A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-08 / 23. szám

Ax immár hagyományos Dalolö Ipoly völgye népünnepélyen az SZSZK kormánya, a járási pártszervek és nemzeti bízott ság szervei is képviseltették magukat. Az ünnepi emelvényen megjelent Dobos Lászlé miniszter, Sztankö Pál Magyar­­ország bratislaval főkonzulja, Németh jenő mérnök, mezőgazdasági ás élelmezésügyi miniszterhelyettes, dr. KrivoSfk István, a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottságának képviseletében, Urban Jozef, a járási pártbizottság vezotő titkára, a Csemadok, a helybeli efsz, a nemzeti bizottság és egyéb szervek képviselői. Ipolyvölgye igv fogadta a közönség a kultúrműsort. A nagyvárosi ember szinte fel­frissül, ha hivatalának vagy szobá­jának ablakán betűz végre a vir­gonc napsugár. Hát mégha kike­rül az égignyúló házak, a szűk utcák börtönéből, és megfogja szi­vét a dlmbes-dombos táj, a lan­kák, Integető akácok szépsége. Va­lahogy ilyesmit éreztem, amikor végighajtott kocsink az Ipolyvöl­­gye zöldellő dombocskái között. És még egy ennél is örömtelibb benyomás tette emlékezetessé ezt a májusi kirándulást. Az az ünnep­ség, amely utazásom végén a kis Ipolyszakálloson fogadott. Ide ugyanis egy dal- és táncünnepség megtekintése végett utaztam le, amit azonban Ipolyszakálloson ta­pasztaltam, sokkal több volt ennél. Egy község és egy járás őszinte barátkozását dokumentálja ez a szép rendezvény. A csehszlovák­­magyar barát.kozás példaképe bon­takozott Itt ki: ez volt a fő mon­danivalója e vidám találkozónak. Hadd beszéljen azonban erről maga a rendezvény egyik fő szer­vezője, Németh István mérnök a helyi íöldmüvesszövetkezet elnö­ke. — A Csemadok járási szervezete, helyi csoportja, a falu vezetősége és az efsz vezetői rendezték ün­nepségünket — kezdte Németh mérnök. — Az Igazi hangsúly azon­ban a csehszlovák—magyar ba­rátság kifejezésén van. Mert ml is történik minden év május egyik vasárnapján Ipolyszakálloson? Nemcsak a ml falunk, a környék több tucatnyi községének kultúr­­csoportjaí, Léva és Zseliz kiküldöt­tei gyűlnek itt össze, hanem két magyarországi község képviselői is. Ez az akció ugyanis 1902-ben született meg, amikor az ipolysza­­kállasi földművesszövetkezet test­vér-baráti szövetséget kötött a ma­gyarországi érsekvadkerti termelő­­szövetkezettel. Elhatároztuk, hogy évenként ellátogatunk egymáshoz, kölcsönös tapasztalatcserét folyta­tunk, és az egész környék részvé­telével nyilvánosan is hitet teszünk népeink barátsága mellett. E szö­vetkezést külsőleg is kifejeztük az­zal, hogy 1962-ben felvette szövet­kezetünk a Csehszlovák—Magyar Barátság Efsz nevet, míg az érsek­­vadkertiek Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz-nek nevezték el közös gazdaságukat. S hogy müven visz­­hangra talált ez a szép akció Ma­gyarországon is, azt az bizonyítja a legjobban, hogy később az andor­­naktájai Búzakalász Tsz is betár­sult ebbe a baráti csoportosulás­ba. Sőt a Daloló Ipolyvölgye elne­vezés alatt megrendezett ünnepsé­gen ma már e két rnagyarorszápi termelőszövetkezet dolgozóin kívül a tsz-eket patronáló üzem és a me­gye Is képviselteti magát. Nos, ennyit magáról a Daloló Ipolyvölgye elnevezésű baráti ta­lálkozó létrejöttéről. Hadd szóllak most néhány szét arról Is, hogyan sikerült ez az idei ünnepség. Hi­szen a szabadtéri színpadon elő­adott műsorszámok zöme dal, tánc és muzsika volt. Az ipolyszakállosi dal- és tánc­ünnepély — nyugodtan leszögez­hetem — osztatlan sikert aratott. Nemcsak, mert a járás legfőbb tánccsoportjait és énekeseit bizto­sította a Csemadok járási szerve­zete, hanem mert ezeknek a cso­portoknak zöme új műsorszámok­kal Is elő mert rukkolni. Külön érdekessége volt a rendezvénynek, hogy neves budapesti dalénekese­­ket Is meghívott a Csemadok. Szán­tai Ildikót, Tombor Ágit, Harsádi Lillát, akiknek dalait a szintén Is­mert budapesti Szolnoki Gyula konferálta be. Ugyancsak színesí­tette a műsort az érsekvadkerti tsz tánccsoportjának fellépése; az ér­­sekvadkertiek a magyarországi né­pi tánckultúrából adtak Ízelítőt.

Next

/
Thumbnails
Contents