A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-05 / 1. szám
tonnát szállítunk feldolgozatlan állapotban. A hosszúlejáratú egyezmény megkötésére a háború utáni időszakban került sor, mely 1980-ig szól. (1970-ig az előre megszabott ár marad érvényben.] Csehszlovákia a tudományos-műszaki együttműködés húsz éve alatt a Szovjetunió számára elkészített 182 beruházásos építkezés-tervezetet, 859 gép és berendezések gyártásához szükséges komplett dokumentációt, 555 termelési folyamatot ismertető technológiai leírást és 3714 egyéb technikai jellegű okmányt. A Szovjetunió ugyanakkor Csehszlovákiába juttatott: 297 üzemépítkezési tervezetet, 942 darab gép és berendezés gyártását ismertető komplett technikai dokumentációt, 550 termelési folyamatot közlő technológiai leírást, továbbá 4870 különféle technikai jellegű okmányt. Ennek alapján 1964-ben a gép-, kohó és vegyiparunkban megtakarított összeg 120 millió koronát tett ki, ami egy évvel később 106 millió korona lett. A Szovjetunióval folytatott tudományostechnikai együttműködés gazdasági jövedelme a nehéziparban 40 millió, a vegyiparban 17 millió, a közlekedésben pedig 6 millió korona volt. Ezzel szemben a Szovjetunióban kimutatták, hogy a csehszlovák gyártási folyamatok érvényesítése 1958-ban fél milliárd (régi rubelben számítva) évi megtakarítást jövedelmezett, 1956-ban a megtakarított összeg 700 millió rubel volt. Ebben az időszakban 12 ezer csehszlovák szakember dolgozott a Szovjetunióban, jelentős számú szovjet szakember viszont nálunk tevékenykedett. Nemzetgazdaságunknak a Szovjetunióhoz fűződő általános viszonyát azonban nem választhatjuk el a többi szocialista országtól sem. Ez a viszony a csehszlovák külkereskedelem fejlődésével párhuzamosan alakult, az 1960— 1967-es időszakban külkereskedelmünk 70—73 százalékát képezte. A nemzetgazdaságunkban mutatkozó stagnáció — mely az említett időszakban következett be — arra készteti közgazdászainkat, gondolkozzanak el a szocialista országokhoz fűződő gazdasági viszonyaink, annak hatékonysága felett. Igaz ugyan hogy ez az együttműködés évtizedeken át piacot biztosított, másrészt azonban gyengítette versenyképességünket a világpiacon, lassította üzemeink korszerűsítését, mert figyelmünket kevésbé igényes piac felé összpontosította. Ennek következtében (Kazimierz < Laskinak a „Nowe drogi“ c. lap első számában közölt írása alapján) az egy főre eső nemzeti jövedelem nálunk lassabban növekedett, mint más, kevésbé fejlett szocialista államokban. 1950-ben — Laski szerint — az egy főre eső nemzeti jövedelem ez volt: Lengyelország 100, Románia 48, Bulgária 53, Szovjetunió 82, Magyarország 104, NDK 115, Csehszlovákia 151. Tizenöt év eltelte után ez az állapot észlelhető: Lengyelország ismét = 100, Románia 82, Bulgária 83, Szovjetunió 115, Magyarország 100, NDK 165, Csehszlovákia csupán 144. H F. Petrlík felvétele Fecsó Pál frafiáő/z Segítsünk azon, aki bájban van s lelkében hamu a világ, támasszuk föl, gyümölcsétől földfelé sóhajt a terhes ág, segítsünk magukon, ha a tél fűtetlen lelkűnkbe szökik, hosszabbak már az éjszakák szürke a föld, fényre nem telik. Karikatúra lett a nyári nap a fény cipőnkre rogyott, paszta és kefe flnyesítl, mint szivünket a munka és a gond. De fény ez is a csalódások verítékük torzszülöttei, szenvedtünk érte, a béna gyereket szülőanyja mégis szereti. A gondolat sosem lehet béna torzzá az élet érleli, segítsünk rajta, mert elég az anya mely a torzszülöttet megszüli. Kmeczkó Mihály Személytelenül Cl&zi aídany Testünk vályúihoz elődeink rögeszméi tapadnak Nem téphetjük ki őket: Mítoszaink Hiányuk gleccseres szakadékából senkinek sem sikerült kilábalnia Gyújtássá törjük a sugarakat mégsem szabadulnak fel bennünk a világ elektronjai Valaki szűrőt merített a csendben kormot szitál a házfedelekre A fák rozsdás sarkantyúban állnak tollafosztott tyúkként bokrok méláznak Elsorvad az alázat az égben leköpi a házat mint megbántott néger, Zalabai Zsigmond ffiáaat Elhallgattak benned a madarak. Szemeden lila hályog. Ügy mállik szét benned a jókedv, mint rozzant, ócska házak esővert falán a vályog r/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSÁ A postás Kis filigrán nő a postás, a postásunk, a degeszre tömött táska lehúzza a vállát. Bár keményen dolgozik, hiszen a munkája is tetemes, mégsem láttam soha fásultnak, rosszkedvűnek. Derű ragyog az arcán, nem amolyan fagyos, erőltetett mosoly, hanem szívből jövő, természetes jókedv. Nem hiszem, hogy minden postás ilyen volna, mert láttam már rosszkedvűeket, morcosakat is. De ő valahogy nem vesztette el az emberekben való bizalmát, s az is meglátszik rajta, hogy szereti a foglalkozását. Emellett beszédes, közlékeny, nem kenyere a hivatalos póz, olyan, amilyennek lennie kell egy igazi postásnak. A minap ajánlott levelet hozott Magyarországról, s miután átadta, egy percre lehelyezte degeszre tömött táskáját az asztalra, hogy kipihenje magát. — ügye elfáradt? — kérdeztem. — Egy kicsit. Két-három évvel ezelőtt még nem éreztem a fáradságot, de ma már sajog a lábam, ha felkapaszkodom magukhoz, a harmadik emeletre. — Sokat kell talpalnia, ugye? — Sokat bizony, különösen ilyenkor, ünnepek előtt. Látja, mennyire meg van tömve most is a táskám? Közben felbontom a levelet, t a borítékot az asztalra dobom. — Szép bélyeg van rajta — jegyzi meg a postásnő. — Maga nem gyűjti a bélyegeket? — Nem. fin nem gyűjtöm. — Akkor elkérhetem magától, ugye? A fiam nagy bélyeggyűjtő. — Szívesen odaadom — mondom és odanyujtom a borítékot. Betűzgeti a bélyeg felírását: — Magiar ... magiar posta ... — Magyar posta — helyesbítem a szavait. — Igen, igen — feleli és ravaszkás mosoly jelenik meg az arcán, majd hozzáteszi. — Érdekes. Hét évig jártam magyar iskolába, még sem tudok kinyögni két-három magyar szónál többet. — Micsoda? — kapom fel a fejem. —• Maga hét évet járt magyar iskolába? — Hét, vagy nyolc évet. Már magam sem tudom. Csóválgatom a fejemet. — No, még ilyet sem hallottam. Hét évet jár valaki magyar iskolába és egyáltalán nem tud magyarul. Hogy lehet ez? — Ilyesmi is előfordulhat — nevet a postásnő. — Hiszen én csak a levelekkel jártam a magyar iskolába. —ds—
