A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-01 / 22. szám
tffff/mtt Fofdűnkőn a legkedvezőbb időjárás? Valószínűleg már sokan feltették magukban a kérdést: Földünkön hol a legkedvezőbb az Időjárás? Sajnos, erre a kérdésre sem a laikusok, sem a szakemberek nem adhatnak egyértelmű választ. Hogy miért? Elsősorban azért, mert Igen sok függ attól, hogy mit értünk a „legkedvezőbb“ kifejezésen. Mert beszélhetünk például az Időjárásnak az ember egészségére, munkájára és a termésre gyakorolt közvetlen hatásáról, de ugyanakkor az időjárás a tudomány, a technika és a kultúra fejlődésére is jelentős befolyással van. Amint látjuk, a „kedvező időjárás“ meglehetősen relativ fogalom. Az, ami bizonyos gazdasági ágazat számára kedvező, más emberi tevékenység számára kedvezőtlen lehet. Földünk felületét különböző szempontok szerint oszthatjuk bizonyos éghajlati övökre. Ennek a felosztásnak többnyire a levegő hőmérséklete, a felhőzet, a lehullott csapadékmenynyiség vagy a különböző szélrendszerek szolgálnak alapjául. Természetesen az említett időjárási tényezők közül kettőt kölcsönösen össze lehet kapcsolni. A legegyszerűbb s az általános összehasonlítás szempontjából teljesen elegendő, ha a Föld felületét egy forrő, két mérsékelt és két sarki övezetre osztjuk fel. Mindegyik égövön belül megkülönböztethetünk még tengeri, szárazföldi, hegyi s egyéb regionális éghajlati típusokat. Melyik égövben a legmostohábbak az életfeltételek? Legkedvezőtlenebbek az időjárási viszonyok kétségtelenül a két sarkvidéken (az északi és déli sark körül). Ezeken a területeken ul. nem váltakozik rendszeresen a nappal és az éjszaka. Közvetlenül az Északi-, 111. Déli-sark felett a Nap 0 hőnapig a horizont fölött, 0 hőnapig pedig alatta All. Minél távolabb vagyunk a sarkoktól, annál Tövidebbok a sarki éjszakák, s a Nap — legalább délíelé — még télen Is megjelenik a horizont felett. Mivel a sarkvidékeken nem váltakozik a nappal az éjszakával, nincs meg a hőmérsékletnek és egyéb meteorológiai elemeknek az a napi menete, mint nálunk. Az Északi-sarkon télen többnyire derült az égbolt, s a fagyok szárazok. A hőmérséklet —30 és —40 C° között ingadozik. Havazásra ilyenkor csak ritkán kerül sor. Elegendő azonban egy enyhe szél, hogy felkavarja a jégpáncél felületét borító vastag hóréteget, s ez azt a benyomást kelti, mintha havazna, mert a hó könnyű, száraz. Nyáron viszont a sarkvidékeken nagy a felhőképződés, gyakoriak a sűrű ködök; a hőmérséklet általában nulla fok körül mozog. A Déli-sarkon az éghajlat még ennél is zordabb. Télen erősebb a lehűlés, mint az Északi-sarkon, a hőmérséklet általában —70 C°, de ennél alacsonyabb értékeket is elérhet. A legalacsonyabb hőmérsékletet (—88,3 C°) eddig a déli-sarki Vosztok szovjet megfigyelőállomáson mérték. A nyári Időszakban Is nagyobbak a hidegek a Déli-, mint az Északi-sarkon. A legforróbb trópusi táfakon ts kifogástalanul működnek a meteorológiai állomások. A sarkvidékek úgyszólván elviselhetetlenek az ember számára, nem beszélve az élelembeszerzés nagy nehézségeiről. Az embereknek — ha csak hosszabb-rövidebb ideig tartózkodnak is itt — szüntelenül kemény harcot kell folytatniuk a puszta létért. Az időjárási viszonyok nemcsak a mezőgazdasági termelés számára alkalmatlanok, de nagyban gátolják a különböző objektumok és utak építését — még a sarköv délebbre fekvő részein is. Ezért Földünknek ez a része teljesen alkalmatlan az ember és az emberi civilizáció számára. A trópusi övezet A másik éghajlati szélsőséget az egyenlítő két oldalán elterülő trópusi övezetben tapasztaljuk. Meteorológiai határa az a két képzeletbeli vonal, melyeken belül az évi középhőmérséklet legalább 20 C°, csillagászati határa pedig a Ráktérltő (az Egyenlítőtől északra 23,5° távolságra eső szélességi körj és a Baktérltö (az Egyenlítőtől délre 23,5° távolságra eső szélességi kör). Ez Földünk legmelegebb területe. A trópusi övben a hőmérséklet az év egyes hónapjaiban csak kis eltéréseket mutat. A legmelegebb a sivatagok éghajlata (Szahara, Arábia, a kaliforniai Halál-völgy). Itt a havi középhőmérséklet Júliusban helyenként meghaladja a 35 C°-ot, a Halál-völgyben pedig a 38,9 C°ot is. Az abszolút hőmérsékleti csúcsértékek helyenként elérik az 57—58 C°-ot is. összehasonlítás kedvéért megemlíthetjük, hogy Pozsonyban az átlaghőmérséklet Júliusban 20,8 C°, Kassán 19,1 C°. Az említett városok legmagasabb júliusi hőmérséklete 38,2 C°, illetve 37 C®. A csapadékviszonyok a trópusi övben igen különbözők. Az Egyenlítőn gyakorlatilag úgyszólván egész éven ét esik. Az Egyenlítőtől távolodva a csapadék mennyisége rohamosan csökken, míg csak el nem jutunk a teljesen száraz éghajlatú sivatagokhoz. A Szaharában például az évi csapadékmennyiség nem haladja meg az 5 millimétert, a chilei Antofagastában pedg még az 1 millimétert sem. Ezzel szemben az Egyenlítőn az évi átlagos csapadékmennyiség eléri az 1000, néhol a 2000 millimétert is. A csendes-óceáni szigeteken még az 5000—8000 milliméteres évi csapadékmenynylség se mritkaség. A legtöbb csapadékot, 12 700 mm-t, eddig az indiai Cherapunjban mérték. Mivel az Egyenlítő környéki területeken állandóan nagy a meleg és túl sok a csapadék, az itt élő embereknek ez élelem beszerzése nem okoz különösebb nehézséget, s ez nagyban gátolja aktivitásukat; az aktivitás hiánya pedig fékezi a tudomány, a technika és a kultúra fejlődését. A tikkasztó hőség és a levegő nagy páratartalma ugyanis nagyon kimeríti az emberi szervezetet. A legkedvezőtlenebbek az életfeltételek azonban mégis a sivatagokban, ahol szinte elviselhetetlen a meleg és igen kevés a csapadék. Melyik égövben legkedvezőbbek a tudomány és a technika fejlődésének a feltételéi? Az említett szempontból a legkedvezőbbek a feltételek kétségtelenül a mérsékelt égövben, ahol a gyakori időjárásváltozások arra kényszerítik az embert, hogy állandóan harcoljon a természettel. Ez aztán szükségszerűen visszatükröződik a tudomány és a technika — egyszóval a civilizáció fejlődésében is. Egyrészt a négy évszak periodikus váltakozása gátolja az embereket a szabad természetben végzendő munkájukban, másrészt azonban lehetővé teszi az egyes feladatok célszerű beosztását. A hőmérsékletváltozások napi és évi menete, az évi csapadékmennyiség átlaga, a napsugárzás mennyisége — főként a tenyészidőben — lehetővé teszi a mérsékelt égövben ügyszólván valamennyi mezőgazdasági növény termesztését. A mérsékelt éghajlat a szoláris éghajlatosztályozás szerint a térítők és a sarkkörök közé eső területek éghajlata. A kontinensek Víz nélkül nemcsak az emberek, de a növények sem élhetnek. és tengerek hatására ebben az övben változatos éghajlati típusok alakultak ki. Jellegzetes vonásai: közepes erősségű napsugárzás, az évszakok szabályos kifejlődése, fagyok előfordulása. A mérsékelt öv éghajlatára és időjárására Európában nagy hatással van az Atlanti-óceán. Innen hatolnak a szárazföld belsejébe a páradús tengeri eredetű légtömegek; ezek hozzák a csapadékot. A tengeri eredetű légtömegek beáramlása mérsékli a nagy hőmérsékletingadozásokat Európa belsejében. Nyáron csökkenti, télen pedig emeli a hőmérsékletet. Az Atlantióceánon kívül a Földközi-tenger is hatást gyakorol a mérsékelt öv klímájára és Időjárására, továbbá az Eszakl-sark Is, ahonnan időnként hideg légtömegek áramlanak a szárazföld belsejébe. ’ Habár a mérsékelt övben is előfordulnak kért okozó hevesebb időjárás-változások, mégis 1 tta legritkábbak a pusztító elemi csapások: a viharos erejű forgószelek, tájfunok, hurrikánok, tornádók stb. A mérsékelt övben ugyan nem a legideálisabbak az éghajlati viszonyok, de meglehetősen kedvezőek az ember, a tudomány és a technika fejlődése szempontjából. E tekintetben teljesen ideális éghajlati viszonyokat Földünkön sehol se találunk. Dr. PETER FORGÄC
