A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-08 / 23. szám

A lévqi tánccsoport kiváló teljesítményével nagy k8*8nségslkert aratott.

A népünnepélyen a múlt hagyományait is felelevenítették. Képünkön bűrdudfin muzsikál a nagytűri szervezet legöregebb tagja.

A legkisebbek is érdeklődéssel nézik a műsort

A Csemadok nagytűri szervezetének tánccsoportja aratási táncjelenetet mutat be.

Derűvel és mosollyal köszöntik a lányok a tavaszt.

Az lpolyszakállosi énekkar volt a Daloló Ipolyvölgye legnagyobb meglepetése.

Rngya jános (Zseliz) a járás kiváló népdalénekese és Bikkony János népi zenekara népdalokat és magyar nótákat ad elő.

Beszéljünk azonban a hazaiakról is. Igazán nem csupán udvariasságból jutalmazta fergeteges tapssal minden táncukat, dalukat a messzi vidékről idesereglett közönség. És itt először Is a Marsai Ferenc és Apa Vilmos tanítók által megszervezett 55 tagú ipolyszakállosi énekkart kell megdicsérnünk. A nagyobbára falusi dolgozókból álló vegyeskar jelentősebb rendezvényeken Is bátran megállhatná a helyét.

De környék más falvaiból, városaiból jött kultúrcsoportoik is nagy tetszést arattak: a lévai Ifjúsági Klub táncosai Berkes Rozália és Kurcsinka Erzsébet kiskéri, valamint Csikós Jánosné zselizi énekesnő, a csatai, oroszkai, nagytúri és déméndl tánccsoportok, Csekei Ernő felsőszecsei népi elbeszélő, Bogya János, Polák István és Mezőlak! Tibor zselizi énekesek, valamint a műsort kisérő Bikkony János népi zenekara.

Mondom, minden fellépés sikeres volt és csak dicséretet érdemelnek azok a tanítók és kultúrdolgozók, akik napi munkájuk mellett arra is szakítanak időt, hogy foglalkozzanak a táncot, dalt és muzsikát kedvelők tanításával. Nem állhatom azonban meg, hogy külön ki ne emeljek két kollektívát. Elsőnek a nagytúriak tánccsoportját, akik Aratási népszokások című tánckompozlciójukban annyi újat és szépséget nyújtottak, hogy valósággal elbűvölték nemcsak az egyszerű nézőket, de a jelenlevő szakembereket is. Nagy érdeme ez Tóth Gézának és feleségének, akik betanították és kísérték a nagytúri csoportot.

De ugyancsak kitűnt az öttagú Bikkony zenekar is. Hozzászoktunk már a falusi népi zenekarok nivótlan muzsikálásához. Nos, Bikkony János és négy fia megmutatta, hogy igenis, falun is lehet jó cigányzenekart szervezni.

Az lpolyszakállosi csehszlovákmagyar barátsági ünnepélynek jelentőségét nagyban aláhúzta az a körülmény is, hogy több jelentős párt és állami funkcionárius is részt vett ezen a találkozón. Ott láthattuk többek között Dobos László minisztert, Németh Jenő miniszterhelyettest, Sztankó Pált, a Magyar Népköztársaság konzulját és a három baráti szövetkezet elnökét: Németh István mérnököt, Tóth Istvánt és Cifra Istvánt. Igazán példát mutattunk Így, hogyan kell két népnek egymás mellett élnie. Bár mások is okulnának a jó példán.

' NEUMANN JÁNOS

Csillagvizsgáló a Holdon vagy a Földön?

Ámulva láttuk az első fényképeket, amelyeket a NASA közzétett az Apollo űrutazásáról. Ezek a fényképek olyan tiszták, amilyeneket még sohasem láttunk, és valóban rendkívüli részletességgel mutatják be a Hold felszínét.

Kétségtelen, hogy tudományos értékük óriási és ugrásszerűéi» előrelendítik földünk természetes kísérőjének megismerését.

Némelyek talán csodálkoznak ezen, és azt mondják: hiszen eddig is eleget fényképezhettük már a Holdat. Hatalmas optikai távcsövekkel vizsgáljuk évtizedek őta a Földről, fényképeiket közvetítettek róla a szovjet és amerikai holdszondák, lefényképezek már a túlsó oldalát Is, sot a Hold felszínére leereszkedett szondák által közvetített fényképek segítségével a Hold-felszín mikrosiruktúráját is láthattuk.

Eddig az egyetlen olyan fotóanyag, amely nem rádiós közvetítés útján érkezett a földre (tehát óhatatlanul rosszabb minőségű), a szovjet Zond—5 és különösen a Zond—6 fotóanyaga volt. A szovjet tudósok már régebben megkezdték fényképeik tanulmányozását, az amerikaiak most kezdik el, ki-ki a saját anyaga alapján.

Amikor a tanulmányozást befejezték, bizonyára mindkét fél közzéteszi eredményéit, és csak akkor alkothatunk majd Igazán hű képet arról, milyen ugrást jelentettek a legutóbbi vállalkozások a Holdkutatás terén.»

Akkor értékelhetjük majd nagyobb ügyismerettel annak a vitának aspektusait is, amelyet az Apollo—8 holdutazása kiélezett és időszerűvé tett. Annak a kérdésnek eldöntéséről van szó, hogy az űrhajózás fejlettségi fokán és földünk gazdasági erőforrásainak tekintetbevételével előnyösebb-e űrhajósokat küldeni a Holdra, vagy csupán automatizált kutatóeszközökkel hajtani végre kutatássorozatot.

A sajtóközleményekből, amelyek jeles tudósok nyilatkozataira hivatkoznak, úgy tűnik, hogy a szovjet tudósok — vagy legalábbis egy részük — Inkább a második megoldás mellett vannak. Embereket küldeni a Holdra, az óriási költségtől eltekintve, mindig kockázatos.

Ezenkívül meg kell mondani, hogy az ember holdutazása tudományos (legalábbis csillagászati) szempontból túl korainak látszik.

A legfontosabb csillagászati problémák kutatása céljából jelenleg az űrkutatás legsürgősebb feladata egy csillagvizsgáló (esetleg nagy csillagvizsgáló) létesítése a földi légkörön kívül, oly módon, hogy a csillagokat és tejútrendszereket a földi légkör zavaró hatása nélkül vizsgálhassuk.

Egy ilyen csillagvizsgáló segítségével sokkal nagyobb jelentőségű problémákat lehetne megoldani, mint a Holddal kapcsolatos kérdések, bár a Hold—Föld rendszer és a naprendszer viszonylatában azok Is Igen kiterjedtek és fontosak.

A légkörön kívüli csillagvizsgáló felépítés© szempontjából a holdutazásnak nincs nagyobb Jelentősége. Elméleti szempontból ezzel kapcsolatban egyáltalán nincs jelentősége, mivel a légkörön kívüli csillagvizsgáló éppúgy felépíthető néhány száz vagy ezer kilométerre a Földtől, mint a Holdon. A Holdon való felépítésének lehetnek gyakorlati előnyei, de ne feledkezzünk meg hátrányairól sem.

Az első előny mindjárt abból a tényből adódik, hogy a csillagvizsgálónak szilárd bázisa lenne (maga a Hold), amely érezhető gravitációval rendelkezik (jóllehet az a Földének csak egyhatoda) és ez a bázis körülbelül egy hónap alatt megkerüli a Földet.

Hátrány viszont a jelentős távolság és mindaz, ami ezzel jár. Mivel az ember mindig hasonlíthatatlanul jobban Letölthet bizonyos feladatokat az automatizált rendszereknél, csillagászt küldeni a Földhöz „közeli“ obszervatóriumba gyakorlatilag mindig sokkal egyszerűbb lesz, mint a Holdra küldeni.

A modern csillagászat ismereteit az univerzum jelenségeire vonatkozólag jóval nagyobb mértékben fejlesztik azok az adatok, amelyeket a december 7-én kilőtt OAO—2 amerikai óriás műhold fog gyűjteni (a rövidítés föld körül keringő csillagászati obszervatóriumot jelent), mint az Apollo—8 által gyűjtött adatok.

Ez az obszervatórium mintegy 770 kilométer magasságban kering a Föld körül, és előre meghatározott program alapján teljesen automatizált csillag- és galaxis-megfigyeléseket végez.

Ha egy ilyen csillagvizsgáló a Holdon lenne, ennek gyakorlati előnyei talán lennének ugyan, de elméleti előnyei aligha. Óriási előnyt jelentene viszont a légkörön kívüli obszervatóriumnál, ha emberek irányíthatnék rajta a megfigyeléseket, és ha ennek megfelelően jóval nagyobb méretű lenne.