A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-26 / 4. szám
Azt mondják, az öregségnek ugyanúgy megvan a vara zsa, mint a fiatalságnak. Aki teíyát öreg napjaira gondtalanul élhet, mert van meleg otthona, betevő falatja és a garast sem keli a fogához vernie, minden bizonnyal elégedettségben töltheti élete alkonyát. Vagy talán tévednénk? Akadnának nyugdíjasok, akik egész életüket becsületes munkával töltötték, s mégsem élvezik maradéktalanul a megérdemelt pihenést? Bizony, vannak ilyenek, mégpedig - minek is tagadnánk — szép számban. Is érezhetik Jól magukat a barátságtalan, meghittnek nem nevezhető környezetben, szobáikban kuporogva, ahonnan — feltéve^ hogy nincsenek ágyhoz kötve — „túlságosan elfoglalt“ családjuk kívánságára, ha egyáltalán vannak gyermekeik, csak nagy ritkán látogathatnak haza. De még így Is Jó, hogy léteznek ezek az Intézetek, mert mit csinálnának, hol élnének különben az anyókák és apókák? A problémát tetézi, hogy az országáén üzemben tartott mintegy 300 intézet alig 35 ezer ember befogadására alkalmas, úgyhogy 1987 végén több mint 4200 elhelyezését kérő polgár kívánsága nem talált meghallgatásra. A korszerűen berendezett Intézetekből csak kevés van 1955 óta mindössze 18 nyugdíjas otthon épült fel 5000 személy részére. Az óriási összegeket felemésztő beruházások miatt Jelenleg csak 4 Intézet van épülőfélben, nem egészen 800 férőhellyel. Kérdés, mikor adják át ezeket rendeltetésüknek? A nehézséget a hiánycikknek számító építőanyag és a munkaerőhiány Jelenti. Ugyanakkor köztudomású, hogy éppen ez az oka lemaradásunknak a lakásépítkezésekben. Ezért nincs tető a fiatal házasok feje fölött, ami pedig veszélyezteti házaséletüket és nem utolsósorban népesedésünket... önkéntelenül Is felvetődik a kérdés, ml tehát a fontosabb: megfelelő otthonokat teremteni azoknak, akik a fiatalok jövőjéért feláldozták egész életüket és most tehetetlenül várják segítségüket, vagy a fiatalok részére a lakások biztosítása? Azt hiszem, mind a kettő egyformán égető probléma, mégha ... kétségtelen ugyanis, hogy az erkölcsi követelmény: „Adós fizess“ az öregek esetében'éppúgy érvényes, mint bárhol mindennapi életünkben. Igazságtalanok volnánk, ha azt állítanánk, hogy nincsenek tiszta, barátságos, Jól karban tartott otthonok. Ám az öregek Javarésze ma Is középkori épületekben tengődik... A chrudlmi járásban lévő Pfedhradlban pl. 13. századbeli erődítmény lakói, Duchovban és Mltrovban Is 16. századból fennmaradt kastélyokban töltik napjaikat. És minthogy a középkori épületekben a kisebb helyiségeknek bottal üthetik a nyomát, a tágas, nehezen átfüthető termekben sokan laknak. Tömegszállások ezek a javából, melyekben a pihenés ismeretlen fogalom. — Sajnos, Szlovákiában sem sokkal kedvezőbb a helyzet — mondja V. Loranc. Vannak Intézetek, ahol tizenhatan is hálnak egy helyiségben, úgyhogy az egy-egy személyt megillető 6—7 m2-nyi férőhelyet sem tudják betartani. A problémát sülyosoltja az a körülmény, hogy a fekvő betegeket többnyire az egészségesekkel együtt szállásolják el. A helyszűke folytán sokszor a dohányzót és a társalgót is nélkülözniük kell. De még ennél is több gondra adnak okot a higiéniai berendezések. Nem megy ritkaságszámba ugyanis, hogy 45 emberre csupán egyetlen fürdőkád Jut és egy illemhelyet 23-an használnak ... A hibákat sürgősen orvosolni kell A régi intézetek tatarozásával Illetve karbantartásával persze lényeges enyhülés volna elérhető. Ám az Is sokba kerül. így azután nem c odálható, ha beázik a tető, ha használhatatlanná válik a vízvezeték. Sokhelyütt a vakolat hullik és az is megtörténik, hogy áram híján sötétjén üldögélnek az idős emberek. A Központi Népi Ellenőrző Bizottság dolgozói helyenként a hiányos gyógykezelést, a betegek hanyag ápolását kifogásolták. Akadnak még otthonok, ahol orvosnak 3 hónapnál is hosszabb Ideje színét sem látták. Hagyján, ha bizonyos orvosi teendőket Időnként minősített ápolónők látnak el. De megengedhetetlen, hogy a betegeknek az Injekciókat tanfolyamot végzett nővérek adják. Vétkes mulasztás ez, mely fölött a népi ellenőrző bizottságok és a Nemzetgyűlés képviselői még akkor sem térhetnek napirendre, ha az ápolónők és nővérek általában véve lelkiismeretesen és önfeláldozással gondoskodnak pártfogoltjalkról. Ez a di:séret különösen az apácáknak szól, akiknek türelme és odaadása valóban megható s példát mutató. Ám a tények megrázók, az eredmények nem kielégítők. A hibákat sürgősen orvosolni kell. Mert az emberi arculatú szocializmusról nem elég beszélnünk, azt meg is kell valósítanunk. Ezért nem nézhető ölhetett kézzel, hogy azok, akik produktív korukban annyi értéket teremtettek, tehetetlen öregségükben magukra hagyatva tűrjenek, szenvedjenek. Házhoz járó gondozók Hogyan segíthetünk rajtuk? A helyszűke miatt az intézetekben, a legegyszerűbben Járható utak egyikének a szakemberek az öregek gondozását vállaló személyek számának a gyarapítását tartják. Az idős emberek szempontjából Is előnyösebb ugyanis, feltéve, hogy van lakásuk, otthonuk, ha továbbra is megszokott környezetűkben maradnak. A háztartásukban adódó munkát, a napi bevásárlást, takarítást, ha már egymaguk képtelenek rá, a gondozónő látja el, aki a HNB alkalmazottja. Naponta elhozza védencei ebédjét, sétálni viszi őket és emellett a gondozónő is előnyös helyzetben van, mert munkaidejét saját lehetőségei szerint választhatja meg. Óvoda öregek részére A gyermekeikkel közös háztartásban élő öreg szülők részére Romániában kitűnő megoldásnak bizonyultak az óvodákhoz hasonló napközi otthonok. Munkába menet a fiatalok közül valaki minden reggel elkíséri oda öreg szülőjét, este pedig érte megy. Az anyóka, vagy az apóka kortársai között kellemesen tölti a napot. Velük eszik, olvasgat, pihen és ha kedve támad rá, valamilyen könnyebb munkát Is végezhet. Az Intézetben ugyanis több üzem műhelyeket tart fenn és az öregek munkáját rendesen megfizeti. Igaz ugyan, hogy a mi nyugdíjasaink sem töltik mindenütt tétlenül Idejüket. Vannak, akik kertészkednek, mások a konyhán segítenek. Ez azonban nem elegendő, mert elfoglaltságuk nem rendszeres. Márpedig elsősorban erről van szó, mert az idős emberek lelki egyensúlyának feltétele, hogy dolgozzanak, mert csak Így érezhetik magukat minél tovább a társadalom hasznos tagjainak. Ezért volna fontos az említett és Romániában JÓI bevált ötletet nálunk Is minél több helyen meghonosítani. Egy kis jóakarattal és igyekezettel bizonyára sikerülne. Sikerülnie kellene, mert ne feledjük: egyszer ml Is megöregszünk. És szeretnénk, ha öregségünkben is volna életcélunk, ha szomorúság helyett derűben, elégedettségben volna részünk. KARDOS MÁRTA CTK (3), Dobiás és Pavloőka felvételei
