A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-29 / 26. szám
Akom-bákom Payer András és Barvető János szerzeménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Rubato Es-kem boltom 01- kü-dózzünic Úoy,mini okkor ré-gon. Férjhez magyek hozzád £n vo-gyok én, le vogy Kér-dez-lok én, fo - lelj Ré-gi jó-lék ez nem új, jo- hcutrtb- bé ol nem hogy-lak; Égy. két, bS, négy _______ Alti____________ Ad To vágyó fo - gól Énekelte Magay Klementina Mi szeretni wenger... Zebrzydowlcőben, a lengyel határállomáson, alighogy befutott a vonatunk, magyar sző ütötte meg a fülemet. S hogy honnan volt a hangos magyar szó?. Hát a hangosanbeszélőböl: a magyar utasokat üdvözölték anyanyelvükön! De nemcsak Zebrzydowicében, hanem még Katowicén túl is néhány állomáson rendszeresen megismétlődött ez a figyelmesség. Azzal a különbséggel, hogy errefelé a vonat érkezését és Indulását mondta be nyelvünkön is a hangosanbeszélő. A másik kedves meglepetésben az ország szivében, Varsó közelében volt részem. Egy 22 év körüli fiatalember szállt be a fülkénkbe. Amikor észrevette, hogy magyar újságot olvasok, felderült az arca. Kezet nyújtva bemutatkozott és tört magyarsággal, kedveskedve mondta: — Ml polákok szeretni wenger. — Polák, wenger baráti Kiderült aztán, hogy a Balatonnál nyaralt a múlt nyáron, s ott tanult meg úgy, ahogy magyarul. Fel is használta nyelvismeretét. Egész Varsóig keverte a magyarral a lengyelt. Megérkezésünk után pedig szállásomhoz kísért, s később is ciceróném lett a derék Ondrzej Michalskl. Egy kis baedeker Ahhoz, hogy bemutasson az ember egy Idegen nagyvárost, nem elegendők a személyes benyomások. Néhány „merev adat“ is szükséges hozzá. Nos, először is a város történetéről kell szólnom. Varsó nem régen ünnepelte alapításának hétszázadlik évfordulóját. S e hétszáz esztendő alatt számtalanszor pusztult el, de lakói mindig újjáépítették. Dolgoztak, s ha kellett, harcoltak. Ezt szimbolizálja Varsó ősi címere is, amelyen egyik kezében pajzsot, másikban kardot tart a halfarkú nőalak, a szirén. Védekezni és visszaütni — évszázadokon keresztül ez volt a varsóiak jelszava. 1656-ban X. Károly svéd király foglalja el Varsót. 1702-ben újból a svédek. Azután felváltva az oroszok, a poroszok, a franciák, az osztrákok, s majd ismét az oroszok. 1830-ban a lengyelek szabadságmozgalmát Paskíevícs tábornok fojtotta vérbe. 1915-ben a német csapatok szorították ki az oroszokat, s az összemolás után Varsó a Lengyel Köztársaság fővárosa lett. S aztán jön a második világháború, amikor teljesen romba döntik Varsót a hitleri megszállók. Először 1939-ben a város megszállásakor. Másodszor 1943 áprilisában, amikor a németek vérbe fojtják a gettóba zárt zsidók felkelését. És végül 1944. aug. 23. és október 2-a között. A német fasiszták ezt a felkelést is leverték, a lakosság nagy részét barbár módon lemészárolták s Varsót csaknem teljesen .lerombolták. A házak A Poniatowskt híd a Visztulán.
