A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-17 / 33. szám
14 bi alapvető problémáról. Most azonban nem ez a célunk. Végkövetkeztetések Részünkről lényeges látni azt, hogy létezik egy ideális marxista—leninista alapeímélet a társadalom irányítására, és hogy a vázolt nézetek ettől az ideális alapelmélettől eltérnek. Az egyik, a baloldal nézeteinek gyakorlati továbbié] lesztésével egy nagyon szigorú, alapjaiban központilag nagyon kötött, végső következtetéseiben pedig kimondottan parancsuralmi rendszerhez vezetne. Az ilyen rendszer a marxizmus—leninizmusnak csak torz csonkja lenne. Ennek megnevezésére inkább a vulgáris materializmus fogalma felelne meg A másik, a jobboldal nézeteinek gyakorlati fejlesztésével egy nagyon laza, alapjaiban szabaduralmi, lényegében örökkké ingadozó, végső következtetéseiben pedig anarchisztikus, a társadalmi erők önkényes játékának kiszolgálta tott rendszerhez vezetne. Ilyen rendszer nem volna életképes. Hogy életképességét megindo kolják, a kapitalista világ pluralisztikus politi kai rendszerében keresnek mintát. De a plu ralisztikus politikai rendszer felélesztése a termelőeszközök csoportos magántulajdonba való visszatérését vonná maga után. Ez pedig a szocialista politikai rendszer, és vele párhuzamosan a szocialista társadalmi rendszer felbomlásával végződne. Ez esetben a marxizmus—leninizmusnak még csak a csonkja se maradna meg. Egyszerűbb volna azt mondani, hogy a baloldali, vagy a jobboldali elhajlás csupán ostp baság, vagy azt, hogy ezek kimondottan a munkásosztály ellenségeinek a nézetei. Láttuk, hogy mindkét elhajlás nézeteiben vannak el fogadható érvek is. Ezek az elhajlások vég következtetéseikben veszélyesek a szocialista társadalmi rendszer részére. Veszélyes az irányzat, amely felé taszítják, kényszerítik a társadalmat irányító rendszer fejlődését. Mindkét elhajlás társadalmi veszélye jelen tős. De amíg a baloldali elhajlás végső kicsú csosodása egy torz szocialista társadalmi rend szerhez vezetne, addig a jobboldali elhajlás a szocialista rendszer teljes megsemmisülését eredményezné és visszafordítaná a történelmi fejlődés kerekét a kapitalizmusba. Veszélyességük toka a történelmi időszakok folyamán váltakozó. Lenin idejében a baloldali elhajlás veszélyének foka nagyobb volt, mint a jobbot dalié. Nálunk 1968. januárja óta a jobboldali elhajlás fenyegetett (és fenyeget) nagyobb ve szedelemmel. Ha csak az említett példák alap ján akarnánk ezt a veszélyt érzékeltetni, úgy a párt vezető szerepét illetőleg ez az irányzat odáig ment, hogy nézetei szerint a szabadság és a demokrácia nevében nem a párt volna a nép irányítója és vezetője, hanem fordítva; az engedékenység és megértés ürügyén a nép irányítaná a pártot. Ez végeredményben a társa dalmat irányító szervnek — a pártnak — a fél reállítását jelentené és helyébe egy elvont fo galomként értelmezett „nép“ irányítaná a népet. A párt és a tömegszervezetek közötti viszony értelmezésében a jobboldal odáig jutott, hogy kommunisták nélküli szakszervezeteket követelt. Tehát még a partnerség gondolatát is elvetette. A jobboldaliak nézete szerint a Szovjetunió Kommunista Pártja legjobb esetben csak egy nagyon elmaradott kommunista párt. Tehát még a pártok közötti egyenlőség elvét is megtagadták. A politikai iránymutatók útvesztője igen bonyolult. A „magas politika" a szocializmusban is sok huncutságot rejt magában. A munkásosztály érdekelt veszélyeztető ellenség most nem ismerhető fel oly nyíltan, mint a kenyértörés éveiben. A kapitalista világ politikai rendszerében akár a bal-, akár a jobboldal eredet^ célunktól való eltérést Jelent. A baloldali irányzat zsákutcába vezet. A jobboldali irányzat vissza a kapitalizmusba. A nagyobbik veszély tehát jobbról fenyeget. „A jobboldali opportunista erőknek képviselőik voltak a pártszervek legalsóbb, felsőbb, valamint a legfelsőbb szerveiben, az államhatalom apparátusában, a Nemzeti Front szervezeteiben és másutt.“ (A párt legfontosabb feladatai a jelenlegi politikai helyzetben. — Gustáv Husák elvtárs beszámolója a CSKP KB 1969. május 29-i plénumán.) REPKA ANDRÁS Fallá: A béke követei (Színes linóleum-metszet] 1. Vy< sum metszet j
