A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-22 / 25. szám
r Akom-bákom Payer András és Borvetó János szerzeménye Copyright by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Foxtrot m / Mit tudnék ten - ni 2 to- to (•klS ten- ni 4. ia- to Az ér-de- ked- be ? ta-ta-to- la - ta Az ér- de - kém- be? ta-la -la ta - ta Grré/B m Szi- ve- sen lopnék egy kis szint az é- te- fed- be, La-ta-ta... /gőzein. hozhatná!kis szintazé-te- tem-be, La-la-la Vinnétek er- re, yrnné-tek ar- na, Mi-kaz-ben Lo-ta-la Vihetnél er- re. vihetnél ar-ra. Miköz ben Lata-ta en - gém vár, ha é- tetem út- jót ki- zó - ró- tag Dm fm *a* /*- lent a <g2Ómom~ra, ha ve- led e- gyűlt IDA a, G7 I ' _SL ► col tolt-he - tem az i- dót. . Mit tudná/ DJ. o( Coda ta. Énekelte Magay Klementina Szudán függetlenségének mat felképe Mafláinak ezüstkupolás omdurmánt síremléke ^ SZUKÁN és Afrikai utazásom előtt került a kezembe Almásy László könyve — „Autóval Szudánba“ —, amelyben 1926-ban a Nílus mentén tett gépkocsi útjáról számol be. Tehát a négy évtizeddel ezelőtti szudáni állapotokat villantja fel, amikor Afrika e legnagyobb országa még angol—egyiptomi „közös birtok“ volt, persze mindenütt az angol gyarmati tisztviselők intézkedtek ... Akkoriban még nálunk Is nagy dolog volt az autó, hát még Szudánban, s Khartumban összeszaladtak az emberek, amikor Almásy Steyr gyártmányú, hathengeres kocsija nagy porfelhőt kavarva végigröhögött a Nílus-parti főváros- utcáin. Ez a kép ötlött fel bennem, amikor tavaly novemberének egyik éjszakáján a khartuml repülőtérre érkezvén taxit hívtam. A vámtiszt közölte, hogy mi sem könnyebb, hiszen a 300 ezer lakosú fővárosban 450 taxi szaladgál! A repülőtérről a városba igyekezve az első benyomás a nagyszerű aszfaltozott utakat dicsérte. A Grand Hotelból Madame Abd el Ghanihoz „Grand Hotel“ — mondtam a fehér gallabijába öltözött taxisofőrnek, arra gondolván, majd csak elszörnyülködik, hiszen ez a szálló már Almásy idejében is fogadta a vendégeket, s kocsijukat is annak garázsában helyezték el. De a mezítlábas sofőr szeme sem rebbent, rálépett a gázpedálra és száguldott velem a gyéren világított, kihalt utcákon. Fél egykor fékezett az egyemeletes szálló előtt, amelynek verandáján európai férfiak franciául beszélgettek. A másfél méter vastagságú falakból emelt régi Grand Hotelben azonban egyetlen szabad szoba sem volt. Így kerültem ezután az Acropole, majd a Metro hotelba, ahol végre akadt egy kétszer-három méteres lyuk, egyetlen éjszakára. Pedig ma már kereken húsz szálló várja a vendégeket Khartumban. A magyar vendégek azonban — mint később megtudtam — a városközponttól kissé távolabbi új' villanegyed, a New Extention Első utcájának egyik takaros emeletes házában szállnak meg, Madame Abd el Ghani „Hungarian Rose“ nevű vendégfogadójában. A Madame a harmincas években került el Magyarországról, először Törökországban, majd Egyiptomban élt, s csak az ötvenes években telepedett le Khartumban, nyitva ezt a magyaros vendégfogadót. Itt az állandó magyar vendégeken kívül japánok, szovjetek, lengyelek, angolok Is hajlékot találnak, a khartuml szállodákénál olcsóbb áron. Ráadásul olyan magyaros vendégszeretettel, paprikás csirkével, töltött káposztával, s mindenféle Ínyencséggel, hogy ha ez a ház már Almásy idejében Is állt volna, a gróf biztosan ezt választja a Grand Hotel helyett... Omdurman bazárjai Khartum a Fehér- és a KékTNÍ- lus találkozásánál épült. A mellette fekvő egykori fővárossal, 0M-
