A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-05 / 1. szám
Tények Csehszlovákia és a Szovjetunió gazdaságának kölcsönös elkötelezettségéről „A szerződéses felek között — melyek tekintettel vannak egymás biztonságára és érdekeire — a békés időszak felújítása után megegyezés született a szoros együttműködés és baráti segélynyújtás kérdéseiben, valamint abban, hogy tárgyalásaik folyamán kölcsönös tiszteletben tartják mindkét ország függetlenségének, önállóságának alapelveit, valamint a másik fél belügyeibe való be nem avatkozás elvét. A felek megegyeztek abban, hogy a lehető legnagyobb terjedelemben elmélyítik gazdasági kapcsolatukat, és a háború utáni időszakban minden lehetséges gazdasági segítséget megadnak egymásnak.“ (1943. december 12-én kelt háború utáni barátsági, kölcsönös segélynyújtási és együttműködési szerződés, 4. fejezet.) Csehszlovákia és a Szovjetunió között a gazdasági együttműködés már a kapitalista köztársaság idején kezdődött. A háború előtti években azonban a Szovjetunióval folytatott kereskedelem terjedelme nem haladta meg a kapitalista Csehszlovák Köztársaság külkereskedelmének egy százalékát, s főleg üvegipari és kerámiai termékekre szorítkozott. Csehszlovákia a felszabadulás után nem rendelkezett nyers- és tüzelőanyag, valamint élelmiszer-tartalékkal. A Szovjetunió akkor 20 ezer tonna búzát, 10 ezer tonna rozst, zsiradékot, szenet, kőolajat, vas- és mangánércet, cinket, nikkelt, kaucsukot, fát, foszfátot, gyapjút, gyapotot szállított Csehszlovákiának bárminemű előzetes ármegszabás, visszaszolgáltatási mód és feltétel leszögezése nélkül. Az 1945 és 1947 közti időszakban Csehszlovákia árucsere-forgalma mértékletesen növekedett, viszont a Szovjetunió részesedése a csehszlovák külkereskedelemből rohamosan csökkent. Míg 1945-ben ez a részesedés a külkereskedelem egynegyedét képezte, 1947-ben már alig tett ki 6 százalékot. Az emlékezetes 1947-es terméketlen esztendőben — amikor csupán 185 000 vagon gabonát takarítottunk be, s abból nem egész 66 000 vagont vásároltunk fel (40 000 vagonnal kevesebbet, mint az előző évben) — a gazdasági élet akkori vezető tényezőinek terve alapján további fordulatnak kellett beállnia a Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés terén. A Szovjetunió abban az évben 600 ezer tonna gabonát és egyéb élelmiszert szállított hazánknak — hitelben. A Szovjetunióval folytatott gazdasági együttműködés 1948 után jobban elhatalmasodott. 1948-ban hazánk külkereskedelmi forgalmából 16,2 százalékban részesedett, s ez 1950-re 27,5 százalékra emelkedett. A KGST megalapítása után, amely 1949-ben Jött létre — amikor a világ külkereskedelmében nem uralkodtak a legoptimálisabb viszonyok (gazdasági blokád, háború Koreában) — elkezdődött a szocialista országok nagyméretű iparosítása. Az egyes országok hosszúlejáratú szerződéseket kötöttek egymás között. Ezek közé sorolható a Szovjetunióval kötött egyezmény is. Az egyezmény értelmében az 1951— 1955-ös években lényegesen megnövekedett az általános árucsere-forgalom. A Szovjetunióból szokásos nyersanyagokat, élelmiszert hoztunk be, a kereskedelmi kapcsolat gépek és berendezések vásárlásával bővült. Lánctalpas traktorokat, földgyalukat, építkezési felszereléseket, kohó- és bányaipari berendezéseket, mezőgazdasági gépeket hoztunk be, többször gyengébb minőségűeket is. Mi viszont gépeket és berendezéseket szállítottunk, méghozzá olyanokat is, amilyeneket azelőtt nem gyártottunk, pl. vegyipari berendezéseket, szívó baggereket, vontatóhajókat, személyszállító hajókat, villanyvonatokat, nehéz esztergapadokat, préseket. Annak idején népgazdaságunk mindenekelőtt a szocialista tábor szolgálatában állt több iparágban egyedül volt képes előállítani berendezéseket, melyeknek szállítását a kapitalista országok megtagadták. Ez az időszak azonban 'jelentősem befolyásolta gazdasági fejlődésünket a továbbiakban, lecsökkentette a versenyképességet — a termelést ugyan nagyméretű — de elsősorban gépipari termékek előállítására késztette Gépiparunk termelékenysége lemaradt, e kor hatása napjainkban is észlelhető. Az ötvenes években és a hatvanas évek elején sor került országunk és a Szovjetunió közti gazdasági kapcsolatok további gyors fellendítésére. Öt év alatt (1956—1960) a kölcsönös árucsere-forgalom 45 százalékkal növekedett. 1960-ban újabb öt évre szóló gazdasági egyezményt írt alá a két ország kormánya. A Szovjetunióval folytatott külkereskedelmi forgalom 1955-ben 5 és fél milliárdot jövedelmezett. Ez az összeg 1960-ban 9 és egynegyed milliárdra, 1965-ben pedig 14 és egyenegyed milliárdra emelkedett. Ha az 1960. április 28-án Prágában aláírt egyezményt (mely az öt évre szóló kölcsönös árucserét 54 milliárd koronában szabta meg) összehasonlítjuk az új, 1965—1970-es évekre kötött egyezménnyel, további növekedést figyelhetünk meg, mert ez a kölcsönös árucseréből eredő összeget 80 milliárd koronában határozza meg. A két fél üzleti viszonyát az jellemzi, hogy kölcsönösen — az árucsere terjedelme alapján — igen lekötelezték magukat, e tekintetben harmadik helyre kerültek világviszonylatban. (Csehszlovákia és a Szovjetunió árucsere-forgalmának volumene a Japán—Egyesült Államok, illetve a Szovjetunió—NDK árucsereforgalma után említhető). Az évi árucsereforgalom az 1950-ben elért nem egész 3 milliárddal szemben elérte az 1970-re tervezett 18,4 milliárdot. Csehszlovákia behozatalában túlsúlyba került a nyersanyag, a tüzelő- és egyéb anyag, s ez az árucsere 50 %-át képezi. Csehszlovákia legfontosabb kivételi cikkeit a gépek és berendezések alkotják (kb. 60 százalékos részesedés), ami értékben kifejezve 24 milliárd koronát tesz ki. Elsősorban megmunkáló gépek, Diesel-erőművek, Diesel hajómotorok, élelmiszeripari, vegyi- és könnyűipari berendezések, továbbá vasúti szállító eszközök, főleg villanymozdonyok, villamosok, trolibuszok, motorkerékpárok és repülőtéri berendezések a legfőbb exportcikkek. A földi munkák végzéséhez ezernél több univerzális kotrógépet, 2400 mozgó, egykanalas rakodót szállítunk. Komplett üzemek közül elsősorban porcelán és kerámiai részleg, 50 teljesen felszerelt sörfőző képezi a kivitelt. Lényegesen megnövekedett a nagy átmérőjű, gáz- és kőolaj-vezetékek építésénél használatos csövek szállítása. A kölcsönös árucsere összetétele viszont megközelítőleg ugyanaz maradt, ami 1965-ben volt. A kivitel abban az évben így oszlott meg: gépek 63 %, nyersanyag 18 %, élelmiszer 2 %, fogyasztási cikkek 17 %. A Szovjetunióból eredő behozatalunk ez volt: gépek 28 %, nyersanyag 58 %, élelmiszer 13 °/o, fogyasztási cikkek 1 °/o. A kimutatás alapján megállapítható, Csehszlovákia a szovjet nyersanyag nagyméretű feldolgozójává vált, melyet feldolgozás után a Szovjetunióba szállít vissza. Ilyen jellegű árucsere esetében igen lényeges a behozott nyersanyag, illetve a kivitt árucikkek árának megszabása. 0. Siműnek mérnök,aki annak idején miniszterelnök-helyettes, valamint a csehszlovák—szovjet gazdasági és tudományos-műszaki bizottság csehszlovák részlegének elnöke volt, a „Hospodárské noviny“ című lapban 1967. május 5-én a következőket írta: „Az ármegszabások azon alapelve érvényesül, amely a döntő világpiac árviszonyait veszi alapul. Ugyanakkor mindkét fél osztozik azon előnyökből és hátrányokból, melyek a világpiachoz való igazodás következtében keletkeznek. Épp e tekintetben mutatkozik meg a közös határ pozitív mivolta és az a körülmény, hogy a kereskedelem közvetítők nélkül zajlik le. A kölcsönös előny nyilvánvaló abból is, hogy pl. a Szovjetunió ugyan magasabb áron szállítja a kőolajat Csehszlovákiának, mint bármely kapitalista országnak, viszont a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ennek ellenére előnyösebben kapja ezt a nyersanyagot, mint a világ bármely más szállítójától.“ A Szovjetunió a kapitalista piacon olcsóbban adja a kőolajat, mint az amerikai és az angol konszernek. Egy tonna ára kb. 9 rubel körül mozog, a nyugati társaságok viszont — átszámítva — 13 rubelt kérnek ugyanazért a menynyiségért. Szovjetunió Nyugat-Európába irányuló kőolajkivitelével (mely állandóan növekszik) fedi a gépek behozatalát. A nyugati országok viszont előnyös körülmények között juttatják árucikkeiket a szovjet piacra. Ez az üzlet ily okoknál fogva a Szovjetunió számára előnyös, a kőolaj-szállítási egyezmények megkötésével versenyképességét biztosítja. A SzöV- jetunió mindezt nagyméretű hitel szerzésére használja fel, amit kőolaj-iparának fejlesztésére fordít. Már 1966-ban 4 milliárd konvertibilis korona (555 millió dollárnak megfelelő) hitelt nyújtottunk, a Szovjetuniónak, amely a hitel megtérítését csak 1971-ben kezdi el, 60 millió tonna kőolaj szállításával. A törlesztési határidő 1984. Az 1960-ban nyújtott első hitelt (330 millió dollár ellenértékét) — mely a vasérc és színesfém fejtésének és feldolgozásának fejlesztésére irányult — a Szovjetunió kohászati nyersanyagban térítette meg. Csehszlovákia ebben az évben harmad ízben nyújtott hitelt a Szovjetuniónak a földgázfejtés fellendítése érdekében — mert ennek behozatala számunkra nélkülözhetetlen. 1970-ban már 1 milliárd köbméter földgázt kell kapnunk a Szovjetuniótól. Az exportált gépek, nyersanyag és egyéb árucikkek nagy hatást gyakorolnak a szovjet nemzetgazdaság fejlődésére. Elsősorban a hengerelt acél, a csövek, uránérc, huzalok, vegyi nyersanyagok, csempék stb. említhetők e tekintetben. Az 1966—1970-re szóló hosszúlejáratú kereskedelmi szerződés értelmében gáz- és kőolajvezeték építéséhez 700 ezer tonna, csövet szállítunk a szovjet nemzetgazdaságnak. Csehszlovákia vasérc-behozatala 1967-ben 10,4 millió tonna volt. Ennek 83,6 százalékát a Szovjetunió fedezte. Az 53 °/o vasat tartalmazó ércért — tonnánként — 9 rubelt fizettünk. Sokkal előnyösebb lett volna számunkra a vasérc Svédországból való megvásárlása — melynek magasabb a vastartalma — de ezt devizanehézségek miatt nem tudjuk megvalósítani. Oldfich Cerník miniszterelnök egy 1968 februárjában tartott sajtóértekezleten a következőképpen nyilatkozott erről a problémáról: „A nyersanyag biztosítása Csehszlovákia kulcskérdéseinek egyike. A háború utáni időszakban — tapasztalatainkból kiindulva — a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió felé orientálódtunk. A szovjet érc minőségét az elkövetkezendő években paletizációs berendetzésekkel javítani fogják, ennek valóra váltásához ml is hozzájárulunk. Ez a berendezés jő minőségű, megközelítőleg 60 %-os vastartalmú érc behozatalát biztosítja, ami majd pozitívan mutatkozik meg a nyersvas előállításában, valamint a gépek és berendezések gyártásánál. Az új gazdaságirányítási rendszer behozatal iránti viszonyának ismertetéseként meg kell említenünk, hogy a szocialista országokból világpiaci áron vásárolunk nyersanyagot. Ugyanakkor nem részproblémákról, hanem általános viszony megteremtéséről van szó, melyet hosszabb időre, öt és annál többéves időszakra - alakítunk ki...“ A nyilvánosság előtt Ismeretlenek azok a feltételek, amelyek megszabják a Csehszlovákia és Szovjetunió közti uránérc fejtésének körülményeit. Ebből a nyersanyagból kb. 10 000 1 0
