A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-24 / 34. szám

A Szlovák Namzotl Faltait* nmlákmOva Klanóoon

Partizánok

Ráztoőuéra készült szénát forgatni, de esett az esd, ezért Klenöcon maradt. A lánya, Jülla Rydzoftová jött ajtót nyitni.

Mindketten szívélyesen érdeklődnek jövetelem célja felől. Amikor arra kérem őket, emlékezzenek vissza az 1944-es esztendőre, Brndlarová Judlta lehajtja fejét; szeme elhomályosul, hangja elcsukllk, Összekulcsolt ráncos keze niegremeg:

— Nem szívesen teszem, nem szívesen ...

Emlékei szemmel láthatóan fájnak. Júlia lánya (akkor még csak tizenöt éves volt) bátorítja.

— Akkoriban RáztoCnén laktunk — GrOfton. Egyszer csak beállít Antek kapitány Vlagylmlrov őrnaggyal, körülnéznek, s Antek azt mondja: „Itt lesz a parancsnoksági“

— Nem bánjuk, feleltük, de túl kOzel vagyunk a völgyhöz, talán helyesebb volna, ha valahol feljebb... Nem hallgattak ránk. Vlagylmlrov őrnagy vakon hitt Anteknak.

— A partizánok berendezkedtek nálunk. Jól érezték magukat. Csak édesanyjuknak szólították anyámat. De olyan Is volt, mint az édesanyjuk. Naponta kétszer sütött nekik kenyeret, sokszor már alig állt a lábán, mire a 16 cipó elkészült. Kocáira rakták, vitték a hegyekbe, nekünk meg otthagyták a szennyes ruhát, fehérneműt. Mert azt Is ml mostuk, vasaltuk anyával. Apa és fivérem Összekötők voltak, titkos Üzeneteket hordtak a hegyekbe. Egyszer én Is kaptam Ilyen feladatot, egy borítékot kellett átadnom lenn a faluban egy Ismeretlennek, „akinek kucsma lesz a fején, s kezét a belső zsebében fogja tartani“. KOzben Jöttek a németek, kis híján rajtavesztettem.

Ojból Antek kapitányra terelődik a szó. Brndiarnét rázza a zokogás. A lánya folytatja:

— Soha nem kedveltem Antekot. Rossz természete volt. A partizánok szerették, híztak benne. Anyám sokszor mondta Vlagylmlrov őrnagynak, hogy Antek körül valami nincs rendben. Egyszer apámmal az erdőbe mentek, ahol véletlenül összetalálkoztak egy házalóval. BőrOndje tele volt nyakkendőkkel. „Lődd le — parancsolt Antek apámra. — „Ez német kém"l... „Nem lövöm én!“ — felelte apám. — Ha gyanús Is, de nincs rá semmi bizonyíték". Antek erre elvezette a sűrűbe, s egyedül hajtotta végre azt, amit apámnak parancsolt. Amikor apám hazajött, azt mondta nekünk: „őrizkedjetek Antektóll“

— Volt Anteknak egy spanyol gyártmányú .géppisztolya. 0 maga Is előszeretettel adta ki

magát spanyolnak, holott amint később kiderült, valahol Morvaországban született és Igazi nevén Antonín Vazaönak hívták. Egy nap renédesanyja

geteg pénzzel, mintegy 15 000 koronával Bratlslnvába Indult. Nagyon rossz kedvű volt... Odaszólt a fiamnak: „Jankó, rejtsd el ezt a fegyvert! Oda ne merd adni senkinek! Ha vtszszajövOk érte, s nem lesz meg, megöllek!"... Jankó elrejtette a fegyvert. Amikor Antek Bratlslavából hazatért, csak ült, ült, fejét lógatta, azután eltűnt. Ekkorra már Vlagylmlrov őrnagy Is észbe kapott. Két katonát küldött utána, hogy fogják el. Hnőaván akadtak rá a szeretőjénél, de lóvá tette őket, és msgszökOtt.

— Vlagylmlrov őrnagy parancsot adott az elköltözésre. KOzben megjött Bratlslavából Is a figyelmeztetés: a németek razziára készülnek. A partizánok a Sthlóra költöztek, de az élelmet és fegyvereket már nem volt Idejük elvinni. Apám és bátyám miattunk nem mentek velük, maradtak.

— Anyám reggel átküldött a szomszédba (ezt úgy értse, hogy a lazokban msäsze vannak egymástól a szomszédok!), próbáljam meg a szomszédasszonyt rábeszélni, jöjjön segíteni kenyeret sütni, mert ő alig áll már a lábán. Gondoltuk, ha el is mentek, kenyérre csak szükségük lesz.

— Nem Jönnek már azok Ide kenyérért, hiszen Klenócon már németek vannak!

— Nem hittem a szomszédasszonynak, dühösen hagytam ott. Indulok hazafelé, hát csak látom, hogy a Borová felől az Irtáson fehér köpenyes alakok közelednek. A partizánoknak Is volt fehér öltözetük, nem gondoltam semmi rosszra. Egyszeresek golyók kezdtek röpködni a fejem körül. Akkor már tudtam, hogy németek. Mindegy lett volna, akár előre megyek, akár hátra. Hazafelé Igyekeztem hát, de levettem a nagykendőt, s magam után húztam a hóban, hadd lássák, hogy gyermek vagyok. Valóban észrevették, s abbahagyták a lövöldözést. Alig értem haza, amikor látjuk, hogy nem egyenesen felénk Igyekeznek, hanem előbb szomszédjainkat veszik sorra. Vrblnskyékat, Bradnlanskyékat... Bradnlanskyéknál ráakadtak egy zsidó menekültre, aki jóideje ott bújkált. Szegény szerencsétlen futásnak eredt, azok meg utána lőttek. Eltalálták, leesett, felállt, szaladt, újból eltalálták. Sörnyü volt... Már csak ml voltunk hátra. Anyám kiment, hogy megeteti a hízót, de rálőttek, vissza keltett fordulnia. Leültünk, felnyitottuk az énekeskönyvet és énekelni kezdtünk. A szőke német, aki elsőnek lépett be, udvariasan megvárta, míg befejezzük. Bezzeg a gárdista, ak) vele Jött, rosszabb volt az ördögnél. Átkutatta az egész házat. Mikor látta, hogy a partizánoknak egyelőre nyoma sincs, kiment a ház

A (.'sell szlovák ini Magyarok 'far s f| :i | mi | és kulturális S/iivi’ts • y nrk hetilapja M' Kirlniik mindén vasai nap

I r* erkes/td M.tjtii Aj;«» ni,

I Ls/,i?rk»!Mlí) helyett •-..•k Mi i * jó/sel í*n íl/.svald Árpád

Szerkesztők:

Nagy l.észlé

'-agy 1.11,0*'

Hrdody Kantié Pelei l.*»zló Tarjáéi Andor

(»lufikul elrendezés.

(■síidéi l.ászlá IV'iiyképdsZ: l'rondl Sándor

Szerkeszftiség Bratislava Uh« »»ml ná (Széplak) ii , «lat iák

C 3»fl

Telefon; főszerkesztő Ifi t1 szer kns/.foség 1,VI (»5 Terjoh/tf a Posta Hírlap*.: /.In ,»r (•*■• i lofizetáseket elfogad minden postahivatal ás levéli.n/.h< .itr, Külföldre szoló előfizet.> ••|m t el fotóz: PNS (tstrodn.i «-»,»e«tii;« Iliire, Bratislava. t*olt wuldov o

na ni. 48 VI t.

Nyomja n PRAVDA nyomdát.>>1 » lat. Bratislava. Sftirnvá I

llof lzet/»*i díj negyed év**,» Ml.50 ués, lél évre 30. »• rs elírsz

evri 7lv Kés

kéziratokat nem érzünk meg i*s nem küldünk vissza

Indít Brndlarové — a „partizánok édesanyja“ lányával, Jaltával