A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-07 / 36. szám
A gépesített mezőgazdaság is helyet kap a felvonuláson Az aratási koszorú, a termés arany jelképe A vágkirélyfai asszonyok ponyva alatt készítik a finom vacsorát-jótermés Az elmondottakból kitűnik, hogy — az 1968-as eredményei alapján — a galántai járás legeredményesebben gazdálkodó szövetkezetei közé küzdötte fel magét a vágikirályfai. — És ebben az évben ml a helyzet? — Jelenleg Is tartjuk az 1968-as színvonalat, összesen 299,5 hektárról arattunk gabonát. Ebből 162 ha búzát, 135 ha árpát és 2,5 ha zabot, összesen 11194 q, tehát csaknem 112 vagon gabonánk termett, ilyen termésünk még sohasem volt a szövetkezet megalakulása óta. — Tehát akkor ma jogosan vigadhatnak a vágklrályfalak. Hegyen-völgyön lakodalom Igaz, hogy Vágkirályfán nincsen se hegy, se völgy, de lakodalom az volt,, meg vígasság is, egészen kivílágos kivirradtig. A felvonulás kezdetót ugyan csak délután két órára hirdették, de a falu apraja-nagyja már sokkal korábban az utcán nyüzsgött, pedig nem nagyon kedvezett az Időjárás. Szólt a zene; a ponyva alatt szorgoskodtak az asszonyok, készítették a finom harapnlvalót, nehogy megártson annak a fránya férfinépségnek a bor. Fényképezünk, elbeszélgetünk az emberekkel. Megtud juk, hogy Vágklrályfának 2080 lakosa van, 557 házszám. A házak túlnyomó többsége új vagy átépített. A faluban eddig van vagy húsz személygépkocsi, de még ötven kér vényező várja az autót. És valaki azt is megsúgta, hogy a szövetkezeti tagságnak annyi pénze van a bankban, hogy még vehetne vagy ötven autót. Hogy miért nem vesznek, ha már mindenük megvan? Elárulhatom. A tagság általában már nem tartozik a fiatalabb korosztályhoz. A férfiak átlagos életkora hatvannyolc év, a dohányosok csoportvezetője hetvenhat éves. Egyébként a szövetkezetnek 150 tagja van. Két óra múlt néhány perccel, amikor megkezdődött az ünnepi fedvonulás, s volt annyi öröm, kacagás, hogy mindenki megfeledkezett a rossz Időről, így aztán a nap is elszégyellte magát — vagy 'talán csak kíváncsiságból — és elóbújt a felhők mögül. Szépen feldíszített kocsik, traktorok, mezőgazdasági gépek jelképezték a modern kort, amikor a munka már nem zsigerell ki a parasztot. De nem hiányozhatott Innét a múlt sem, megnevettető és elgondolkoztató figuráival. A menet előtt imbolygóit gólyalábain a cliinderes fényképész, mögötte a klsblró p ülői te a dobot, még az orrá is belepirult a nagy igyekezetbe. Vagy másért volt az olyan piros? Nem mertem megkérdezni... Jött a falusi kulák Is családostól, ingöen-gatyában, nagy kaszával és akkora pocakkal, mintha legalább egy sült malacot vágott volna be ebédre. Az első .kocsin az aratási koszorú, a másodikon a szőlészek, majd a dohányosok, a focisták, majd lovasok táncoltatták paripáikat, utánuk a cigányok, akikről kiderült, hogy nem igaziak, pedig nagyon igaziaknak látszottak... Volt ott annyi maszatos lurkó meg klcicomázott fehércseléd a kocsiderékban, hogy majd kiszakadt a kocsi feneke... És a nézők nevettek, még a könnyük ts kicsordult a nagy vidámságtól: — Nézzétek csak, hiszen ez a Pista, az meg a Bözse... De tényleg ügy néz ki, mint egy jövendőmondó ctgányasszony... Látszik, hogy a falu legjobb színészei A felvonulók megkerülték a falut, azután a szép, hatszáz férőhelyes kultúrházban megkezdődött az ünnepély. Elhangzott az ünnepi beszéd, amit kár lenne bővebben ismertetni, hiszen nagyjából már elmondta Papp József, hogyan és mint volt a szövetkezettel. A szövetkezet legjobb dolgozói díszoklevelet kaptak, majd a Csemadok helyi csoportjának és a sportegyletnek ez elnöke üdvözölte a megjelent tagságot. Kezdődhetett a kultúrműsor, amit a Csemadok helyi csoportjának és az ifjúsági klubnak az előadásában. S amíg a színpadon egymást váltották a szavalók, az énekesek, a táncosok, addig az ügyes asszonyok megrakták az asztalokat tányérokkal meg borosüvegekkel, összecsendültek a poharak, felcsattant a taps... Az emberek elégedettek voltak egymással és saját magukkal, ahogyan ez már Ilyenkor szokás. Rózsa Károly, a szövetkezet elnöke mosolyog és mesélrnesél. Látszik rajta, hogy büszke az elért eredményekre. Máltán. Hosszú és nehéz út áll mögöttük, de most már túl vannak a nehezén, évről-évre gazdagabbak és bizakodóbbak. Aligha akarna valaki kilépni ebből a szövetkezeiből. Zeng a cimbalom, sír és kacag a prímás hegedűje,.. Valaki már nótázík. Egyre több ember van a teremben, a fiatalok meg nemsokára az udvaron ropják a táncot. Mit számít az, hogy szemerkél az eső? ... így tartott ez reggelig és nem bántuk meg, hogy eljöt tünk. Beigazolódott újra, hogy minden jó, ha a vége jói További sok sikert, vágkirályfaiakl ' ' NAGY LÁSZLÚ ENDRE Stubnya Arnold felvételei
