A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-22 / 25. szám

földrajzosok több pontot vesztet­tek, míg a másik két csoport foly­ton egymást előzgetl. A félidőben a magyar szakosoknak és a bioló­gusoknak egyaránt 24—24 pontjuk volt, a földrajzosoknak pedig csak tizennyolc. Jól összeválogatott kérdések, ke­vés a gondolkodási Idő, fokozódik az izgalom a szurkolók táborában, s ráadásul a hőség Is nagy a te­remben. Tízperces szünet, alig elég ar­ra, hogy elszívhassunk egy ciga­rettát, és már folytatódik ts a ve­télkedő. A csoportok mindegyike néhány kérdést tesz fel — saját szaktárgyéból — a másik kettő­nek. Ezekre bizony már nehezebb válaszolni, nagyobb koncentrációt követel meg a versenyzőktől. A földrajzosok végképpen lema­radnak. A magyar szakosok és a biológusok viszont nem bírnak egymással, keményen tartják ma­gukat, hol az egyik, hol a másik csapat jut pillanatnyi előnyhöz. Végül az általános jellegű kérdé­sek következnek. Most tűnik ki, mennyire olvasottak az Ifjú peda­gógus növendékek. Ökorl filozófusok, tudósok, mű­vészek, színészek és sportolók neve röpköd az átforrósodott le­vegőben. Még egy utolsó kéréds, és az eredmény: Eldöntetlen! A magyar szakosok és a biológusok csapatának egyenlő a pontszámúk. Pótkérdés! Üjra eldöntetlen. A János vitézből kell énekel­niük, s az eredmény megint dön­tetlen. Ez sem enged, az sem hagyja! Győzni akarnak mindenáron. Vé­gül aztán mégiscsak a biológusok viszik el a pálmát, egyetlen pont előnnyel. De nem pálma a juta­lom. Az első díj egy ötszáz, a má­sodik egy háromszáz és a harma­dik egy száz koronás ajándékko­sár, ráadásul néhány könyv. Késő este van már. Elfáradt mindenki: a versenyzők, a bíráló bizottság és a szurkolók egy­aránt. Sietnek a vacsorára, mert még korántsem ért véget ez a mai nap. Hajnalig táncolnak az egyik zoboraljl vendéglőben. Mindenki ott akar lenni, ml is velük tartunk. Elbeszélgetünk velük, s közben egyre inkább érezzük, hogy ezek a fiatalok igazi felelősségtudattal készülnek fel a hivatásukra. Jó kezekben lesz a magyar Ifjúság nevelése itt Szlovákiában. Tele vannak lelkesedéssel, tervekkel, erővel, és ha ez a lendület az évekkel alább is hagy bizonyára, nem kell attól tartanunk, hogy gyatrán felkészült, lelkesedni nem tudó és felelőtlen pedagógusokra kell majd bíznunk a gyermekein­ket. N. László Endre P. Matis és arch, felvételek A nagy tanácskozás a Kreml-palota György-termében (APN felv.) Az etfyíég mindenekelőtt Sikerrel folyik a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása Moszkvában A vilég hetvenöt kommunista és munkáspártja képviselőinek részvételével június S. óta ülésezik a moszkvai Nagy Kreml-palota György-termében az a nagy tanácskozás, amelynek előkészítése a múlt év februárjában Budapesten megtartott kon­zultatív találkozóval kezdődött meg. Már maga az a tény, hogy a világ uyolcvannyolc kommunista és munkáspártja közül hetvenöt elküldte képvise­lőit Moszkvában, a kommunista világmozgalom nagy erejére, összeforrottságára s a világ impe­rialista erői elleni összefogásra mutat. A tanács­kozás eddigi menetéből már kétségtelenül meg­állapítható mint leglényegesebb elem: a nemzet­közi kommunista mozgalomban határozottan erő­södnek az egységtörekvések. A felszólalók teljesen nyíltan adták elő pártjuk véleményét minden felvetett kérdésben. Az eddig elhangzott beszédekből már megállapítható: a tanácskozáson részt vevő pártok a fő kérdésekben egyetértenek. Természetesen nem hallgattak a szó­nokok azokról a nehézségekről sem, amelyek a szocialista világrendszer fejlődésében felbukkan­hatnak és felbukkannak, valamint a kommunista mozgalomban az utóbbi időben, különösen a múlt év augusztusi csehszlovákiai események óta fenn­álló nézeteltérésekről sem. Annak ellenére, hogy a nagy tanácskozás részt­vevői előtt levő dokumentumtervezetek mellőzik a távolmaradt pártok bírálatát, amelyre többek között felszólalásában Ceausescu, a Román KP küldöttsé­gének vezetője is rámutatott, Leonyid Brezsnyev csakúgy, mint több kommunista vezető állást fog­lalt a mai kínai vezetőség kispolgári álradikaliz­musával, hegemén törekvéseivel, szakadár tevé­kenységével, nacionalizmusával, szovjetellenessé­­gével, fegyveres határprovokációival, általában egész káros politikai irányzatával szemben, megál­lapítva, hogy a mai kínai vezetők politikájának követkzetében új mozzanattal bővült az antiimpe­­rlalista egység problémája. Szinte minden szónok szólt a kommunista és munkáspártok, a szocialista országok önállóságá­nak, szuverenitásának kérdéséről. Stefan Sádov­­sky elvtárs, az SZLKP KB első titkára ezzel a kér­déssel kapcsolatban a bratislavai Pravda moszk­vai tudósítójának a kővetkezőket mondotta: „Ter­mészetes, hogy szó esik a pártok önállóságának és szuverenitásának kérdéséről. Alapvető kérdés az internacionalista magatartás és a szuverenitás szempontjai közti viszony. Hogy ezt a viszonyt mi hogyan képzeljük el, arra vonatkozólag Husák elv­társ ismertette pártunk álláspontját felszólalásá­ban. Véleményünk szerint a szuverenitást a szó politikai értelmében nem lehet különválasztani a szuverenitás osztályjeilegétől. Ezért Husák elvtárs felszólalásában világosan megmondottuk: Tiszte­letben kell tartani a mi sajátos csehszlovák fel­tételeinket, de ugyanakkor azon teltétel mellett, amikor a munkásosztály és élcsapata, a kommu­nista párt van hatalmon, amikor fejlett szocialista társadalmat építünk, az osztályjelleg része ennek a szuverenitásnak, tehát a szocialista elveknek, a párt vezető szerepének, a szocializmus, a mun­kásosztály és egyáltalán a dolgozó nép érdekei­nek védelme. Ezt a két szempontot nem lehat egy­mástól semmiképpen sem különválasztani.“ Természetes, hogy a nagy tanácskozás első na­pirendi pontjának vitájában — pontos megfogal­mazása: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban, a kommunista és munkáspár­tok, az összes imperialista erők akcióegysége“ — fő helyet foglal el az imperialista politika,, az imperialista mesterkedések és agressziós csele­kedetek elemzése. Leonyid Brezsnyev is, mások is kiemelték, hogy óriási hiba volna alábecsülni az imperializmus által, mindenekelőtt a világ­reakció fő ereje, az amerikai imperializmus által támasztott háborús veszélyt. Ami természetesen a nemzetközi közvélemény figyelmét rendkívüli módon felkeltette, az a világ­békéhez való feltétlenül alapvetőnek tekintendő kommunista hozzájárulás kérdése volt. Igen nagy figyelemmel kísérte a világ — ezt mutatják az el­ső kommentárok is — azokat a megállapításokat, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja főtit­kára, Leonyid Brezsnyev tett ebben a vonatkozás­ban. Brezsnyev, amikor hangsúlyozta, hogy a bé­kés együttélés természetesen nem vonatkozik az ideológiai harcra, leszögezte, hogy a lenini kon­cepció — az államok békés egymás mellett élése, társadalmi rendszerüktől függetlenül — ma is alapja a szovjet állam és a kapitalista világhoz tartozó országok kapcsolatainak. A békés egymás mellett élés nem taktikai fogás, hanem a szocialis­ta politika fontos elve; A nagy tanácskozás lapzártakor még tart; a testvérpártok egységét, a haladást és a békét szol­gálva. Csehszlovákia Kommunista Pártjának kül­döttsége is azért utazott Moszkvába, hogy előse­gítse a tanácskozás sikerét, a kommunista és mun­káspártok, az összes haladó erő antiimperialista akcióegységének erősítését.

Next

/
Thumbnails
Contents