A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-07-13 / 28. szám

WM W// '' ’ W M > YjűBprpL Benkó Károly erdész, a „Büdös“ szerelmese H jim /o efo fL tozik hatáskörükbe. A fakiterme­lést az is nehezíti, hogy igen sok dunai sziget és pantmentl erdő tartozik a gazdasághoz. Ami pedig a vadállományt illeti, ezen a té­ren különösen gazdag az erdé­szet. Nemcsak nyúlra, fácánra, a legkülönbözőbb vizlroadarakra és ézre lehet itt vadászni, de szarvas­­bikára és vaddisznóra is. S ezen­kívül olyan ritka madárfélék is megtalálhatók ezen a vidéken, mint a tengeri sas, a fekete gó­lya, a fehér gém és a túzok. Majdnem elütöttünk egy rikácso­ló, szárnyaival csapkodó fácántyú­kot, amely előttünk szaladt ót az úton. — No nézze csak a huncutot, hogy be akaT csapnil — kacagta el magát Gyurcsek Ernő. — Azért csinál ilyen felhajtást, hogy ma­gára terelje a figyelmet és Így biztosítson szabad utat a- kicsi­nyeinek. — Figyeljen csak hátrál Kiimeresztettem a szemem s hát mit látok? Amíg a fácánmama a kocsi előtti sűrűben csinálta a ri­csajt, csibéi félpercnyi időközök­ben, egyenként nyargaltak át mögöttünk a túlsó oldalra! A szappan Hanem a korai fekvésből nem lett bizony semmi. Az igazgató megismertetett Kollár Bélával, eper­jesi erdészével, majd vacsorázni mentünk. A közeli Álba Régiában aztán egy kis borocskával is le­öblítettük a vacsorát, úgyhogy éj­fél körül járt máir, mire az erdész­lak mellei ti vadászszálláson álom­ra hajthattam a fejem. Álomra? Ö micsoda túlzás! Alig szundítot­tam egyet, máris rázogatnl kezdett az igazgató. Amióta emberek élnek a földön, azóta vadászik a férfi. Kezdetben az éhség állította szembe a va­dászt a vaddal. Majd arra is rá­jött, 'hogy milyen jó meleget ad az elejtett zsákmány prémje. Később mesterség lett a vadak irtása, utá­na passzió. Gazdagok privilégiu­ma, urak szórakozása. És hogy mi vian ma? Hát újabb lépés előre. Vadászdemokrácia. Egyformán vadászat gazdag is, szegény is. Az egyszerű ember ak­kor, ha hat hónapig biflázgatja a vadászat kátéját. S aztán ha le­vizsgázik. És végül ha sok szabad­ideje van. Az úrnak egyszerűbb a dolga. Leutazik hozzánk nyugati hazájá­ból és leszurkol néhány száz dol­lárt az államkasszába. Utána az­tán lőhet fácánt, nyulat, kacsát, s igen sokszor — bakot! Egyet nem értek csak. Ml passzió van abban, hogy haj­nalban kall kelni? Hogy esőben, sárban tapodnl kell az ugart? Vagy hogy órákig mozdulatlanul kint di­deregnek a lesen? S végül még zsörtölődik is e kirándulásokért az asszony! Nos, ennek a rejtélynek a meg­fejtését keresgélem én mostan. Hubertus, segíts I Június a vadászat hónapja, en­nek köszönhetem kalandos kirán­dulásomat, — Keresd fel valamelyik híre­sebb vadászt, s Interjúvold meg a vadászat hónapja Jelentőségéről — kaptam meg az ukázt. — De egydsét vadászaton is ve­gyél részt, valóságos élmények fessék alá a riportot! No ezt jól kifogtam! — kanyarl­­tottarn magamban egy cifrát. Vízi­puskánál nem volt egyéb még a kezemben, hogyan fogok majd va­lami mennykő nagy vadkanra lő­ni? Ezenkívül meg hol fogjak én egy tősgyökeres vadászt, amikor az ország erdős-hegyes vidékein nem vagyok ismerős? A riporter-szerencse azonban most sem hagyott cserbe. Eszembe jutott, hogy hiszen a Csallóköz ró­náin is láttam már erdőket. Útnak is indultam, s úgy két óra múlva már a dunaszerdahelyi erdőgazda­ság igazgatója előtt álltam. Gyurcsek Ernő végighallgatta mondókámat, majd megkérdezte, szoktam-e vadászni? — Imádom a vadászatot — vá­laszoltam diplomatikusan. — Nos akkor sétáljon most egyet, vagy üljön be egy-két órára a Duna kávéházba. — mondta fél­­mosollyal. — Estére jelentkezzen újra. Kiviszem Pozsonyeperjesre, ahol az erdészlakban szundíthat még egyet. — Hajnali két órakor pedig őzbak-lesre megyünk! — No Szent Hubertus, mosit aztán Jól behúztál a csőbe! Az első élmény Amíg a pozsonyeperjesi erdők felé hajtott a sofőr, Gyurcsek igaz­gató meglepő adatokat mesélt er­dészetéről. Elmondotta, hogy a ki­termelés terén első helyen állanak a nyugat-szlovákiai erdőgazdasá­gok között. Kanadai nyárfái több külföldi országba is eljutnak. Je­lenleg például Nyugat-Németor­­szágba, Ausztriába, Jugoszláviába és Magyarországra szállltnak. Te­rületileg sem jelentéktelen azon­ban a dunaszerdahelyi erdőgazda­ság.' Kilenc ezerkétszáz hektáron terül el. Tíz erdészet, 7 körerdé­szet, egy iskolakert, égy expedí­­ciós és egy gépjavító részleg tar-Ebred az erdő

Next

/
Thumbnails
Contents