A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-26 / 4. szám
Megy-megy a hatos villamos, s egyszerre csak megérkezünk a csaknem újnak mondható Pozsony-Űjváros vasútállomásra. Ha a • hideg téli szél nem pimaszkodna, s nem terelgetné felénk a közeli vegyi üzem orrfacsaró bűzét, azt mondhatnánk, hogy ez aztán igenl Ez egy modern állomási Csupa üveg, csupa acél, s ott az üvegtáblák mögött bizonyára kellemes meleg, rend és tisztaság fogad bennünket... Egyelőre csak az meglepő, hogy az állomás épületébe nem juthatunk be a villamos megálló felőli bejáraton. Üsse-kő! Pár lépés még, azután már melegben leszünk és kellemesen eltöltjük az időt a „csallóközi expressz“ becenévre hallgató fekete vonat indulásáig. Közben megpillantunk az épület előtt egy tábori kályhára emlékeztető négylábú skatulyát, amiről később kiderül, hogy nem egy fenemagas kályhacső emelkedik belőle az ég felé, hanem zászlótartó ... Érdekes szintézis, majd csak megfejtjük, miféle ihlet unszolta alkotóját eme műremek vasba álmodására. Még pár lépcsőfok és már benn is vagyunk a csupa üveg és acél épület legnagyobb helyiségében, ahol... ahol a képzelt kellemes érzés helyett csak piszok, hideg és felfordulás fogad bennünket. A sok ezer koronás költséggel berendezett helyiség műbőr huzattal bevont ülőhelyeit mintha csak egy őrült hasogatta volna össze, hogy fehér egereket keressen bennük... A helyiség piszkos, hideg — egyszóval kiáb rándító, a büfé kicsi, túlzsúfolt és minden, csak nem higiénikus. A korszakalkotó felfedezés delíriumával bámulunk egymásra, egy szerre kiáltjuk: „VANDÁLOK MÉG MINDIG VANNAK!“ Mutassa ipeg maga az igazolványát! Néhány héttel később eljöttünk újra, hogy elbeszélgessünk az állomásfőnökkel, Horváth Dezső bácsival. A kényelmes, de teljesen tönkretett ülőhelyek eltűntek és helyettük kényelmetlen és rikító színekkel bemázolt ligeti fapadokon ülnek azok, akik a várakozásba már beleúntak. Mintha két nagy huncut szem kacsintana ránk egyszerre: Ezeket a kényelmetlen vacakokat tegye valaki tönkre, ha tudjál Pár perc múlva már az állomásfőnök irodájában ülünk, ahol minden szép és jó lenne, ha ... Ha nem lenne olyan sötét, hogy még a szép napsütéses napokon Is állandóan égetni kell a lámpát!-— Az első tekintetre szépnek látszik ez az állomás, — kezdi Dezső bácsi, aki harminchét éve szolgál a vasútnál és huszonnégy éve éllomásfőnök. — De az architektúrája egyáltalán nem felel meg a követelményeknek, mintha csak a holdban tervezték volna. Elsősorban kicsi, a tervezésnél nem vették tekintetbe, hányán érkeznek ide naponta és hányán mennek innét haza. Bizonyára meglepte magukat az is, hogy a villamosmegállóhoz közelebb lévő bejáratot állandóan zárva tartjuk. De ha kinyitnánk, az utasokat klvinné a huzat, s télídőben a várótermet hóval fújná be a szél. S mindez csak azért, mert nem vették tekintetbe a líelyl viszonyokat. A vendéglő állandóan túlzsúfolt, ezért piszkos és rendetlen, ezért hordják ki onnét tízesével a söröskorsókat. Az utasok azt szeretnék, ha rend lenne itt és állandóan kritizálnak bennünket, de azt már nem tudjáik, hogy Ide egy század katona is kevés lenne. Bizonyára látták, milyen rövid idő alatt tönkretették a kényelmes ülések huzatát. Két év alatt kétszer adtuk javításba és 10—10 ezer koronát fizettünk ki érte. Ebben az évben újra húszezer koronát dobunk ki feleslegesen az ablakon, mert néhány hét alatt újra csak tönkreteszik az unatkozó kamaszok... Igen, mert felnőtt ember ilyesmit nem csináll Sokat törtük a fejünket, mit is tegyünk ... S így kerültek be a fapadok ebbe az épületbe. Láthatták a hamutartókat is, van belőlük elég. Sok utas ennek ellenére mégis mindent a földre dob. Az utas belép ide és kritizáll Többségüknek nincs ideje és lehető sége sem arra, hogy megkérdezze, miért van ez így. A többség kényelmet akar, mert fizet érte. Én igazat adok nekik, de ml itt élünk és más szemmel nézünk ezekre a dolgokra! Minek ide két bejárat? Minek ez a rengeteg üvegtábla? Csak az ablakok tisztogatására külön személyzet kellene! Miért készítettek ide olyan tetőt, amelyik átengedi a vizet? Miért olyan pincét, amelyik megtelik vízzel? Miért nem építettek lakást ide az alkalmazottaknak? Kockáztathatunk évente húszezer koronát csak azért, hogy néhány hét alatt újra tönkretehessék az ülőhelyeket? Ho gyan javítsunk ezen az áldatlan helyzeten? Talán az is a vasutasok dolga, hogy rendet tartsanak a büfében? Hiszen nem tartozik hozzáiikl Minden nap sok olyan ember van itt, aki nem utazik, csak sörre jön, berúg és a viselkedése miatt is bennünket kritizálnak. S az újságok Is ugyanezt teszik, de azzal már nem törődik senki, hogy a rajtakapott kártevőket meg is büntessék! Nemrég én magam is elcsíptem egy ilyen kamaszt. Igazoltatni akartam, mire feleselni kezdett velem: — Mutassa meg maga az igazolványát!... A vandálok műve Kényelmes ülések helyett — fapadok — Mindhárman vasutasok vagyunk! Csendélet a szerdahelyi állomáson
