A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-13 / 28. szám
mer kedés a vendéglátókkal, a megye könyvtáirkultúrájának munkásaival, de kérésünkre nem maradt el a számunkra Izgalmasnak ígérkező városnézés sem. Bozsó Ferenc nyugalmazott főmérnök, a Kalocsai Értelmiségi Klub nagytudású elnöke személyében a legkitűnőbb kalauzt kaptuk. Első utunk a 16 500 lelket számláló város messze földön híres népművészeti házába vezetett, melynek konyháját és szobáját 1957-ben Kalocsa leghíresebb „pingálóasszonyai“, Vén Lajosné, Kolozsvári Mlhályné és Lakatos Ferencné festették ki olyan meseszerűen széppé és varázsossá, hogy nem győztük csodálni. Milyen szemet gyönyörködtető változatossága, áradó bősége a stilizált virágoknak, levélzetnek, hajladozó ágaknak, ás mennyi biztonság a vonalakban, a színek elbűvölő összhangban! Nem szokványos látványosság ez, de a népi, paraszti tehetségnek valóságos csodája a falak vlrágerdeje, mely annyira változatos és eredeti, hogy nem lehet megúnnl. A népművészeti ház újabb traktusában osztják ki a szövetkezet ezernél több bedolgozójának a munkát. Kék fonallal klvarrott függönyök, vörössel díszített abroszok és asztalkendők hímzésére kapja a szövetkezet a legtöbb rendelését. székét“ elhagyó és Mohácsnál hősi halált halt Tömöri szobra ott áll Kalocsa nagy építészeti látványossága, az Impozáns, barokk székesegyház közelében. Ezt a régi Árpád-kori templom romjain Mayerhoffer András építette 1745 és 1785 között, gróf Paraschich Gábor érseksége Idején. Az érseki palota európai hírű könyvtárában 105 ezer kötetet őriznek, köztük 400 kéziratot, S04 incunébulumot (ősnyomtatványt) és 169 hungarlkát, azaz olyan nyomtatványt és kéziratot, amelyeknek tartalma a magyarságra vonatkozik. A legrégibb könyv egy 1191- ből való Írott kódex. Nemrég az újságok terjedelmes cikkekben hírt adtak arról, hogy az érseki könyvtár egyik kódexének fedelében háromszáz sornyi kéziratot fedeztek fel, mely a Trisztán és Izolda mondának nem szerelmi halállal, hanem boldog véggel befejeződő változatát tartalmazza. A rövid múltbatérés után újra vissza a Jelenbe, a többholdas Érsekkertibe. Ösöreg fák selyme zöldjéből klvillan Mtkus Kossuth-díjas szobrászművész FésUlködflje és Kovács Ferenc Munkácsy-díjas szobrász Petőfije. A park nyitva áll a kalocsaiak előtt, egyik részében takaros uzsonnázó-hely és táncparkett csábítja a szabadba a fiatalokat. De szólnom kell a városka 1955-ben létesített lldlcal rózsakertjéről, amely az első volt a ha-1Fa/oe<%fl >.•4 Aj 1 Lfmá yjUj Tar! fWß *T JE I Mikus Sándor: Fésülköüö Tojásjestök Az idő rövidsége miatt — estére ismét Budapesten kellett lennünk — sajnos nem látogathattunk el András Lajosné, született Plrlsi Julis otthonéiba, de szerencsénkre a város és annak népművészeti történetében is remekül Járatos, irodalombénál vezetőnktől megtudhattuk, hogy a ma 64 esztendős Julis néni, a kalocsai népművészet kormánykitüntetésben részesített mestere, a helybeli Katona József Társaság tagja, még szellemi és fizikai ereje teljében fáradhatatlanul dolgozik. Az idős népművész a három közül az egyik alapító tagja a Kalocsai Népművészeti és Háizlparl Szövetkezetnek. Tizennégy esztendős kora óta varr és „Ir“, ami kalocsai nyelven tervezést és rajzolást jelent. A szövetkezet tagjai közül többen megjárták a külföldet. Jelenleg a közeli Szakmárról való Csirokáné van kint Nyugat-Németországban. A munkaelosztóban láthattuk fényképét, ahogy egy a kiállítási terem falát plngálja. Sajnos, a fénykép másolatát nem tudtuk megszerezni, meg kellett elégednünk a „Tojásfestők“ meseszerűen színes képével. A fotón a gyönyörű, sokszínű falfestésen kívül a múltszázadi egyszínű és e század első felében kialakult sokszínű hímzés Is látható, ahogy ezt a nemrég elhalálozott Király Ilus néni „megálmodta“. A sokszínű varrás voltaképpen az ő kezdeményezésére Indult meg, amikor a Hódmezővásárhelyi Cérnagyár áttért a sokszínű színtartó fonal gyártására, és nem kellett többé tartani attól, hogy a mosásnál szőtázlk a festék és beszennyezi a vásznat. Városnéző utunk a virágos Jelenből a borús történelemmel terhes múltba vezet. A „büszke érseki •sonló kertek közt. Alapításának nemrég volt a 15. évfordulója. Az ezzel kapcsolatos ünnepségen számos csehországi vendég vett részt. Az emlékművet — olajágat hozó bókegalamib — Dinnyés Lajos kőfaragó mester készítette. Papneveldéjével, szemináriuméval, tanító- és óvónőképzőjével, gimnáziumával iskolavárosnak néztem az édes paprikájáról híres Kalocsát, ám a városnézés folyamán kiderült, hogy Jelentős az ipara, egyedül a Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat közel 2000 embert foglalkoztat. A város többi vállalatié középnagyságú, köztük textilgyára 600, műanyaggyára 500 dolgozónak ad munkát. Összesen 7000 fő az iparban foglalkoztatottak száma, kétharmaduk a környékből Jár be naponta. Végül hadd említsem meg, hogy a város példásan vezetett Értelmiségi Klubja az őszi és téli hónapokban előadássorozataival hatásos népnevelői műnkét folytat. A népművészeti házban a helybeli műkedvelők, zenebarátok mutatják be tudásukat, de eljárnak Ide a szolnoki, kecskeméti, valamint az Állami Déryné Színház művészei is; a bemutatott újdonságokat a közönség nagy érdeklődése kíséri. A paprikatermö kis Kalocsa így kitűnő példáját adja a Jó vezetésnek és a kulturális nevelésnek. Léptee-nyomon láthattuk az eredményes munka nyomait a parkokkal, kertekkel díszített városka minden részében, de meglátszottak a derűs napfényben szórakozó fiatalságnak szolgálatkész, udvarias magatartásán is. EGRI VIKTOR
