A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-28 / 39. szám
A CSKP KB első titkárának, dr. Gustáv Húsúknak a meghívására szeptember 15-án rövid baráti megbeszélésre Ostravába érkezett Wladyslaw Gomulka, az Egyesült Lengyel Munkáspárt KB-ának első titkára. Gornulka elvtársat az oslraval repülőtéren dr. Gustáv Husák fogadta. Szeptember 14-én, vasárnap a jetsaval bányászok a városka parkjában ünnepelték meg a bányásznapot. Az ünnepi beszédet Ing. Stefan Sádovski), az SZLKP KB első titkára tartotta. A párt- és állami szervek képviselőt, élükön dr. fán Koscelanskyval, az SZLKP Kassai Kerületi Bizottsága vezető titkárával, szintén részt vettek a szívélyes légkörben ■4 lezajlott ünnepségen. Trónfosztás Líbiában • Elkésett olasz gyarmatosítás • TÜrténelmi anarchronizmus: királyság • A mindenható olaj • Amerikai légibázis • Nyugatnémet aggodalmak Utoljára 1942—43-ban olvashattunk sokat és Izgalommal Líbiáról, erről a kietlen sivatagi országról. Akkor, amikor az angol— amerikai expedlclós hadsereg gyilkos küzdelemben szorította ki Észak-Afrlkából Rommel tábor-A Csehszlovákiai Magyarok Társa clalini ás Kulturális Szövetségének hetilapja. Megjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő MAJOR ÁGOSTON Főszerkesztő helyettesek: MACS JÖZSKF és UZSVALD ÁRPÁD Szerkesztők: NAGY LÁSZLÓ NAGY I.AJOS IIKDODY KATALIN PKTKR LÁSZLÓ TARJANI ANDOR Grafikai elrendezés: t'.SADKR LÁSZLÓ Fényképész: PRANDL SÁNDOR Szerkesztőség: llratislava, Obchod ná ii. 7. Postafiők C 398. Telefon: főszerkesztő 341 34 szerkesztőség 328 65 Terjeszti a Posta lllrlapszolgálala, előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbcsítő. Külföldre szőlő előfizetéseket el intéz: PNS flstrndná czpedícia tlace, llratislava, Gnttwaldovii ■iám 4II/V1I. Nyomja a PRAVDA nyomdaválla lat, Bratislava, Stlírova 4. előfizetési dij negyed évre 19,50 Kés, fél évre 39, - Kés, egész év re 78,— Kés. Kéziratokat nem őrziink meg és nem küldünk vissza. nagy Afrika—Korps-át és az olasz fasiszta hadsereget. Tobruk és Bengházi neve ott él az akkori hadijelentéseket olvasók emlékezetében, azé a két sivatagi erődé, ahol számos csehszlovák katona Is életét áldozta a szövetségesek oldalán. Líbia hatalmas ország, területe 1759 540 km2 (csaknem tizennégyszer akkora, mint Csehszlovákia], de mindössze egymillió hatszázezer ember lakja. Tíz év előtt a világgazdaságból még ezrelékekkel sem részesült, semmilyen ágazatban. Jellemző, hogy az Afrikát oly mohón gyarmatosító Angliát és Franciaországot sem izgatta >sz a térség a múlt században. Így aztán Olaszországnak jutott a gyarmatosítás kései és kétes dicsősége: 1911—12-ben a halódó török birodalomtól elhódította a tengerparti Kíreneika és Trlpolitánia tartományokat és Líbia néven annektálta. A Kufra-oázlst, a szenusszi szekta fellegvárát azonban csak 1931-ben, tíz évi harc után sikerül a fasiszta Olaszországnak elfoglalnia. 1943-ban az észak-afrikai olasz és német csapatok veresége után Tripolitánia és Kireneika angol, Fezzan francia megszállás alá került; utóbbinak területét a franciák csak 1956-ban hagyták el. Az ENSZ-közgyűlés határozata értelmében Líbia 1952. január 1- én elnyerte függetlenségét, s a szenusszi emírt — 1. Idrisz néven — a független Líbia első királyának kiáltották ki. Líbia tehát — történelmi anachronizmusként — mint királyság indult el a gazdaságilag teljesen megalapozatlan függetlenség útján. I. Idrisz első — s a jelek szerint egyben utolsó — királya is volt Líbiának: most, 80 éves korában, miközben Törökországban gyógykezeltette magát, katonatisztjei megfosztották trónjától, s kikiáltották a köztársaságot. Hogyan és miért hajtották végre az egyébként alig néhány ezer főt számláló hadsereg tisztjel a pucscsot, amelyből később esetleg hasonló irányú fejlődés csírázhat ki, mint az után a puccs után, amelyly>3l 1952-ben Faruk egyiptomi király trónját döntötték meg a katonatisztek? Az ok — az olaj. Líbia sivatagi homokja alól ötévi kutatómunka eredményeként 1959 júniusában feltört az első kőolaj, s Líbia tíz év alatt a tőkés világ olajtermelő országainak sorában évi 125 millió tonna hozammal (1968) a hatodik helyre került. A kutatás azért volt olyan intenzív, mert az 1956-os izraeliarab háború felhívta a nagy olajkonszernek figyelmét a Szuezlcsatornán túl levő klasszikus olajtermelő helyek sebezhetőségére. Az eredmény mindenesetre olyan, hogy méreteiben és tempójában csak a kuwaitl „olaj-boom“ vetekszik vele. Tíz társaság termelt és exportált olajat Líbiából a legutolsó években, közülük a legnagyobb szerepet az ESSO Standard Lybia játszotta. A monarchia megelégedett a részesedéssel, önálló olajkitermelésre csak halvány kísérletek történtek. Az állam bevételei még így is fantasztikus méreteket öltöttek az olajkorszakot megelőző igazi sivatagi nyomorhoz képest. 1961 és 1987 között Líbia több mint 1,8 milliárd dollár bevételre tett szert a területén kitermelt olajból. Hatalmas arányú beruházási tevékenység Indult meg. Az ország történelmének első, 1963- tól 1968-ig terjedő ötéves tervét menet közben többször is növelték. Utakat, kórházakat, korszerű távközlési hálózatot, sok ezer la kóházat építettek. Viszont aki nem került az „olaj-boom" közvetlen sodrásába, az bennmaradt a sivatagi középkorban. Márpedig az olajmunkában közvetlenül részt vevő líbiaiak száma csupán néhány tízezerre tehető. Az ESSO és társai a legkorszerűbb technikát vitték az országba, őket nem érdekelte, hogy ennek peremén a beduinok százezrei továbbra is sivatagi nomádok maradtak. Ez vezetett a robbanásszerű társadalmi feszültséghez. Napjaink egyik legérdekesebb társadalmi jelensége, hogy egy gyengén fejlett ország egy csapósra a legkorszerűbb technika birtokába jut egyetlen területen, és éppen ennek következtében bizonyul elviselhetetlennek az ellentmondás a legmodernebb termelőeszközök és a középkori termelési-társadalmi viszonyok között. Ez történt Líbiában is. Líbiát külpolitikailag bizonyos szerződések kötik. Területén van Wheelus Field, a Földközi-tenger mentán található legnagyobb amerikai lőgibázis. Olajexportja majdnem száz százalékban Nyugat-Európába, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságba irányul, mely Líbiából szerzi be olajbehozatalának csaknem egyharmadát. (Az 1987-es izraeli—-arab háború óta, a Szuezi-csatorna lezárása miatt a közel-keleti olaj csak nagy kerülővel juthat el a nyugati országokba, ami különösen megnövelte az olcsó és „kockázatmentes“ líbiai olaj jelentőségét.) A katonatiszti csoport a hatalomátvétel után igyekezett rögtön biztosítani külföldi partnereit, hogy elismeri Líbia minden korábbi szerződéses kötelezettségét. A Líbiai Arab Köztársaság így is felzárkózott a haladó, antilmperialista politikát folytató arab országok sorába, ez szabja meg külpoli tikéját, s majd a jövő mutatja meg, mennyire tud az új, köztársasági rezsim fordulatot hozni az ország belső életében is. rrrtTií
