A Hét 1969/2 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-03 / 31. szám

a Söder Mälar­­sirandon szagát. Néhány pár csukott szem­mel ült és szentimentális táucze­­nét hallgatott. Egyeseik aludtak. A tulajdonos ezt mondta: „Nem tűrünk itt huligánokat. Az csak kellemetlenségekhez vezet. Sokkal jobb vendégeink vannak. Nézzék meg maguk.“ Megnéztük. Ugyan­az a felváltva édeskés és felvált­va üvöltöző tánczene, mint a töb­bi tutajon. Ugyanaz a sör. Ugyan­olyan fiatal lányok, ugyanaz a „hangulatvilágítás“, vagy jobban mondva sötétség. A „jobb“ vendé­gek — idősebb férfiak, akik vágya­kozva méregették szemüket a fiatal lánykákra. A tulajdonos azt mondta, a rend­őrség elrendelte, hogy távozzék Innen a bárkájával. Nem tudja megérteni, miért. Az egyik fiatal­ember felszólított, hogy menjünk vele. Visszaballagtunk a rakpartra. „Azok, akik a lármára panasz­kodnak, fél kilométernyi távolság­ra laknak. De nézzék csal: meg, ez az alak, aki amott lakik; soha­sem panaszkodott.“ Egy ládát mu­tatott, mintegy három méternyire a bárkától. Alig volt 2,5 méternél hosszabb, 1 méter széles és fél mé­ternél alig valamivel magasabb. A fiatalember felemelte a viaszos vászon tslkárót, amely ajtóként szolgált. Odabenn egy férfi feküdt. Miikor megláto'tt-jninket, gyorsan a fejére húzta a takarót. Egy ta­karó, egy szőnyeg, egy bőrönd, egy pár alaposan megkopott cipő és egy üveg pálinka — ez volt a „lakás“ egész berendezése. „Két finn meg egy nő, ezek lak­nak Itt együtt — mondta gúnyos fintorral a fiú. — Olykor még vendégeik is vannak. És sohasem panaszkodnak a lármára.“ A negyedik bárkán négy jól öl­tözött fiatalember állta el az utun kát. A tulajdonos hidegen végig mért bennünket. A legkisebb haj­landóságot sem mutatta, hogy felengedjen a hajóra. „Itt sohasem volt, nincs és nem is lesz éjjeli mulató. Most éppen néhány volt iskolatársam van nálam látogató­ban. És nincs itt semmi látnivaló.“ A rendőrségnek viszont éppen er­je fel a horgonyát és hagyja ei röl a hajóról egészen más a véle­ménye. Egyike ez azoknak a bár­káknak, amelyeket nem akar itt látni, e ért elrendelte, hogy szed­­a kikötőt. Amíg rendőrjárőrök tar­tózkodnak a környéken, nem áll meg gépkocsi a rakparton, min­denütt csend van. Amint azonban távoznak a rend­őrök, sorján állnak meg a kocsik. Többé-kevásbé részeg fiatalok jár­nak ét egyik hajóról a másikra, innen Is, onnan is kiabálás hallat­szik, az egyik fickó verekszik egy szemlátomást csökönyös lánnyal. Kikerüljük őket a kocsival, s ép­pen hogy csak ki tudunk térni a palacknek, amit utánunk hajított. „Tűnjetek el a fenébe“ — kiáltott rí.nk az egyik lány. A bárkák Igen gyakran cserél nak gazdát. Ezek azonban egy do­logban mind megegyeznek: egyön télűén kijelentik, hogy semmi hasz not sem hajt nekik az éjjeli klub­juk. A többieknek igen, de nekik határozottan semmi hasznuk sincs belőle. Mindegyik azt állítja, hogy tisztéi idealista okokból tartják fenn a lekéit. A tagsági díj rend­szerint évi 10 svéd korona (vagyis két dollár), de mindegyik klubnak van vagy 250—300 tagja. Termé­szetes, hogy esetenként még belé­pődíjat is kell fizetni. További hasznuk van a sörm érésből. A kon­­kurrenciaharc fényt vet arra is. hogy mi minden folyik ezeken az úszó éjjeli szórakozóhelyeken. Az egyik bárka-tulajdonos például szétkürtölte, hogy abban és abban a klubban 10—15 taxi-girlt tarta­nak a férfi vendégek szórakoztatá­sára. Mesélnek más dolgokat is. Egy másik klubban egyik vagy a másik lány tálcát tesz az asztal­ra, s ha összegyűlik 100 korona (20 dollár), elkezd vetkőzni. Van olyan tulajdonos, aki azt állítja, hogy azon és azon a hajón kábító­szereket lebet kapni. De neki sem­mi köze az Ilyen dolgokhoz. Az ö hajóján és az ő klubjában ter­mészetesen semmi Ilyesmi sem fo­lyik. A stockholmi hatóságok azt mondják: „Jelenleg 125 jacht, bár­ka és hasonló hajó horgonyoz a város belterületének kikötőiben Ezek közül legalább 13 hajón éj­szakai klubot tartanak fenn. De va­lószínűleg sokkal több van belő­lük. Egyetlenegy sem fizet kikötői illetéket. Nem tartanánk helyes­nek illetéket szedni tőlük. Ez azt a látszatot keltené, hogy legáli­san működnek, és minden a leg­nagyobb rendben ven. Nemcsak a lárma és a garázdálkodás ellen harcolunk. Számos vlzljármű mű­szaki’sg olyan rossz állapotban van, hogy bármikor elsüllyedhet. Különben ez már 17 bárkával meg­történt. Persze mindig a kikoto­­lgazgatóságnak kell viselnie a mentéssel járó költségeket, mert a hajótulajdonosoknak állítólag nincs pénzük.“ „Nincs kifogásunk ellene, hogy bárkák horgonyozzanak a stock­holmi kikötőben. Festőlbbé teszik a képet. De a rajtuk berendezett éjjeli mulatók rontják az idillikus hangulatot. Nemrég például arra hajtott el egy kocsi, ahol négy bárka van kikötve. Suhancok kö­vet dobtak a kocsira, betörték a szélvédő üveget és megsebesítették a kocsiban ülő idősebb asszonyt. Máshol megtámadtak és kirabol­tak egy részeget. Ez nem mehet így tovább“ — mondja a kikötői hatóság. Annál is inkább, mert az éjjeli mulatók tulajdonosai egyre tovább mennek haszonéihségükben. Mindenki elítéli őket, mindenki haragszik rájuk, a rendőrség, a kikötői hatóságok, a városi tanács — a hajók azonban továbbra Is itt horgonyoznak. A festői Söder Mä­­larstrandon. ROLF ANDERSSON Az ide járó lányoknak „mindennel“ azdmolnlok kell. Legtöbbjük még kiskorú. Ebben a ládában, csaknem a város közepén, két férfi és egy nö „lakik". És olykor inég vendégeik is vannak!

Next

/
Thumbnails
Contents