A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-26 / 4. szám
kérdés és államjogi megoldása Előadás a csehszlovákiai kultúra és tudomány képviselőinek 1968. november 23—24-én megtartott országos értekezletén 2. az állampolgári jogok elnyerése, egyedi kisebbségi-nemzetiségi jogok biztosítása nélkül; 3. az egyedi-kisebbségi nemzetiségi jogok elnyerése, 4. az egyedi kisebbségi-nemzetiségi jogok és nemzetiségvédelmi egyedi jogok törvénybe foglalása, 5. a nemzetiségnek, mint társadalmi alakulatnak az elismerése és a nemzetiség kollektív jogainak intézményes biztosítása. Az 5. pontnál meg kell állnunk, tisztázni, hogy e fogalomkör az első négyhez viszonyítva minőségileg más, magasabbrendü és ismét egy nagyon széles skálát takar. Ahogy az egy országban lakó két vagy több nemzet egymáshoz való viszonya Is sokféle államjogi formában nyilvánulhat meg a látszólagos egyenjogúságtól a tényleges és teljes egyenjogúságig, s ahogy az államjogi helyzet maximálisan legjobb formája sem biztosíthatja az egyenjogúságot, ha annak objektív, a nemzetben frejlő előfeltételei nincsenek még adva — ugyanúgy a nemzetiségek helyzetét meghatározó törvények s ebből kifolyólag a nemzetiség államjogi helyzete is sokféle lehet, a formális egyenjogúságtól a tényleges egyenlőségig. Az államjogi megoldás legfőbb típusai az említett skálán belül véleményem szerint már másik kategóriába tartoznak. Ezek a következők: 1. az állami képviseleti és végrehajtó szerveken belül funkciók, illetve munkahelyek biztosítása a nemzetiség tagjai számára azzal a jogi megkötéssel, hogy a tisztségviselők nemcsak mint állampolgárok, hanem mint a nemzetiség érdekeit kifejezők és a nemzetiség érdekeit képviselők vesznek részt az államhatalom akaratának kialakításában és az államakarat megvalósításában. 2. Ugyanezen kritériumok betartása mellett a nemzetiség arányos résztvétele az államhatalmi képviseleti és végrehajtó szervekben, valamint a társadalmi és gazdasági életben. 3. Külön saját nemzetiségi képviseleti és végrehajtó szervek felállítása az államhatalmi szervek keretében. 4. Önigazgatási szervek létrehozatala, melyek közül főleg az iskolaügyi és kulturális szervek és teljes önállóság alapján s az önigazgatás szellemében végzik munkájukat. 5. A majorizálás kizárása a közös ügyek intézésében. 6. Teljes jogú és önálló államhatalmi nemzetiségi-nemzeti szervek kialakítása, vagyis a nemzetekkel adekvát államjogi helyzet megteremtése. [Ebben az esetben jogos a kérdés, hogy vajon nemzetiségi szervekről beszélhetünk-e még vagy már nemzeti szervekről, hisz e szervek már azoknak a funkcióját töltik be.) Ha a nemzetiségi lét stádiumairól ős a nemzetiség államjogi helyzetének főbb típusairól felállított két — vitatható — táblázatot, hiányosságai ellenére is, kiindulópontul, mércéül fogadjuk el, megkísérelhetjük megállapítani, hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiség a fejlődés mely stádiumában leledzik, s államjogi helyzetének megoldása hol tart. Nézetem szerint a fejlődés során az első köztársaságban kedvező indulási feltételek mellett Csehszlovákia magyarsága a 6 fejlődési stádiumot elérve [a nemzeti öntudat kialakulása] a 7. és 8. ponttal jelzett korszak (a szociális rétegeződés és saját tudományos élet kialakulása; illetve a politikai tudat és gyakorlat megteremtése és a kollektív jogok megszerzése) hajnalán szűnt meg nemzetiségnek lenni, azáltal, hogy a Bécsi döntés következtében eredeti nemzete részévé vált újra.’ A második köztársaságban a nemzeti genocídium árnyékából, hihetetlenül nehéz feltételek mellett indulva a fejlődés stádiumának első lépcsőjétől újra végig kellett járni az első köztársaságban megtett utat is. 1948-tól a népi demokratikus, majd szocialista társadalmi rendszer teremtette kedvező feltételek és nem várt buktatók, az első köztársaságban szerzett tapasztalatok és hagyományok birtokában szerintem a hatodik stádium — vagyis a nemzetiségi öntudat kialakulása — ismét befejezettnek tekinthető s a hetedik pontban említett stádiumot le nem zárva a (nemzetiségi értelmiség megteremtődése és a saját tudományos élet kialakulása a humán tudományok terén) a nyolcadik fokozatban — a politikai tudat és gyakorlat megteremtésének — a kollektív jogok megszerzésének s azok Intézményes biztosításának stádiumában vagyunk. (Szükségesnek tartom, ha csak így zárójelben is megjegyezni, hogy az a tény, hogy a tudományos élet kialakulásának fokozatát az ez évi lehetőségek — s bizonyos mértékig kényszerítő körülmények — hatására félig-meddig átugrottuk, a jövőben megmutathatja hátrányos következményeit, amelyek szerintem csak akkor kerülhetők el, ha fokozott ütemben, minden erőt összpontosítva e hiány pótlását tartjuk a közeljövő egyik fő feladatának. Szerintem ehhez a szervezeti feltételek nagyon gyors megteremtésében ránk váró feladat mellett — tudományos intézetek, központi könyvtár, múzeum, önálló pedagógiai fakultás, tudományos munkahelyek stb. — nagy mértékben hozzá kell, hogy járuljon a mai — a maga nemében első és úttörő — értékezlet s ennek egyik várható eredménye, a Csemadok Központi Bizottsága Tudományos Tanácsának megalakulása.) E zárójelbe tett gondolat után fejteném ki nézetemet arról, hogy a csehszlovákiai magyar nemzetiség az államjogi megoldás — szintén vitatható táblázatán — melyik főbb típusába sorolható be jelenleg, tehát a 144-es számú alkotmánytörvény elfogadása után. A 144/1968. Tt. számú alkotmánytörvény, mint mór mondottuk, egyértelműen leszögezi, hogy a csehszlovákiai magyarság államjogi helyzete már nem az egyedi jogok, hanem a nemzetiség, mint társadalmi alakulat elismerésének stádiumában van. Ebből következik, hogy az állami képviseleti és végrehajtó szerveken belül a tisztségviselők a nemzetiség érdekeit kell, hogy kifejezzék és a nemzetiség nevében vehetnek részt és kell, hogy részt vegyenek az államhatalom akaratának kialakításában és az államakarat megvalósításában. Vagyis az első kategória egyes államjogi megoldási formáinak 5. pontját elérve a második kategóriába sorolt megoldási típusok első pontjához vannak törvényadta lehetőségeink. Ugyancsak a 144/1968. Tt. számú alkotmánytörvény biztosítja a második stádium elérhetőségét is, bár az arányos — pomerné kifejezés helyett, a primerané vagyis létszámuknak megfelelő kifejezés került az alkotmánytörvény második cikkelyébe. Folytatjuk. takoztatásához, építse ki a szövetség központi, kerületi és járási titkárságait s lássa el őket megfelelő politikai és szakkáderekkel; — állandóan szorgalmazza és kutassa a kulturális tevékenységhez szükséges anyagi javak megszervezésének lehetőségeit, beleértve az állami támogatás növelését és igazságos elosztását is, hogy a jövőben az anyagi probléma ne legyen fékezője a kulturális élet kibontakozásának. Az alábbi formában javasolom a Csemadok szervezeti felépítését (ezt az új alapszabályzatban kellene rögzíteni): Központi Bizottság és ennek titkársága, kerületi bizottságok és titkárságok (az esetleges területi átszervezéstől függően), járási és városi bizottságok és titkárságok (Pozsony, Kassa), helyi szervezetek és ezek vezetősége. Minden bizottság mellett (Valamennyi fokozaton) állandó vagy átmeneti jelleg szaktanácsadó testületek létesüljenek. A Csemadok valamennyi szervét és a titkárságok vezetőit is demokratikusan alulról fölfelé) választja meg a tagság. A Csemadok felsőbb szerveinek határozatai az alsóbb szervekre és a szervezet minden tagjára kötelező érvényűek. A tagság a választott szervek útján vesz részt a kollektív irányításban, a demokratikus elvek szigorú megtartása alapján. A Csemadok legfelsőbb szerve az országos közgyűlés, mely négyévenként ülésezik; rendkívüli közgyűlés összehívásához a központi vezetőség 75 %-os szavazattöbbsége szükséges. Az országos közgyűlések közötti időszakban a szövetség tevékenységéért a központi vezetőség felelős; ez évente legalább kétszer, de szükség esetén többször is ülésezik. A központi vezetőségi ülések közötti időszakban a tevékenységért az elnökség felelős, ellenőrzi a KB határozatainak teljesítését, valamint a központi titkárság munkáját. Az elnökség havonként ülésezik, munkatervet, irányelveket ad ki, dönt személyzeti ügyekben, a kívánalmaknak megfelelően beterjeszti észrevételeit és Javaslatait az illetékes szervekhez; ténykedéséért felelősséggel tartozik a központi vezetőségnek. Az ellenőrző bizottság ellenőrzi a központi és az alsóbb fokú szervek gazdálkodását, gondoskodik a költségvetés szerinti gazdálkodás, a pénzügyi fegyelem megtartásáról s időközönként beszámol ténykedéséről a Központi Bizottságnak. Az alacsonyabb szintű szervek, a kerületi, járási és városi bizottságok szervezeti felépítésére a fent megadott pontok a mérvadók azzal az eltéréssel, hogy konferenciákat kétévenként hívnak össze. Az általános fejlődés, az időszerű követelmények űj helyzetet idéztek elő a közélet minden területén. Ez az új helyzet a Csemadok életében is megköveteli strukturális változások végrehajtását. A Csemadok váljék a csehszlovákiai magyar közélet szellemi gócpontjává. Központi szinten fogja össze, kapcsolja egybe az értelmiség jelenleg még szétszórt erőit, az Ojságírószövetség és az írószövetség magyar szekcióját, a Madách Könyvkiadó szerkesztőségét, a Magyar Területi Színház kollektíváját, az Ifjú Szíveket, a Magyar Ifjúság Szövetségét és a Pedagógusok Szövetségének magyar szekcióját, a Rádió magyar osztályát, a Szlovák Tudományos Akadémia, a Szocialista Akadémia magyar tagozatát stb. és építse ki más magyar nemzetiségi csoportosulások képviseletét. Kerületi, illetve járási szinten hasonló formában, jelentős erőket lehetne összpontosítani a szellemi élet, a politikai és kulturálisnépnevelő munka kibontakoztatására. A Csemadoknak a jövőben foglalkozni kellene az országban szétszórt, de egyes helyeken nagyobb csoportokban élő magyarokkal is. Ösztönözni kellene őket az anyanyelvi kultúra ápolására, helyi szervezetekbe tömöríteni őket. A kialakult új helyzet megköveteli a Csemadok eddigi szervezett életének megváltoztatását, megfelelő káderekkel való kiépítését. Elengedhetetlenül fontos mind központi, mind alacsonyabb szinten az egyes szakosztályok kiépítése. Központi szinten: ideológiai osztály, melynek tagjai a vezető titkár és három központi titkár; a központi titkárok feladata lenne egy-egy szakosztállyal való törődés és állandó kapcsolatok fenntartása a szakágazatok szerinti állami szervekkel, intézményekkel. Szervezési szakosztály: két szervezési szakelőadóval; feladata lenne a szervezeti élettel összefüggő kérdések napirenden tartása, központi rendezvények (értekezletek, bemutatók stb.) előkészítése és szervezései Népművelési szakosztály: 6 szakelőadóval; feladata lenne a lap- és könyvkiadás, előadások, irodalmi és szerzői estek irányítása. Népművészeti szakosztály, 6 szakelőadóval; feladata lenne az énekés zenekari mozgalom, a táncegyüttesek, a színjátszás, a népművészet, a gyűjtőmunka irányítása és fejlesztése. A kerületeken, illetve a járásokon a titkárságokat úgy kellene kiegészíteni, hogy a vezető titkáron kívül legalább három-négy szakelőadó működhessen, a Járás nagysága szerint. GOGH LÁSZLÓ
