A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-29 / 26. szám
iá pácén Masaryk személyében. Első tevékenységük, hogy az évekig tartő háború után fellépő, különösen Kárpátalját és Szlovákiát sújtó ínségen segítsenek a Franciaországból, Angliából, Sváéból, Svédországból, Amerikából és Kanadából bőven érkező adományok révén. Tanfolyamokat szerveztek az önkéntes ápolónők részére, hogy készen legyenek a segítségre, életveszélyes balesetek, elemi csapások stb. esetén. Csecsemő- és gyermekgondozók alakultak, szanatóriumok, tanácsadók létesültek, bekapcsolódtak a nemzetközi kereső szolgálatba, amelynek annyian köszönhetik elveszettnek hitt családtagjuk fellelését. A nehéz háború utáni években a gazdasági válság Idején különösen Szlovákiából sok volt a kivándorló. Egyszerű emberek ezrei vették nyakukba a világot a legkisebb tájékozottság nélkül, gyakran még Írni, olvasni sem tudtak. Ezeknek a részére Is tanácsadást, elszállásolást, étkeztetést szervezett. 1945-ig a Csehszlovák Vöröskereszt tevékenysége főleg a társadalmi életben érezhető nagy szociális nívókülönbségek enyhítésére irányult. A német megszállás alatt Cseh- és Morvaországban a megszállók megszüntették a Vöröskereszt szervezetét, amely így a háború alatt működését Angliában folytatta. A szlovák állam megalakulása utón a szervezetnek munkáját szinte kizárólag a hadsereg támogatására kellett fordítania, sokan azonban tudták kötelességüket és életükkel játszva a partizánok gyógyszerrel, ruhával való ellátásában Is segédkeztek. A kényszerkiűrltések alkalmával a lakosság elhelyezését és közétkeztetését Is segítettek ellátni. 1948 után egyre inkább a békés élet követelményei szabták meg munkáját. A Vöröskereszt kórházait államoslttoták, és a szocialista Csehszlovákia népjóléti politikája hivatalból vállalta azoknak a feladatoknak nagy részét, ami addig a Vöröskereszt önkéntességén alapuló munkája volt. Az első időkben ez az állam által nyújtott segítség sok nehézséget hozott. A koncepció tisztázatlansága, a funkcionáriusok gyakori leváltása káoszt eredményezett és jelentősen fékezte, sőt, stagnációra kényszerítette a Vöröskeresztet. A későbbi évek folyamán a helyzet konszolidálódott, és az ötvenes években a nagy feladatokat és jelentős állami dotációt kapott Csehszlovák Vöröskereszt új virágzásnak indult. A kötelező tüddszűrések, oltások stb. egészségügyileg Európa legfejlettebb államainak sorába emelték az országot. 1957-től 1967-ig az önkéntes ápolónők száma 3693- ről 24 101-re emelkedett. A Vöröskereszt ott van az elsősegéllyel a tömegfelvonulásoktól . kezdve az aratási munkákig, a mezőkön, üzemekben, mindenütt. Az önkéntes véradók száma 1958-ban 23 257 volt, de 1967 végéig már 36 434-re növekedett. Alig van település, ahol ne működne helyi csoport. A szervezetek jövedelmét a tagdíjakon kívül a különböző kulturális rendezvényekből befolyó bevételek is növelik. Egyik legutóbbi akciójuk 500 (ebből 180 szlovákiai) gyermek háromhónapos Svájcban való üdültetésének lebonyolítása, a Svájci Vöröskereszt meghívására. De nem újság az sem, hogy ml Is küldünk más rászoruló országokba gyógyszereket, kórházi berendezést, szakembereket. így Vietnamba, de más ázsiai, afrikai és európai országokban is. Ezekről olvashatunk a sajtóban is, de megható apró-cseprő ügyekről csak az érdekeltek tudnak. Nemrégiben történt, hogy egy férfi, aki rendszeres véradó volt, elment az állomásra és ismét vért adott. Néhány napra rá a feleségét súlyos baleset érta Szirénázó mentőautó szállította a kórházba, ahol megállapították, hogy csak azonnali vérátömlesztés segíthet. Az orvosok, nővérek akcióba léptek és néhány óra múltán megkönnyebbülten állapították meg: sikerült a beteg életét megmenteniük. A meglepetés csak azután következett, mikor kiderült az adatokból, hogy az életmentő vér a Tejet osztanak a kongót gyermekeknek beteg férjének röviddel a baleset előtt adott vére volt. A másik: nénike kopog be a Vöröskereszt pozsonyi központjába. Bátortalanul kérdezősködik, hol lennnének segítségére egy ember megkeresésében, akiről már évtizedek óta mit sem tud. A nénit útba igazítják. A cédulát, amin a keresett egyén neve áll, átadja az Illetékesnek. Igen ám, de a cím roppant hiányos. Amerika nagy, ilyen adatokkal a kereséshez fogni kilátástalan. Megkérdik tőle, közeli hozzátartozója-e a férfi. A néniké kissé elfogódottan mondja el, hogy 37 évvel ezelőtt a legdrágábbja volt. Aztán hogy, hogynem, mégis máshoz kötötte az életét, ö pedig, akit most keres, Amerikába ment felejteni. A férje mostanában halt meg, megint szabad, hát nagyon szeretné megtalálni, viszontlátni azt a régit. A keresőszolgálat munkába lép. Hogy mi lesz az eredmény? Talán csak a remény, amely még sokáig hajt virágot a néni szívében, s talán jó is. hogy csak a remény, hiszen ennyi év után hozhatna-e valami kedvezőt a bizonyosság? Könyvtárakat lehetne megtölteni a Vöröskereszt munkájáról irt könyvekkel. A szervezet alapítója pedig kívánsága szerint szinte észrevétlenül fekszik valamelyik csendes genfi temetőben. De lehetne-e nagyobb, dicsőbb emlékművet emelni, mint maga az élő mű. amit az emberiségre hagyott? OKDŰDY KATALIN Akik egymásra találtak 19ü3 ban, a centenáriumot ünneplők egy része
