forrásnak,

Kós Károly íróasztala melleit

és írásművészete, elbeszélőtehetsége a székely népi nyelv hagyományain alapszik.

— Az író Kós Károlynak melyik a legkedvesebb műve?

— Erre gondolkodás nélkül tudok felelni. A Varjúnemzetség! A háború után is már több kiadást ért meg Romániában. És még ma is felkeresnek levélben és szóban említett művem kedvelői. És ami a legfontosabb, az ifjúság körében nagyon népszerű, ami a mű maradandőságának záloga.

— Elválasztható egymástól Kós Károly az író, és Kós Károly a képzőművész?

— Nem! Határozottan nem. Az építész a legközelebbi használati tárgyát adja meg az embernek, melyben életét éli le, hajlékot a bölcsőtől a koporsóig. A lélekrajz finomsága, az emóciókra gyakorolt hatás a képzőművészeti alkotásokban is megmutatkozik. Röviden, lelket lehel a holt anyagba. Viszont ugyanígy az író számára serkentő, mintegy dinamikus erőt kölcsönöz az építész magasra szárnyaló fantáziája.

— Mint építész melyik alkotására a legbüszkébb?

— Szívemhez legközelebb a sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum áll, amit 1910-ben építettem. Lehet, hogy egyesek szerint más alkotásom sikeresebb, de számomra ez a legkedvesebb, mert ez a miénk, a sajátunk, a székelyeké.

— Mi a véleménye a mai erdélyi irodalomról? Hogy értékeli vezető egyéniségeit?

— A hazai magyar irodalom mintegy húszéves útkeresés, hotorkálás után végre magára talált. Megtalálta az egyedül helyes utat, népének, nemzetének szolgálatát. A jelen biztató. Minden remény megvan arra, hogy a mai fiatalok méltón léphetnek majd a Helikon-nemzedék nagyjainak nyomába. így sokat várunk még Nagy Istvántól, Kányád! Sándortól, Kiss Jenőtől és másoktól.

— Kérem, szóljon pár szót mai tevékenységéről!

— Élénk figyelemmel kísérem a hazai magyar irodalom fejlődését. Állandó kapcsolatban állok írókkal, költőkkel. A fiatalok gyakran keresnek fel útmutatásért, jőtanácsért. Érzem, hogy mennyire ragaszkodnak hozzám, és jólesik a tudat, hogy még én is tehetek valamit az erdélyi magyar kultúráért.

Megköszönöm az ősz mesternek a részemről élményszámba menő beszélgetést, és megkérem, hogy be fejezésül felvételt készíthessek róla. Készségesen áll ebben is rendelkezésemre. így számomra megadatott, hogy az erdélyi szellemi élet vezérét kedvelt íróasztala mellett — melyen halhatatlan alkotásai születtek — megörökíthessem. Búcsúzásul jő egészséget, és még számtalan alkotásban gazdag esztendőt kívánok .Kós Károlynak, aki a legöszintébb üdvözletét küldi a Hét munkatársainak és valamennyi kedves olvasójának.

Azzal az érzéssel és gondolattal íávoztam az ősz mestertől, hogy látogatásommal tiszteleghettem nemcsak Kós Károly, hanem már elhunyt munkatársai, a nagy He'ikon-nemzedék előtt is.

11

SZÉNASSY ZOLTÁN