A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-03 / 31. szám
Csaknem készen áll az úl gabonaraktár Gútoron /I dunamocsi határ ízes gyümölcsöt termő homokja pedig erre terem. Azoik után, hogy három fajta bort megkóstoltam a szövetkezet pincéjében, éppenséggel nem csodálkozom a hat érmen, amelyből üt volt az arany és egy az ezüst. Büszkék is.rá a mocsiak és nem akarnak névtelenségben maradni. A mocsi barackpálinka sem maradna a híres kecskeméti mögött — állítják — és én el is hiszem. Kívánom nekik, hogy bizonyítani is tudják. Van fantázia a gyümölcsfeldolgozóiban, természetesen csak úgy, ha már a fogyasztók friss-gyümölcs Igényelt teljes mértékben kielégítették. Egy fenntartásom is, van azonban a szép elképzelésekkel kapcsolatosan. Ismeretes, hogy Magyarországon hány dúsgazdag szövetkezet létezik, amelyek vagyonukat nem az elsődleges, a mezőgazdasági termesztésnek köszönhetik, hanem a szövetkezeti tulajdonban lévő ún, mellékipari termékeknek. A példa vonz, de odaát mér igyekeznek lefékezni az elburjánzó mellékipari tevékenységet, mert már nem az eredeti hivatását teljesíti. Az ilyen üzemre kivetett adók valószínűleg nálunk is kemények lesznek. Ez különben a mocsi csárdával kapcsolatban jutott eszembe, amely ugyan még ma is a szövetkezet tulajdona, de bérbe adták a Jednotának, mert az adó annyira megnyirbálta a jövedelmét, hogy előnyösebb a befutó kisebb és biztos bérösszeg. A jednotának, mely a szövetkezettel ellentétben az ételt és italt nem szerezheti be önköltségi áron a csárda részére, gondolom csakis oly módon lehet az üzemeltetés rentábilis, hogy más kulcs szerint adóztatják. A mocsiakat azonban nem féltem, a község és a szövetkezet élén csupa rátermett ember áll és ha a gyümölccsel idén is lesznek gondjaik, a számításaikat azért megtalálják. Spanyolország helyett Szerdahely Dunaszerdahelyen egyenesen a Járási Termelési Igazgatóságot kerestem fel és Bartos igazgatóval beszéltem. — A gyümölcsértékesítés itt sem megy gond nélkül — mondja, hiszen 150 vagon termésre számíthatunk. A várható feleslegnek piacot kell találnunk. A kereskedelmi osztály vezetője Kulcsár elvtárs és Dömény elvtáirs a nyárasdi szövetkezet jól ismert, népszerű elnöke is piackutatásra ment. Érdekel benünket, hogy Ostraván, az Ostrava melletti községekben, ahová a felvásárló sokszor nem tartja „kifizetődőnek“ a kisebb tételeket Igénylő szállítást — hogyan reagálnak a vásárlók a hajnalban szedett és camionokon szállított, délelőtt már megvásárolható friss gyümölcsre, zöldségre. A fogyasztó érdeke is fontos, sőit elsőrangú fontosságú, és véleményem szerint mindig összeegyeztethető a kereskedelmi érdekekkel. A Tátrába is indult camion. De nemcsak a Tátrába, ahol erős a turistaforgalom és így a kereslet, hanem más hegyvidéki, gyümölcsben mostohán ellátott helyekre is juttatni kell. Célszerűbbnek látom, ha az ilyen helyeken nem közvetlenül foglalkoznánk az eladással, hanem áruinkat 10—15 százalékos rabattal átadnánk a helybeli kereskedelemnek. Bármennyi legyen is a baracktermés a Járásban, nem engedünk veszendőbe menni semmit, de még valutát is szerzünk vele. Spanyolországban idén ugyanis Dél-Szlovákiával ellentétben rossz volt a baracktermés, úgyhogy Nyugat-Németországgal szemben vállalt szállítási kötelezettségeiknek nem 'tudtak eleget tenni. Nyugat-Németország, sőt Ausztria is érdeklődni kezdett az itteni barack iránt. Hatvanöt mázsát komoly áron már ki is szállítottunk az NSZK-ba. A megvalósulás útján levő tervek, amelyekről Bartos Igazgató beszél ugyancsak érdekesek. A város közelében most épül egy hatalmas, háromezer tonnás almaraktár. Olasz minta nyomán, olasz felszereléssel, a legkorszerűbb ún. sziporeszk falakkal és ellenőrzött légnyomással rendelkezik majd. Alkalmas lesz a gyümölcs osztályozásától kezdve egészen a kiraktározásig, szállításig mindenre. — A tervem az, hogyha az idén még nem is, de egy vagy két év múlva ebből a raktárból néhány mázsa friss szőlőt és zöld paprikát adhassunk a karácsonyi piacra. A kilátások olyan kecsegtetőek, hogy egészen fellelkesedem. Bartos igazgató és munkatársai valóban hasznosan tudják gyümölcsöztem! az Európa különféle tájain, messzi országaiban megtett tapasztalatszerző útjaikat. Ha már megállapítottuk, hogy a fogyasztó érdeke az első, mint fogyasztó teszek fel egy kérdést, bizonyára nagyon sokak nevében. — Hová lett piacainkról az ízletes, illatos sárgadinnye? — Az általános gyors fejlődés mellett való ban nem vettük eléggé figyelembe az eirre vonatkozó igényeket. A legnagyobb sárgadinnye termelő vidék ugyan mindig Farkasd, Negyed tája volt, de a jövőben erre is gondot akarunk fordítani, hiszen a feltételek adva vannak. A sárgadinnye termesztés szakembereket kíván, de ezeknek képzése is megoldható. Végül Németh Gyulával, a pozsonyi járási központi raktár városi elosztójával váltottam néhány szót. Itt már kevesebb örvendetes dolgot hallottam. A zöldség és gyümölcsraktárak kapacitása elégtelen, az illetékesek nem viselik nagyon szívükön, hogy a helyzet javuljon. Most ugyan épül Rácsén egy új raktár, de a követelményeknek aligha fog megfelelni. Melegben, ha a tetőre süt a nap az áru befülled, a hidegben pedig alig óv majd a fagytól. Ettől függetlenül nincs szeszélyesebb, ingadozóbb valami a gyümölcs- és zöldségpiacnál. Azt is megérezzük, ha a nyár elején a diáklnternátusök bezárnak, ha az emberek szép időben hétvégére elhagyják a várost, mert ilyenkor nya kunkon marad az áru, míg kedvezőtlen időjárás esetén nem győzzük kielégíteni a keresletet. Természetesen raktáraink kölcsönösen egymás segítségére sietnek és szükség szerint kiegészítik egymás készletét. Erős konkurenciát jelentenek a szövetkezetek és kistermelők közvetlenül, frissen piacra kerülő árui is. Azt hiszem ezért a jövőben rugalmasabban kell Irányítani az áringadozást, az áru minősége és frissessége, azaz értéke szerint. Az őrjárat mérlege — nos magam sem tudom, mit mutat pontosan, hiszen nem komplex felmérésről volt szó csak itt-ott kukkantottam be valahová, sem a helyzetkép, sem a hangulat nem volt egységéé. Amiben egyformán állunk mindenütt, az a szokottnál gazdagabb termés. Ez pedig, ha időleges gondokkal jár is, sosem lehet ok a panaszra. Hatvanöt mázsát, komoly áron már ki is szál Ütöttünk — mondja Bartos igazgató fa /fe/fjií' Theodorakisszal Negyvennégy esztendős... Az államcsíny után az első letartóztatást bullámat elkerülte, de 19B7. augusztus 17-án a titkos rendőrség fölfedezte tartózkodási helyét. Öt hónapig börtönben tartották, miközben követelte perének lefolytatását. 19B8 ja nuárjában szabadlábra helyezték a karácsonyi amnesztia következtében ... a múlt év augusztusában aztán ismét letartóztatták és száműzték feleségével és gyermekeivel együtt a Peloponnezosz hegyei közé egy Zatuna nevű, isten háta mögötti faluba. Nerio Minuzzónak, az interjú készítőjének háro.n hetébe tellett, míg régi barátjának nyomára akadt, illetve megteremtette a megfelelő kapcsolatokat, hogy eljuttassa hozzá kérdéseit. Az egyik így szólt: „Hosszú ideig tarthatja még magát ez a kormány?“ Theodorakisz többek között ezt válaszolta: „...Bárki is akarna együttműködni ma nálunk á diktátorokkal, az tüstént a nemzet keretein kívül helyezné magát automatikusan, tehát teljesen elszigetelődnék a néptől ... A diktatúra végzetes tévedés volt az amerikai politika és a NATO számára is Európában. Ha egy kicsit messzebbre tekintek, azt mondhatom, hogy a holnap szabad Görögországét éppen a diktatúra szüli majd meg. A közvetlen jövő azonban elég sötét, de mindé uekelőtt a katonai kormányzat számára. Ezúttal a görög nép nem felejthet...“ Véleménye szerint mi tette olyan könnyűvé a két év előtti államcsínyt? „A királyi ház, a hadsereg magas rangú tisztjei, az állam kormányrúdjánál álló emberek, továbbá a jobboldal és a centrum politikusai az amerikaiak gazdasági segítségével elsöprő erejű katonai és rendőri gépezetet teremtettek, olyan elnyomó eszközt, amely végül is Papadopulosz kezébe került. A jelenlegi diktatúra vezetőinek nem kellett mást tenniük, csak megnyomniuk ennek a félelmetes masinának a gombjait, amely egymilliárd 189 millió dollárjába került az amerikai népnek ... A gép azonban nemcsak a baloldal és a centrum embe reit kaszálta le, hapem elkapott 30—40 monar chista tábornokot Is, s ez arra vall, hogy még az ilyen félelmetes masináknak is megvan a maguk logikája: fellázadnak saját konstruktőreik ellen Is ... Önök, európaiak, nem hiszem, hogy megértenék, nálunk, itt Görögországban meztelenednek le igazán ezekben a napokban a hires „szabad világ" erkölcsi értékel__“ Theodorakiszra nagyon vigyáz a görög kormány. Nem engedte a közelébe még azt a küldöttséget sem, amelyet az Európa Tanács indított Görögországba a politikai foglyok állapotának tisztázó sóra. Április elején jutott Theodorakisz fülébe a kormánynak ez a gesztusa és éhségsztrájkkal fenyegetőzött megtorlásként. A görög kormány azonban nem engedheti meg magának azt, hogy egy Theodurakisz nevű mártír heverjen a lábánál, s ezért Arcadia kormányzója sietett Zatunába, hogy megnyugtassa a világhírű zeneszerző-forradalmár feleségét. Az asszony azonban félelmetes választ adott neki: „Ha Miklsznek meg kellene halnia, jusson az eszükbe, hogy nekem is meglesz az erőm arra, hogy végezzek a gyerekekkel és magammal is. S akkor négy holttest marad az önök keze között. Semmi más.‘r
