A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-29 / 26. szám
és középületek több mint 85 százaléka romokban hever ekkor, s ráadásul a fasiszták még a romokra is tűzcsóvákat szórnak. És ekkor következik be a varsói csoda. Jön a felszabadulás, s előjönnek a romok alól, a pincék .mélyéről a megmaradtak s kezdik újjáépíteni. Nem a házakkal, nem az otthonok felépítésével kezdik, hanem a nemzeti múzeum újjóteremtésével. S csak azután kerül sor a modern lakásokra, gyönyörű palotákra és széles sugárutakra. S mindezek összessége egy olyan korszerű, ragyogó metropolissá varázsolja a rombadöntött várost, hogy valósággal csodájára Járnak az idegenek. Mintegy másfél millió ember él ma a hatalmas 460 négyzetkilométer kiterjedésű modern Varsóban. S lakóinak bármelyike gondolkodás nélkül hajlandó feláldozni pihenő napját, csakhogy még egy téglával szebbé tegye az „újjászületés városát“. Ez a magyarázata annak, hogy alig 25 évvel a teljes reménytelenség és pusztulás után ma 5 gyönyörű híd köti öszsze a Visztula két partját; mintegy 30 múzeuma, 200 temploma, egy 12 000 személyt befogadó ha talmas kultúrpalotája s több szebbnél szebb színháza, egyeteme és főiskolája van a lengyel fővárosnak. Nem Is beszélve szinte a világon egyedül álló Praga nevű patinás óvárosról, amelynek minden műemlékét földig rombolták a németek, s a felszabadulás után eredeti egykori szépségében állították helyre a varsói polgárok ... Akar téglát venni? Persze, azért, mint minden világvárosban, Varsóban is előakadnak csirkefogók. Ezek Is az újjáépítést „segítik elő“. Főképp a korábbi években volt egy érdekes módszerük. Megbújtak esténként a peremvárosok romjai között. Ha aztán arra vetődött egy polgár, „bontani“ kezdték valamelyik romházat és eladásra kínáltak egy-egy kibontott téglát. Ha a megszorongatott polgár kifizette érte a borsos „vételárat", mehetett isten hírével. De ha akadékoskodott, megfenyegették, hogy fejéhez verik a téglát. Ötszáz éves kocsma Michalski barátom a Dárius kincséért sem hagyta volna ki, hogy meg ne mutogassa a valóban patinás varsói óvárost. Végigcsodáltam itt a romjaiból felújított őst templomokat (36 van belőlük!), a szebbnél-szebb gót, barokk és reneszánsz palotákat, a Barbakan nevű régi erődöt és a fasiszta pusztítás emlékeit is bemutató varsói múzeumot. Nagy élményt jelentettek ezek a látnivalók, de a Fugger-ház azért mégis jobban tetszett. Ebben a házban található ugyanis az a borozó, amelyben 500 év óta mérik az isteni nedűt a híres Fugger-család leszármazottai. Nékem is egy Fugger gyerek mérte, s ha a kétdecis pohár tartalma nem is vetekedett a jó tokaji asszüével, mégis fenségesen esett. Hiszen a harmadik napot töltöttem már a lengyel fővárosban, s itt bizony nem iszogatnak egyebet a lengyel testvérek, mint vodkát meg — megintcsak vodkát. A kultúrpalota A varsóiak legnagyobb büszkesége a húsz és egynéhány emeletes Kultúrpalota. Szovjet segítséggel építették ezt a monumentális felhőkarcolót, amelynek felső terasszáról elbűvölő látványt nyújt a napfényben ragyogó Varsó. De nem is ez a lényeg, hanem hogy valóban művelődési központja ez főképp a varsói fiataloknak. Négy színháza, négy mozija, fürdőmedencéje, baletterme, kongresszusterme, sporttermei, különböző szakkör-helyiségei valósággal második otthont nyújtanak a lengyel úttörőknek és felnőttebb fiataloknak. De nemcsak „papíron“, hanem a valóságban Is. 12 000 személy fér el ebben a nagyszerű létesítményben, de sohasem konganak az ürességtől korszerűen felszerelt helyiségei. És még egy érdekesség, még egy kedves színfolt. A Kultúrpalota nagyon előzékeny igazgatója — kitűnően beszél magyarul. így mulat egy lengyel úr Az egyik délelőtt így szólt hozzám Ondrzej Michalski: —■ Jönni el este hozzánk, apa ismerni szeret... Persze, hogy nem utasítottam vissza a meghívást és a megadott időben becsöngettem Ondrzejék ajtaján. A következő percben azt hittem aztán, hogy rossz helyen járok. A lakás ugyanis csak úgy hemzsegett az asszonyoktól és a férfiaktól. Nem árulta el ugyanis a betyár Ondrzej, hogy anyját Stanlslavának, apját Stanislavnak hívják és dupla névnapot ünnepeltek aznap. Még az volt a szerencsém, hogy néhány tulipánt különben is hoztam a háziasszonynak, így aztán mégiscsak kedveskedhettem valami csekélységgel. Végtelenül kedvesen fogadtak a családtagok meg a vendégek is. A mi szokásainkkal ellentétben egy kissé furcsa kedvességei is. Minden férfi, akinek bamutatkoztam, háromszor arcon csókolt. Először Jobbról, aztán balról s végül ismét jobbról. S nekem Is így kellett tennem. Sajnos a lányok és asszonyok csupán kezet ráztak! Maga az est hangulatos volt, de mégis kínos egy kissé. Ezek a varsóiak ugyanis mind kedvesek akartak lenni: etettek, itattak és mindnyájan beszélgetni akartak velem. Még az etetés és itatás megjárta valahogy, de ki a csuda értette a gyors lengyel beszédet. Vigyorogtam hót, ha mosolygott partnerem, és tragikus képet vágtam, ha úgy vettem észre, hogy komoly dolgokról beszélgetnek velem. A vacsora fő fogás egy olyan étel volt, amit most ízleltem meg először. Valami lengyel nemzeti eledel lehetett, bigosnak nevezték házigazdáim. Káposzta, kolbász és hús volt benne, nem volt rossz íze, de azért egy kis tejfeles töltött káposztára nagyobb gusztusom lett volna. S nagyon hiányzott a nehéz, zsíros ételekre a bor. Ez azonban a wawel nevű mézbor kivételével hiányzott az asztalról. Jó lengyel szokás szerint a , vodka pótolta az italféleségeket. És még egy furcsaság lepett meg ezen a vacsorán. Teát is szervíroztak a különböző pálinkafajták között. Később tudtam csak meg, hogy a lengyeleknél épp olyan nemzeti ital a tea (herbatal), mint az angoloknál. Még teaszalönokat is találni Varsó főutcáin. Egy magyar vonatkozású élményem azonban ezen az összejövetelen is akadt. Az egyik fiatalasszony, aki egyébként egyetlen szót sem tudott magyarul, a legtökéletesebb kiejtéssel dalolta el az „Egy ablaknál állj meg cigány-t“. Szintén a Balatonnál tanulta. Női dolgok Varsó egyik legszebb sugárútja, az Aleja Jerozolimskie-n található a lengyel főváros legnagyobb áruháza, a CDT. Hat emeletén rengeteg az ótu, főkép a ruhanemű-féleségek. Ha valamelyik pozsonyi férfi menyasszonyával vagy feleségével vetődne Varsóba, előre figyelmeztetem, kerülje ki ezt az áruházat. No, nem azért, mintha nagyon drága, vagy rossz minőségűek lennének a lengyel készruhák és egyéb textilipari termékek. Hanem mert egy asszony utolsó fillérünket is szívesen elköltené. Íme néhány irányár. Nem zlotyban sorolom fel, hanem hivatalosan átszámítva, korona értékben. A legkitűnőbb minőségű ágyneműnek való vászon métere például 8 koronától 30 koronáig kapható. Színes női kartonruhaanyag métere 11 korona. Divatos női selyemruha 250 korona. Elegáns laminált kabát 950 korona. És hogy a férfiakat se hagyjam ki, egy szép terilen-vászon kombinációjú öltöny 750 korona. És hogy mibe kerül maga a megélhetés? A varsói élelmiszerárak hasonlóak az itthoniakhoz. Egy tojás 1 korona 20 fillér. 1 kg kenyér 2 és fél korona. Fél font (kb. negyed kiló) vaj 11 korona, egy kiló zsír 21 korona. A gyümölcs viszont drágább mint nálunk, de rengeteg van belőle. Alig találtam olyan zöldségesboltot, ahol ue hevert volna garmadával a citrom és az alma. S hogy végül arról is tájékoztassam női olvasóinkat, mennyi a kereset, íme egy támpont: Egy bolti elárusítónőnek körülbelül 1100 korona a havi fizetése. Férfiak, figyelem I Ha mór a gyenge nemet érdeklő dolgokról szólottám, férfi társaim érdeklődését Is ki kell elégítenem. Nos, a varsói lányok és asszonyok nem olyan szépek ugyan, mint a pozsonyiak, de sokkal kedvesebbek. Az első napon nem tudtam például, öogy a trafikokban vagy az utcai újságárudákban előre meg kell váltani a villamosjegyei. És a villamosban felszerelt automatákkal kell azt lepecséltetni. Nos, amilyen balszerencsés ember vagyok, persze, hogy azonnal lecsapott rám az ellenőr. Egy mellettem álló helyes fiatalasszony azonban gyorsan lebélyegezett egy jegyet, és mielőtt az ellenőr észbe kaphatott volna, a markomba nyomta. Sőt, amikor leszállotunk a Marszalkowska út egyik kereszteződésénél, még egy két zlotyls fagylaltot Is vett nekem. Varsóban egyébként a mieinknél sokkal ízlésesebbek a lányok. Csúnya lábú nőt például egyetlen egyszer sem láttam — miniszoknyában. Sőt a széplábúak Is sokkal szolidabb miniszoknyát hordanak. Csak a 16 éven aluli lányok viselnek egy kissé merészebb rövidségű szoknyát! NEUMANN JÁNOS A táblával meglelölt házban született Marie Curte-Sklodowska. Az egyik Gestapo-börtön maradványa. A ján a kivégzettek névtáblái.
