A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-22 / 25. szám

r Akom-bákom Payer András és Borvetó János szerzeménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Foxtrot m / Mit tudnék ten - ni 2 to- to (•klS ten- ni 4. ia- to Az ér-de- ked- be ? ta-ta-to- la - ta Az ér- de - kém- be? ta-la -la ta - ta Grré/B m Szi- ve- sen lopnék egy kis szint az é- te- fed- be, La-ta-ta... /gőzein. hozhatná!kis szintazé-te- tem-be, La-la-la Vinnétek er- re, yrnné-tek ar- na, Mi-kaz-ben Lo-ta-la Vihetnél er- re. vihetnél ar-ra. Miköz ben Lata-ta en - gém vár, ha é- tetem út- jót ki- zó - ró- tag Dm fm *a* /*- lent a <g2Ómom~ra, ha ve- led e- gyűlt IDA a, G7 I ' _SL ► col tolt-he - tem az i- dót. . Mit tudná/ DJ. o( Coda ta. Énekelte Magay Klementina Szudán függetlenségének mat felképe Mafláinak ezüstkupolás omdurmánt síremléke ^ SZUKÁN és Afrikai utazásom előtt került a kezembe Almásy László könyve — „Autóval Szudánba“ —, amelyben 1926-ban a Nílus mentén tett gép­kocsi útjáról számol be. Tehát a négy évtizeddel ezelőtti szudáni állapotokat villantja fel, amikor Afrika e legnagyobb országa még angol—egyiptomi „közös birtok“ volt, persze mindenütt az angol gyarmati tisztviselők intézked­tek ... Akkoriban még nálunk Is nagy dolog volt az autó, hát még Szu­dánban, s Khartumban összesza­ladtak az emberek, amikor Almá­sy Steyr gyártmányú, hathengeres kocsija nagy porfelhőt kavarva végigröhögött a Nílus-parti fővá­ros- utcáin. Ez a kép ötlött fel bennem, amikor tavaly novemberének egyik éjszakáján a khartuml re­pülőtérre érkezvén taxit hívtam. A vámtiszt közölte, hogy mi sem könnyebb, hiszen a 300 ezer la­kosú fővárosban 450 taxi szalad­gál! A repülőtérről a városba igyekezve az első benyomás a nagyszerű aszfaltozott utakat di­csérte. A Grand Hotelból Madame Abd el Ghanihoz „Grand Hotel“ — mondtam a fehér gallabijába öltözött taxiso­főrnek, arra gondolván, majd csak elszörnyülködik, hiszen ez a szál­ló már Almásy idejében is fogad­ta a vendégeket, s kocsijukat is annak garázsában helyezték el. De a mezítlábas sofőr szeme sem rebbent, rálépett a gázpedálra és száguldott velem a gyéren világí­tott, kihalt utcákon. Fél egykor fékezett az egyemeletes szálló előtt, amelynek verandáján euró­pai férfiak franciául beszélgettek. A másfél méter vastagságú falak­ból emelt régi Grand Hotelben azonban egyetlen szabad szoba sem volt. Így kerültem ezután az Acro­­pole, majd a Metro hotelba, ahol végre akadt egy kétszer-három méteres lyuk, egyetlen éjszakára. Pedig ma már kereken húsz szál­ló várja a vendégeket Khartum­ban. A magyar vendégek azonban — mint később megtudtam — a városközponttól kissé távolabbi új' villanegyed, a New Extention Első utcájának egyik takaros emeletes házában szállnak meg, Madame Abd el Ghani „Hungarian Rose“ nevű vendégfogadójában. A Ma­dame a harmincas években került el Magyarországról, először Tö­rökországban, majd Egyiptomban élt, s csak az ötvenes években te­lepedett le Khartumban, nyitva ezt a magyaros vendégfogadót. Itt az állandó magyar vendégeken kí­vül japánok, szovjetek, lengyelek, angolok Is hajlékot találnak, a khartuml szállodákénál olcsóbb áron. Ráadásul olyan magyaros vendégszeretettel, paprikás csir­kével, töltött káposztával, s min­denféle Ínyencséggel, hogy ha ez a ház már Almásy idejében Is állt volna, a gróf biztosan ezt választ­ja a Grand Hotel helyett... Omdurman bazárjai Khartum a Fehér- és a KékTNÍ- lus találkozásánál épült. A mellet­te fekvő egykori fővárossal, 0M-

Next

/
Thumbnails
Contents