A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-21 / 38. szám
ejy év után ? és az aktív munkába bekapcsolni az értelmiségnek azokat a csoportjait és személyeit, akik a nemzetiség szrallemi életében eddig tevékenyebben nem vettek részt. Mert nem lehet közömbös számunkra, hogy főleg a műszaki értelmiségnek egy jelentős része passzív, illetve alig tudunk róla. Ezért is fontos lenne szakterületenként és név szerint számba venni mindenkit, akire számítani lehet a jövőben. Sző volt az egyes lapok (Természet és Társadalom, Szocialista Nevelés] ' szerkesztési koncepciójának megváltoztatásáról, ami megfelelő bázis kiépítése nélkül csak pusztába kiáltott szó maradt. Itt említhető még egy további pedagógiai szaklap szükségessége, valamint a Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi csoportjának kiépítése, amiről szintén szó volt Ötátrafüreden. Tulajdonképpen ami ezekben a vonatkozásokban történt, az is inkább a központon kívül, egy-egy járásban (Rimaszombat, Kassa stb.) észlelhető aktív megmozdulás volt. Az a lelkesedés és nekibuzdulás, ami a múlt évet és azzal együtt az említett ótátrafüredi értelmiségi találkozót jellemezte, sajnálatos módon mintha alábbhagyott, elerőtlenedett volna. Más kérdés persze, hogy közéleti, politikai vonatkozásban számos jelentős eredményt könyvelhettünk el. A csehszlovákiai magyarság politikai reprezentációt kapott, amely nagyon aktiv, úttörő munkát végez, különösen a soron levő törvényjavaslatok kidolgozásában, és ez nem lekicsinylendő. De hogy e kettő, e két terület összhangba kerüljön és az elkezdett úton tovább, előbbre lépjünk, idén is, sőt évente meg kellene rendezni a csehszlovákiai magyar kultúra és tudomány képviselőinek országos értekezletét. Lesz-e központi magyar könyvtár? Az előbbiekhez, a csehszlovákiai magyarság kulturális és tudományos életéhez szervesen kapcsolódik a központi magyar könyvtár megteremtésének az ótátrafüredi értekezleten is felvetett kérdése. Kisebbségi életünk, kultúránk és irodalmunk rákfenéje, hogy mindig újból, a semmiből kellett kezdenünk, szinte üres kézzel. A Fábry Zoltán által megfogalmazott három virágzásban csak az a fájó, hogy e virágzásokat mindig a semmi, az elpusztulás előzte meg, hogy a rügyfakasztó tavasz mindig egy dermesztő faggyal és téllel járó körforgásnak volt a része. Ennek ellenére számot kell vetnünk a múlttal és tudatosítanunk kell, hogy a csehszlovákiai magyar kultúrának, irodalomnak és társadalmi életnek volt múltja és van jelene, és jövője is csak ezen épülhet. Ez pedig azt jelenti, hogy az értékeket sürgősen ki kell ásni az enyészet fövenyéből, s az éltető szálakat újra össze kell - kötni és gondosan ápolni. Más 11 szavakkal: gyökeret kell bocsátanunk, mert gyökerek ' nélkül a virágzás, a virág nem hozhatja meg a kívánt termést. Van tehát itt egy nagyon fontos, azt is mondhatnánk létfontosságú kötelesség, ez pedig: egy specifikus szlovákiai magyar nemzetiségi könyvtár létrehozása. A gondolat nem újkeletű, mert 1922-ben már Darvas János is felvetette a Prágai Magyar Hírlapban, ahol ezeket írja: „A megalakulás után (értsd alatta a Madách Szövetséget) azonnal megteremtendő Kassán a Madách Szövetség keretén belül egy specifikus szlovenszkói magyar nemzeti könyvtár. A szövetség egyszerűen erkölcsileg kötelezné minden tagját, s közvetítésükkel az összes szlovenszkói kiadókat, hogy a magyar irodalomból való kiszakadás óta Szlovenszkón megjelent és megjelenő könyveikből, folyóirataikból és mindennemű kiadványaikból a könyvtár számára egy-egy példányt tiszteletpéldányként ingyen beszolgáltassanak ... Az íróegyesület ezen könyvtára lenne a szlovenszkói magyar írások teljes gyűjteménye, melynek átlagos értéke napról napra nőne s muzeális jelentőséget nyerne. Tekintve azt, hogy itt egy gyűjteményben lennének az összes hírlapok és folyóiratok s az összes könyvújdonságok: az olvasóterem azonnal meg volna nyitható a nagyközönség számára is__“ Ennyit tehát az idézett cikkből, amely bizonyos mértékig betekintést nyújt az egykori elképzelésbe. Kár, nagy kár, hogy ez a könyvtár akkor nem jött létre, most annyival gazdagabbak lehetnének. A gondolathoz pedig annyit: ha egy specifikus szlovákiai magyar könyvtár létrehozásának a szükségét már akkor, 1922-ben érezték, most, majd egy fél évszázad elteltével sokkal, de sokkal inkább szükséges és fontos lenne egy ilyen könyvtár megteremtése. Mert habár a nálunk magyar nyelven megjelent és megjelenő művek, írások nem mindig kiemelkedő alkotások, de menynyiségileg kétségtelenül hatalmas és hasznos anyagról van szó. Lenne tehát mibul meríteni, miből tanulni. Egy eléggé elfelejtett kor teljesen szétszórt irodalmi dokumentumai ezek, amelyeket a hazai nagy könyvtárakban is csak töredékesen lehet megtalálni. S ezek mellett egy ilyen könyvtár megalapításához nagy segítséget nyújthatnának a szlovákiai magyar irodalom nagy öregei saját gyűjteményeikkel. Most tehát, amikor nemzeti életünket és kultúránkat szélesebb alapokra akarjuk helyezni, szükséges mindéit eddiginek a számbavétele, a dolgok tudományos megalapozása, amihez nagy segítséget nyújthatna a javasolt központi szlovákiai magyar könyvtár. Ez persze nem megy máról holnapra, hosszú évekre vagy talán évtizedekre és kitartó munkára lesz szükség, de a dolgokat valahol egyszer el kell kezdeni, és most talán ez a legfontosabb. TANKÓ LÁSZLÓ Hajnal Anna versei Félek Félek hátha én vagyuk Ilia a vadkacsa, akit elborít az olaj? Félek hátha én vagyok Algernon a fehér egér a labirintban? Félek hátha én vagyok Pompilius a rákkal beoltott kísérleti kutya? ’’relék hátha én vagyok Holdacska a levágásra szánt bikaborjú? Félek hátha én vagyok Bonny a majom, aki belehal az űr magányosságába? és félek mert én vagyok Anna aki mindezt tudja és él, él, amíg mindennek megjön a böjtje. Vud j Akit a törzs kiközösít a megszegett tabu varázsért, a sértésért, az árulásért, idegen előtt gyávulásért, hogy meg nem védte a titok sérthetetlen vad öröklétét, nem ölik meg: vigye a vétkét. Akit a törzs kiközösít, megy, megy, erdőt ér, fa alá ül. Ott marad. Fázik. Zsibbad. Kábul. És megszűnik. Már csak anyag. Akit a törzs kiközösít: burok, a töltését kivonták. Visszavették az egy erőt, az együttét, mely minden egyet külön táplál. Az elhagyott kunyhó körül elvágott, fonnyadt, sárga indái Akit a törzs kiközösít vudu-halált hal. Ul. kiváltán, egyedülhagyottan, kitiltva és kitagadottén elszabadult vad létezés álarcos őrjöngése közt, hűlő teste köré a dzsungel lombja zöld halálformáit kibontja, zöld játék, tükrözés, merengés, vad arcok, búvó istenek, mimikrik között egyedül: zöld sörényét, búvó fülét sem látja már, bár oroszlán is a halál.
