A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-22 / 25. szám

földrajzosok több pontot vesztettek, míg a másik két csoport folyton egymást előzgetl. A félidőben a magyar szakosoknak és a biológusoknak egyaránt 24—24 pontjuk volt, a földrajzosoknak pedig csak tizennyolc.

Jól összeválogatott kérdések, kevés a gondolkodási Idő, fokozódik az izgalom a szurkolók táborában, s ráadásul a hőség Is nagy a teremben.

Tízperces szünet, alig elég arra, hogy elszívhassunk egy cigarettát, és már folytatódik ts a vetélkedő. A csoportok mindegyike néhány kérdést tesz fel — saját szaktárgyéból — a másik kettőnek. Ezekre bizony már nehezebb válaszolni, nagyobb koncentrációt követel meg a versenyzőktől.

A földrajzosok végképpen lemaradnak. A magyar szakosok és a biológusok viszont nem bírnak egymással, keményen tartják magukat, hol az egyik, hol a másik csapat jut pillanatnyi előnyhöz. Végül az általános jellegű kérdések következnek. Most tűnik ki, mennyire olvasottak az Ifjú pedagógus növendékek.

Ökorl filozófusok, tudósok, művészek, színészek és sportolók neve röpköd az átforrósodott levegőben. Még egy utolsó kéréds, és az eredmény: Eldöntetlen! A magyar szakosok és a biológusok csapatának egyenlő a pontszámúk.

Pótkérdés! Üjra eldöntetlen.

A János vitézből kell énekelniük, s az eredmény megint döntetlen.

Ez sem enged, az sem hagyja! Győzni akarnak mindenáron. Végül aztán mégiscsak a biológusok viszik el a pálmát, egyetlen pont előnnyel. De nem pálma a jutalom. Az első díj egy ötszáz, a második egy háromszáz és a harmadik egy száz koronás ajándékkosár, ráadásul néhány könyv.

Késő este van már. Elfáradt mindenki: a versenyzők, a bíráló bizottság és a szurkolók egyaránt. Sietnek a vacsorára, mert még korántsem ért véget ez a mai nap. Hajnalig táncolnak az egyik zoboraljl vendéglőben.

Mindenki ott akar lenni, ml is velük tartunk.

Elbeszélgetünk velük, s közben egyre inkább érezzük, hogy ezek a fiatalok igazi felelősségtudattal készülnek fel a hivatásukra. Jó kezekben lesz a magyar Ifjúság nevelése itt Szlovákiában. Tele vannak lelkesedéssel, tervekkel, erővel, és ha ez a lendület az évekkel alább is hagy bizonyára, nem kell attól tartanunk, hogy gyatrán felkészült, lelkesedni nem tudó és felelőtlen pedagógusokra kell majd bíznunk a gyermekeinket.

N. László Endre P. Matis és arch, felvételek

A nagy tanácskozás a Kreml-palota György-termében (APN felv.)

Az etfyíég mindenekelőtt

Sikerrel folyik a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása Moszkvában

A vilég hetvenöt kommunista és munkáspártja képviselőinek részvételével június S. óta ülésezik a moszkvai Nagy Kreml-palota György-termében az a nagy tanácskozás, amelynek előkészítése a múlt év februárjában Budapesten megtartott konzultatív találkozóval kezdődött meg. Már maga az a tény, hogy a világ uyolcvannyolc kommunista és munkáspártja közül hetvenöt elküldte képviselőit Moszkvában, a kommunista világmozgalom nagy erejére, összeforrottságára s a világ imperialista erői elleni összefogásra mutat. A tanácskozás eddigi menetéből már kétségtelenül megállapítható mint leglényegesebb elem: a nemzetközi kommunista mozgalomban határozottan erősödnek az egységtörekvések.

A felszólalók teljesen nyíltan adták elő pártjuk véleményét minden felvetett kérdésben. Az eddig elhangzott beszédekből már megállapítható: a

tanácskozáson részt vevő pártok a fő kérdésekben egyetértenek. Természetesen nem hallgattak a szónokok azokról a nehézségekről sem, amelyek a szocialista világrendszer fejlődésében felbukkanhatnak és felbukkannak, valamint a kommunista mozgalomban az utóbbi időben, különösen a múlt év augusztusi csehszlovákiai események óta fennálló nézeteltérésekről sem.

Annak ellenére, hogy a nagy tanácskozás résztvevői előtt levő dokumentumtervezetek mellőzik a távolmaradt pártok bírálatát, amelyre többek között felszólalásában Ceausescu, a Román KP küldöttségének vezetője is rámutatott, Leonyid Brezsnyev csakúgy, mint több kommunista vezető állást foglalt a mai kínai vezetőség kispolgári álradikalizmusával, hegemén törekvéseivel, szakadár tevékenységével, nacionalizmusával, szovjetellenességével, fegyveres határprovokációival, általában egész káros politikai irányzatával szemben, megállapítva, hogy a mai kínai vezetők politikájának követkzetében új mozzanattal bővült az antiimperlalista egység problémája.

Szinte minden szónok szólt a kommunista és munkáspártok, a szocialista országok önállóságának, szuverenitásának kérdéséről. Stefan Sádovsky elvtárs, az SZLKP KB első titkára ezzel a kérdéssel kapcsolatban a bratislavai Pravda moszkvai tudósítójának a kővetkezőket mondotta: „Természetes, hogy szó esik a pártok önállóságának és szuverenitásának kérdéséről. Alapvető kérdés az internacionalista magatartás és a szuverenitás szempontjai közti viszony. Hogy ezt a viszonyt mi hogyan képzeljük el, arra vonatkozólag Husák elvtárs ismertette pártunk álláspontját felszólalásában. Véleményünk szerint a szuverenitást a szó politikai értelmében nem lehet különválasztani a szuverenitás osztályjeilegétől. Ezért Husák elvtárs felszólalásában világosan megmondottuk: Tiszteletben kell tartani a mi sajátos csehszlovák feltételeinket, de ugyanakkor azon teltétel mellett, amikor a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt van hatalmon, amikor fejlett szocialista társadalmat építünk, az osztályjelleg része ennek a szuverenitásnak, tehát a szocialista elveknek, a párt vezető szerepének, a szocializmus, a munkásosztály és egyáltalán a dolgozó nép érdekeinek védelme. Ezt a két szempontot nem lehat egymástól semmiképpen sem különválasztani.“

Természetes, hogy a nagy tanácskozás első napirendi pontjának vitájában — pontos megfogalmazása: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban, a kommunista és munkáspártok, az összes imperialista erők akcióegysége“ — fő helyet foglal el az imperialista politika,, az imperialista mesterkedések és agressziós cselekedetek elemzése. Leonyid Brezsnyev is, mások is kiemelték, hogy óriási hiba volna alábecsülni az imperializmus által, mindenekelőtt a világreakció fő ereje, az amerikai imperializmus által támasztott háborús veszélyt.

Ami természetesen a nemzetközi közvélemény figyelmét rendkívüli módon felkeltette, az a világbékéhez való feltétlenül alapvetőnek tekintendő kommunista hozzájárulás kérdése volt. Igen nagy figyelemmel kísérte a világ — ezt mutatják az első kommentárok is — azokat a megállapításokat, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkára, Leonyid Brezsnyev tett ebben a vonatkozásban. Brezsnyev, amikor hangsúlyozta, hogy a békés együttélés természetesen nem vonatkozik az ideológiai harcra, leszögezte, hogy a lenini koncepció — az államok békés egymás mellett élése, társadalmi rendszerüktől függetlenül — ma is alapja a szovjet állam és a kapitalista világhoz tartozó országok kapcsolatainak. A békés egymás mellett élés nem taktikai fogás, hanem a szocialista politika fontos elve;

A nagy tanácskozás lapzártakor még tart; a testvérpártok egységét, a haladást és a békét szolgálva. Csehszlovákia Kommunista Pártjának küldöttsége is azért utazott Moszkvába, hogy elősegítse a tanácskozás sikerét, a kommunista és munkáspártok, az összes haladó erő antiimperialista akcióegységének erősítését.