A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-13 / 28. szám
WM W// '' ’ W M > YjűBprpL Benkó Károly erdész, a „Büdös“ szerelmese H jim /o efo fL tozik hatáskörükbe. A fakitermelést az is nehezíti, hogy igen sok dunai sziget és pantmentl erdő tartozik a gazdasághoz. Ami pedig a vadállományt illeti, ezen a téren különösen gazdag az erdészet. Nemcsak nyúlra, fácánra, a legkülönbözőbb vizlroadarakra és ézre lehet itt vadászni, de szarvasbikára és vaddisznóra is. S ezenkívül olyan ritka madárfélék is megtalálhatók ezen a vidéken, mint a tengeri sas, a fekete gólya, a fehér gém és a túzok. Majdnem elütöttünk egy rikácsoló, szárnyaival csapkodó fácántyúkot, amely előttünk szaladt ót az úton. — No nézze csak a huncutot, hogy be akaT csapnil — kacagta el magát Gyurcsek Ernő. — Azért csinál ilyen felhajtást, hogy magára terelje a figyelmet és Így biztosítson szabad utat a- kicsinyeinek. — Figyeljen csak hátrál Kiimeresztettem a szemem s hát mit látok? Amíg a fácánmama a kocsi előtti sűrűben csinálta a ricsajt, csibéi félpercnyi időközökben, egyenként nyargaltak át mögöttünk a túlsó oldalra! A szappan Hanem a korai fekvésből nem lett bizony semmi. Az igazgató megismertetett Kollár Bélával, eperjesi erdészével, majd vacsorázni mentünk. A közeli Álba Régiában aztán egy kis borocskával is leöblítettük a vacsorát, úgyhogy éjfél körül járt máir, mire az erdészlak mellei ti vadászszálláson álomra hajthattam a fejem. Álomra? Ö micsoda túlzás! Alig szundítottam egyet, máris rázogatnl kezdett az igazgató. Amióta emberek élnek a földön, azóta vadászik a férfi. Kezdetben az éhség állította szembe a vadászt a vaddal. Majd arra is rájött, 'hogy milyen jó meleget ad az elejtett zsákmány prémje. Később mesterség lett a vadak irtása, utána passzió. Gazdagok privilégiuma, urak szórakozása. És hogy mi vian ma? Hát újabb lépés előre. Vadászdemokrácia. Egyformán vadászat gazdag is, szegény is. Az egyszerű ember akkor, ha hat hónapig biflázgatja a vadászat kátéját. S aztán ha levizsgázik. És végül ha sok szabadideje van. Az úrnak egyszerűbb a dolga. Leutazik hozzánk nyugati hazájából és leszurkol néhány száz dollárt az államkasszába. Utána aztán lőhet fácánt, nyulat, kacsát, s igen sokszor — bakot! Egyet nem értek csak. Ml passzió van abban, hogy hajnalban kall kelni? Hogy esőben, sárban tapodnl kell az ugart? Vagy hogy órákig mozdulatlanul kint dideregnek a lesen? S végül még zsörtölődik is e kirándulásokért az asszony! Nos, ennek a rejtélynek a megfejtését keresgélem én mostan. Hubertus, segíts I Június a vadászat hónapja, ennek köszönhetem kalandos kirándulásomat, — Keresd fel valamelyik híresebb vadászt, s Interjúvold meg a vadászat hónapja Jelentőségéről — kaptam meg az ukázt. — De egydsét vadászaton is vegyél részt, valóságos élmények fessék alá a riportot! No ezt jól kifogtam! — kanyarltottarn magamban egy cifrát. Vízipuskánál nem volt egyéb még a kezemben, hogyan fogok majd valami mennykő nagy vadkanra lőni? Ezenkívül meg hol fogjak én egy tősgyökeres vadászt, amikor az ország erdős-hegyes vidékein nem vagyok ismerős? A riporter-szerencse azonban most sem hagyott cserbe. Eszembe jutott, hogy hiszen a Csallóköz rónáin is láttam már erdőket. Útnak is indultam, s úgy két óra múlva már a dunaszerdahelyi erdőgazdaság igazgatója előtt álltam. Gyurcsek Ernő végighallgatta mondókámat, majd megkérdezte, szoktam-e vadászni? — Imádom a vadászatot — válaszoltam diplomatikusan. — Nos akkor sétáljon most egyet, vagy üljön be egy-két órára a Duna kávéházba. — mondta félmosollyal. — Estére jelentkezzen újra. Kiviszem Pozsonyeperjesre, ahol az erdészlakban szundíthat még egyet. — Hajnali két órakor pedig őzbak-lesre megyünk! — No Szent Hubertus, mosit aztán Jól behúztál a csőbe! Az első élmény Amíg a pozsonyeperjesi erdők felé hajtott a sofőr, Gyurcsek igazgató meglepő adatokat mesélt erdészetéről. Elmondotta, hogy a kitermelés terén első helyen állanak a nyugat-szlovákiai erdőgazdaságok között. Kanadai nyárfái több külföldi országba is eljutnak. Jelenleg például Nyugat-Németországba, Ausztriába, Jugoszláviába és Magyarországra szállltnak. Területileg sem jelentéktelen azonban a dunaszerdahelyi erdőgazdaság.' Kilenc ezerkétszáz hektáron terül el. Tíz erdészet, 7 körerdészet, egy iskolakert, égy expedíciós és egy gépjavító részleg tar-Ebred az erdő
