A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-19 / 3. szám

Vitái Mrtir •• teleiég«

ROMAI IER0 KLUB60

A klub tagiágánik egy riixe At olvaiökttrben

Az érem túlsó oldala

Manapság »lég sok szó »sík az ún. cigány problémáról. S Itt rögtön le Is kell szögeznem, hogy álproblémának tartom, félrevezetőnek és félreérthetőnek. Véleményem szerint cigányprobléma nincs, ezzel szemben probléma van a munkakerülőkkel, a rendbontókkal, a közösségi életre, társadalmi fegyelemre képtelen, lumpen-elemekkel — fajra, nemzetiségre, vallásra való tekintet nélkül. Nagyon Jól teszszük, ha harcolunk a cigány, munkakerülők ellen, de legalább ekkora vehemenciára van szükségük akkor Is, ha fehérbőrű munkakerülőkkel állunk szemben. Egy olyan társadalomban, amely a proletár nemzetköziség és egyenjogúság elvét vallja, amely eme elv szerint Igyekszik berendezkedni, nem lehet egy fajt, nemzetet, népcsoportot sem diszkrlminálnl. A „cigány problémát“ tehát illenék minél előbb levenni a napirendről.

Mi az a szettéi építés?

Kormányhatározat Is született néhány évvel ezelőtt: széttelepítenl a tömegesen élő cigányokat, szétszórni őket az ország minden tájára. Nem tudom, érvényese még ez a határozat, nem Is akarok bővebben foglalkozni vele Tény az, hogy kudarcba fulladt az egész, a kltelepl-Prfibál • senekar

tett családok (akárcsak az egykor Csehországba hurcolt magyarok) szép lassan visszaszivárogtak eredeti lakhelyükre. De ha sikerült volna, akkor sem értem, ml haszna lenne abböl az országnak, ha egy naplopó (mert állítólag csak naplopóíkat telepítettek szét) mondjuk Fülek helyett Moston vagy Ostraván lopja a napot. A munkakerülés ellen másként kell harcolni. Mindenek előtt azt tegyük lehetetlen-. né, hogy valaki naplopásból (vagy egyéb dolgok lopáséból) Is megéljen az „aki nem dolgozik ne Is egyék“ elv alapján.

Igények

Ám ez a népcsoport, amelyről most szó van, a közelmúltban bejelentette, hogy igényt tart bizonyosfajta kulturális önállóságra. Bátortalan és bizonytalan kezdeményezés a negyedmilliónyi cigányság képviseld legmerészebb követelménye egy három (szlovák, magyar és cigány) nyelven megjelenendő újság volt.

S ezzel csak azt akarom mondani, hogy az álproblémák feszegetése helyett az „Illetékesek“ nyissák ki a fülüket, hátha meghallják, hogy „cigány származású állampolgáraink" (ahogy azt erre mifelénk mondani szokták) egy részének nem is olyan természetes az ún. természetes asszimiláció. Hátha azt hallják,, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik nem