A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-29 / 26. szám

A solferinói ütközet 1859. június 24-én, tehát éppen 110 éve, egy észak-olaszországi vá­roska, Soiferino közelében egy tel­jes napig folyó, roppant áldozato­kat követelő — negyvenezer ha­lott és sebesült maradt a csatame­­zőn — ütközet zajlott le az egye­sült olasz—francia és az osztrák haderő között. Ezen a napon érkezett ide egy Jómódú svájci üzletember, Henry Dunant, aki Algériában, az akkori francia gyarmaton ipari vállalatot akart létesíteni és ehhez szerette volna megszerezni III. Napóleon francia császár hozzájárulását. A császár a francia csapatok főpa­rancsnokaként Észak-Olaszország­­ban tartózkodott, így jutott Dunant a harcok középpontjába, Castiglio­­ne falucskába, amelynek főterére és templomába hordták össze a fegyverzaj elülte után a. több mint hatezer sebesültet, akiket a kis­számú egészségügyi személyzet nem tudott megfelelően ellátni. Jaj­gatásuk az egész falut betöltötte és mélyen megrendítette a humá­nusan gondolkodó Henry Dunant-t. A falu asszonyaiból ápolósze­mélyzetet szervezett, saját és sváj­ci barátai költségén kötszereket, gyógyszereket szerzett be, és ő is közreműködött az ápolásban. Henry Dunant, az alapító önkéntes vtlröskeresztes ápolónők Ma már természetes, hogy a se­besülteket nemzetiségre való te­kintet nélkül azonos bánásmódban kell részesíteni, de akkoriban ez az eszme még újnak .számított, hi­szen az ókor és középkor hosszú évszázadain keresztül a háborúk áldozatai semmiféle jogi védelem­ben nem részesültek. A foglyul ej­tett ellenséget egyszerűen megöl­ték, eladták rabszolgának, esetleg gazdag válságdíjat kértek érte. Lé­nyegében ki volt szolgáltatva a győztes kénye-kedvének. Érthető tehát, ha az emberiség legjobbjai már régóta foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy enyhít­senek a háborúk okozta szenve­déseken. Jean-jacques Rousseau a „Társadalmi szerződés" című mű­vében először fogalmazta meg vilá­gosan azt a gondolatot, amely ké­sőbb a hadviselés nemzetközi alap­­elvévé vált: „A háború nem ember és ember közötti viszony, amelyben az egyének nem mint emberek, ha­nem mint katonák állnak szemben egymással.“ A fegyveres ellenséget meg lehet ölni. „Ha azonban lete­szik a fegyvert, vagy megadják magukat, megszűnnek ellenség lenni, egyszerűen emberekké vál­nak Ismét és nincs többé jog éle­tük elvételére." Solferlnóban tehát megszületett a Nemzetközi Vöröskereszt szerve­zetének gondolata. Henry Dunant nemes cselekedetével még nem vált volna a mozgalom megalapítójává, de hazatérve hozzákezdett megrázó élményei megírásához. Könyve megjelent és csakhamar számos nyelvre lefordították. Munkája fel­rázta az európai közvéleményt, amely igen kedvezően fogadta konkrét javaslatát egy olyan se­gélyszervezet létrehozására, amely­nek tagjai háború esetén önkénte­sek segítségével gondoskodnának a sebesültek és betegek ápolásá­ról, nemzetiségre való tekintet nél­kül. 1863-ban Indult el a megvaló­sulás útján Dunant kezdeményezé­se, létrejött az ún. Ötök Bizottsága, melynek Henry Dunant lett a tit­kára. Ez volt az alap. Ezért ünne­pelte a Vöröskereszt 1963-ban a mozgalom fennállásának 100. év­fordulóját. Rá két évre .már hét európai országban alakultak se­gélyszervezetek. A szervezet virágzásnak Indul, de hamar megfeledkezik arról, aki­nek létét köszönheti, aki fáradsá­got és költséget nem kímélve több állam- és kormányfőt személyesen keresett fel, hogy meggyőzze őket ügye igazáról. Az 1870-es évektől már alig hallani Henry Dunant­­ról, pedig ezután Is mintegy négy évtizedig buzgón dolgozott még, bár anyagilag már teljesen tönkre­ment. 1892-ben szerepel újra a ne­ve a nyilvánosság előtt, mivel egyik barátja az éppen Rómában ülésező Vöröskereszt konferencia figyelmét felhívja a már halottnak hitt Dunantra. Ez sem menti meg azonban attól, hogy hamarosan az aggok házába ne kerüljön. 1901-ben azonban elsőként kapta meg a No­­bel-békedíjat. 1910-ben, 82 éves ko­rában halt meg. Inter orma caritas „Könyörületesség a háborúban“ — hosszú évtizedekig ennek a jel­szónak a keretei között mozgott a Vöröskereszt tevékenysége és ez volt a Nemzetközi Bizottságnak a jelszava is. Az a körülmény, hogy a mozgalom voltaképpen a háború áldozatai védelmére alakult, ter­mészetszerűleg hosszú időre rá­nyomta bélyegét tevékenységére. Az Európában létrejött szerveze­teket hamarosan Vöröskeresztnek kezdték nevezni. Tekintettel, hogy Henry Dunant svájci állampolgár volt, elismerésül hazája zászlajá­nak fordított színeit — fehér ala­pon vörös kereszt — fogadták el jelzésként. Am földünk országai­ban a történelem folyamán igen nagy különbségek alakultaik ki a gozdaságí, társadalmi és kulturális fejlődés szintjében. Megosztják az emberiséget a különböző vallások is. Ezzel magyarázható, hogy a vörös kereszt -mellett más jelzés Is elterjedt a mozgalomban. Tö­rökország ugyanis a mohamedá­nok vallásos érzelmeire hivatkoz­va bejelentette, hogy a maga ré­széről a vörös -félhold jelzést kí­vánja használni és példáját vala­mennyi mohamedán vallású nép követte. Jelenleg 12 Vörös Félhold társaság van. Egyetlen mohame­dán ország — Irán — a régi per­zsa hagyományokra hivatkozva a Vörös Oroszlán és Nap jelzést és elnevezést vette fel. (Izrael a Vö­rös Dávid Pajzsot használja Jel­vényként és elnevezésként, ezt azonban a Nemzetközi Vöröske­reszt nem fogadta el, mivel a jel­zések sokfélesége megnehezítené az egyetemes tevékenységet.) Az „Inter arma caritas" jelszavát a négy Genfi Egyezmény töltötte meg tartalommal. A prágai jelszó A második világháborút követő években azonban egyre erősebben érezhetők az új törekvések. Ezek szerint az intézmény nemcsak há­borúban, hanem békében is ko­moly feladatokat képes megolda­ni. Munkaterülete természetesen országonként változik, de azért vannak általános, közösen jellem­ző tevékenységek is. Ilyen például az egészségügyi nevelés kiterjesz­tése, a véradás rendszeresítése, a közegészségügyi viszonyok javí­tása, a szociális gondozótevékeny­ség. Egyes vidékeken közreműkö­dik az írástudatlanság és éhség felszámolásában, a fejlett orszá­gokban pedig egészségügyi felvi­lágosító munkával és a betegsé­gek megelőzősével foglalkozik. A Vöröskereszt természetéből ered, hogy pártatlan és politika­mentes legyen, és mindenkor csu­pán az egyetemes emberi érdeke­ket tartsa szem előtt. . India és Biafra éhezői ugyanolyan joggal igényelhetik segítségét, mint Szicí­lia, Jugoszlávia és Törökország földrengés sújtotta vidékeinek la­kói, vagy azok, akiket árvíz tett hajléktalanná vagy járványok fe­nyegetnek. Arról, hogy békében is lehet a humánum érdekében ál­dásos munkát kifejteni, a Prágá­ban, 1961-ben elfogadott új jelszó tanúskodik: Per humanitatem ad pacem (emberiességgel a békéért). A 114 országban kétszáztizen­­négy millió taggal rendelkező Vö­röskereszt kibontakozó új arcula­tát a béke megóvására való törek­vés is jellemzi. A Csehszlovák Vöröskereszt ötven éve 1919. februárjában egy cseh szár­mazású amerikai százados ösztön­zésére összehívják a szociális dol­gozók egy csoportját és elhatároz­zák a Csehszlovák Vöröskereszt szervezet megalapítását. Kineve­zik az első elnöknőt is, dr. Alice Segítségre váró család a szkopjei földrengés után

Next

/
Thumbnails
Contents