A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-07 / 36. szám
Jó munka Ami azt illeti, hát nem valami biztatóan kezdődött 1969. augusztus 10-a. Már hajnalban láttam hogy 16g az eső Iá ba. — Na — gondoltam —, a vágkirályfaiak is hiába készü lődnek olyan nagyon az aratási ünnepélyre. Egy jő felhőszakadás és vége mindennek! Amikor azután vonatunk befutott a selíyei állomásra, kiderült, hogy Vágkirályfára csak valamikor jóval később megy autóbusz. — Nincs az olyan messzet — vigasztaltak bennünket az utasok. S így azután lógó orral elindultunk, az apostolok lovára bízva magunkat. Az eső meg csak szemerkélt. Félúton lehettünk, amikor utolért bennünket egy szekér. Két olyan táltos húzta-vonta maga után, hogy még a könnyeim is kibuggyantak a szánalomtól. Már éppen ajánlkozni akartunk, hogy egyikünk hóna alá kapja a két paripát, másikunk meg betolja a szekerét Vágkirályfára. He a tulaj megbiztatott bennünket, hogy csak szálljunk fel -mellé a bakra, elvisz bennünket ez a két ösztövér lovacska akár a világ végére is. Azután a gyeplővel rájuk suhintott és már „robogtunk“ is. A bak alól meg előkerült egy üveg: — Kóstolják csak megl Saját termés 1 Ittunk az atyafi meg a lovak egészségére, mire elővarázsolt még egy üveget — jobban piros bor volt — és ugyancsak noszogatott bennünket meg a lovakat. Bennünket azért, hogy nyakaljuk csak a saját termésű borát, a lovakat meg azért, nehogy ránkesteledjen, hiszen volt mér vagy reggeli kilenc óra és még jó másfél kilométeres út állt előttünk... Minden kezdet nehéz Végre helyben voltunk és a hnb épületében tudakozódtunk, hogy hol is találhatjuk meg az aratási ünnep szervzeőit. A titkár a szövetkezet könyvelőjéhez utasított bennünket: — Keressék csak meg Papp Józsefet, az mindent elmond maguknak, amire csak kiváncsiak. Igazat Is mondott, mert Papp József, aki egyúttal a falusi pártszervezet elnöke is, kapásból válaszolt minden kérdésünkre. De lássuk csak, mit mondott a vágkirályfai szövetkezetről: — Most ünnepeljük szövetkezetünk megalakulásának huszadik évfordulóját. Falunkban mindjárt a III. típusú szövetkezetei alakítottuk meg. 1949 augusztusában volt már két amolyan tájékoztató jellegű gyűlés, ezeken elég sokan vettek részt, a valóságban azonban csak szeptember utolján alakult meg az éefesz. Az alakuló gyűlésen is sokan voltak, de amikor a jelenlévők megtudták, hogy miről is van sző, a terem mindjárt kiürült. Csak kilenc ember maradt ott és írta alá a belépési nyilatkozatot. Igazán megérdemlik, hogy a nevük bekerüljön az újságba: Papp Ferenc, az akkori pártelnök, Papp Jenő régi kommunista, Benes Vilmos kisparaszt, Kocsis Vilmos boltos, Kaszás Ferenc kisparaszt, Tóth Béla kisparaszt, Varga István félig kisparaszt — félig munkás, Csimma Lajos és Varga Ferenc földnélküliek. Ezek közül sajnos már csak Csimma Lajos és Varga Ferenc van életben. A megalakuláskor 92 hektár földje volt a szövetkezetünknek, ebből azonban a belépő tagok behozott földje csak 4,5 hektárt tett ki. A többi -föld a plébániáé mega községé volt. Varga István volt az első elnökünk, aki a járási gépállomásról mindjárt szerzett egy traktort is a szövetkezetünknek ... Megindulhatott a közös munka. 1952-ben már 402 hektáron gazdálkodtunk és -kilencvenöt tagunk volt. 1951-ben Benes Vilmos lett az új elnök, 1952-ben pedig Kaszás József. 1954 nyarán a tagok egy része kilépett a szövetkezetből, csak 244 hektár és 78 tag maradt. 1959- ban azonban -mindenki belépett a szövetkezetbe, s így a falunk szövetkezeti községgé vált. Az efsz összes földterülete a tagföldekkel és a kertekkel együtt most 751 hektár. Beszél, beszél, s tudom, hogy egy vaskos -kötet Is kitelne belőle, iha mindent elmondana, ami a húsz esztendő alatt történt. Hiszen semmi sem ment olyan igazán könnyen, ahogyan az ember papírrá veti. Akkoriban még jegyes világ volt, s akik a szövetkezetben dolgoztak, annak ürügyén, hogy saját maguknak -kell (kitermelniük a megélhetéshez szükséges élelmiszert, sem hús-, sem cukor-, sem egyéb élelmiszer-jegyet ne-m kaptak! Volt időszak, amikor egy munkaegység értéke csak hat korona volt. Máskor teljesen elfogyott a szövetkezet pénze és a paptól vagy valamelyik boltostól kértek kölcsönt, hogy a tagságnak adhassanak valamit... ízelítőül talán elég, ha elmondom, hogy az egy állandó dolgozóra eső évi jövedelem mennyi is volt koronában. 1954-ben 6166, 1957-ben 7150, 1964-ben 9792, 1960-ban 12 703, 1967-ben 14 710 és 1968-ban 22 537 -korona. Ebből a néhány adatból is láthatjuk a vágkirályfai szövetkezet fejlődésének ütemét. ' 1 'Xi 1« Rózsás Károly, a szövetkezet elnöke ünnepi beszédét mondj# A kultúrműsor egyik szép jelenete A felvonulás során felelevenednek a régi falusi figurák is
