A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-05-25 / 21. szám

Dél-Szlovákia

gazdasági fejlesztésének távlati lehetőségei

Dél-Szlovákia gazdasági szempontból országunk legfejletlenebb területei közé tartozik. Az új gazdaságirányítási rendszer sem teremtett megfelelő feltételeket az elmaradott területek fejlesztése problémáinak komplett megoldásához. A gazdasági reform szabályaiba épített támogatási intézkedések szintén nagy nehézségekbe ütköznek, mivel az új irányítási rendszer nagyobb teret biztosít a vállalátok közötti versenyharcnak. A hazai és a külföldi piacon a különböző gazdasági, műszaki, és szervezési fejlettségű vállalatok és más termelő egységek (földművesszövetkezetek, kisipari termelőszövetkezetek J közül a versenyharcból azok kerülnek ki győztesen, amelyek jobb felkészültséggel rendelkeznek a távlati fejlesztésre és jó versenyharc képességű terület keretén belül termelnek.

A gazdasági versenyben a termelés fejlődése mindinkább a tudományos-műszaki forradalom olyan új tényezőinek a függvénye, mint: mindenekelőtt a dolgozók magasfokú

szakképzettsége, a termelőeszközök fejlettségének műszaki szintje és nem utolsó sorban a gazdasági tevékenység szervezetének és irányításának színvonala.

A népgazdasági tervek, főként a források területi elosztásánál a múltban nem vették figyelembe, hogy Dél-Szlovákia sajátosan különleges termelési feltételekkel rendelkező terület, és hogy e terület gazdaságában — gazdasági folyamatában — az ott élő lakosság, tehát nemzetiség realizálja magát. Dél-Szlovákla csak úgy kapcsolódhat hatékonyan bele köztársaságunk népgazdaságának fejlesztésébe, ha a területfejlesztési és más népgazdasági tervek és központi intézkedések jóváhagyásánál az illetékes szervek szem előtt tartják e terület tényleges gazdasági helyzetét, a különleges feltételekből eredő problémákat és nehézségeket, pl. a termelés ágazati összetételét, a foglalkoztatottság problémáját, a vasúti és 'közúti hálózat alacsony színvonalát, a gáz- és vízvezeték hálózat hiányosságát, nem beszélve az iskolahálózat anyagi ellátottságáról, az eddig nem létező kutató és tudományos intézmények létesítéséről, az egészség és művelődésügy feltételeinek elhanyagolásáról, valamint a társadalmi fogyasztás lényeges elmaradásáról és Dél-Szlovákia hatékonyabb fejlődésének többi béklyóiról.

Dél-Szlovákia mezőgazdasági-ipari jellegű terület, amely szétszórt, nem összefüggő és nem komplettizált, erkölcsileg és fizikailag elhasználódott termelési-műszaki alappal rendelkezik. Hiányzik a feldolgozóipar hálózata, amely a természeti kincsek és nyersanyagok, valamint a mezőgazdasági termékek és félkész árúk késztermékké való feldolgozását biztosítaná.

A Hét társadalompolitikai melléklete 21

Felelős szerkesztő: Mfics Jőzset

Egy Ilyen termelési feltételekkel rendelkező terület gazdasági versenyharca hazánk fejlett területeivel szemben — melyek az eddigi fejlődés során elért gazdag tapasztalatokra és hagyományokra, modern termelőeszközökre, magas szakképzettséggel rendelkező munkaerőkre támaszkodhatnak — csak kudarccal, sikertelenséggel végződhet. Az elmaradott területekre a gazdaságilag fejlett területek szükségszerűen ráerőszakolják azoknak a cikkeknek termelését, melyek alacsony műszaki színvonalat, de sok élőmunkát igényelnek. Lehet, hogy az ilyen megoldás első pillanatban természetesnek tűnik, ám a valóságban a területi fejlesztési különbség újratermelését és további rögzítését eredményezi. A haladó termelési ágazatokkal rendelkező területek, amelyek élnek a termelési folyamatban a modern tudomány és műszaki haladás vívmányaival, mágnesszerűan felszippantják a termelés intellektuális bázisát és tovább növelik előnyüket a gazdaságilag elmaradt területekkel szemben.

Az új gazdaságirányítási rendszerben Dél- Szlovákia és hazánk egyéb gazdaságilag fejletlen területei válaszút előtt állnak: vagy a további egyoldalú, elavult termelési ágazatok felé orientálódnak — ahol elégnek mutatkozik a műszaki bázis átlagos fejlettsége — vagy kialakítják a munkamegosztást a fejlett területekkel, ebben a munkamegosztási folyamatban megkeresik saját specifikus helyüket és olyan modern termelési ágazatokat választanak, amelyek lehetővé teszik, hogy saját területükön belül a felhalmozódott anyagi és intellektuális erők és a választott új beruházások mint mozgó erők fognak hatni a terület továbbfejlesztésében.

Ez a második lehetőség elfogadhatóbbnak tűnik, mert lehetővé tenné Dél-Szlovákia iparosításának további fejlesztését és a mezőgazdasági termelés hatékonyságának növelését.

Egy ilyen feladat megoldására azonban nem elegendők a közjxmtilag juttatott állami szubvenciók, dotációk és preferálás néhány egyéb fajtája. Az ilyen támogatási módszer, ha figyelembe vesszük Dél-Szlovákia dolgozóinak szakképzettségi összetételét, továbbra is csak azoknak az elmaradt termelési ágazatoknak bővüléséhez vezetne, melyek nem igénylik a modern infrastruktúrát, magas képzettségű dolgozókat, és általában beérik alacsony színvonalú kulturális és műszaki környezettel.

Az Ilyen ágazatokba tartozó vállalatok és más termelési egységek csak ideiglenes „gazdasági fellendülést“ eredményezhetnek az adott területen, távlatilag a terület újabb és fokozottabb lemaradása fenyeget, mivel hiányzanak a haladást szolgáló erők.

Dél-Szlovákia gazdasági profiléniáinak olyan megoldásához, hogy e terület, függetlenül a központi szervek támogatásától, a saját lábára állhasson s ennek eredményeképpen forradalmi változások áilhassanak be a magyarlakta területek gazdaságában, nagyon gondosan előkészített regionális gazdaságpolitikára és gyakorlati alkalmazására van szükség. Olyan területi gazdaságfejlesztési politikára, amely teljes mértékben lehetővé tenné Dél-Szlovákia felhalmozódott specifikus feltételeinek hasznosítását. E politika hordozója és kifejezője Dél- Szlovákia távlati gazdaságfejlesztési terve lehetne.

Egy ilyen jól megfontolt és aprólékosan kidolgozott terv biztosíthatná a magyarlakta területek nyersanyag- és munkaerőtartalékainak ésszerű és optimális kihasználását. Dél-Szlovákia fejlesztési tervének azonban a nójJgazdasági fejlesztési terv integrált állami feladataiból kell kiindulnia, azonkívül összhangban kell lennie a szocializmus egyik alaptörvényével — a mini-max törvénnyel, mely megköveteli, hogy a lehető legalacsonyabb befektetéssel, minimális önköltség mellett maximális mennyiségű és jó minőségű anyagi javakat termeljünk.

jelentősebb gazdasági eredményeket, valamely mikroterület — így Dél-Szlovákia is — csak abban az esetben érhet el, ha olyan nemzetgazdasági ágak fejlesztésére . specializálódik, amelyek gyors fejlődéséhez megvannak a kedvező feltételek.

A szocialista területfejlesztési program döntő fontosságú célja az egyes területek közötti gazdasági, szociális, kulturális és politikai különbségek mérséklése és fokozatos megszüntetése. A gazdasági- és életfeltételek között mutatkozó különbségek megszüntetésének jelentősége megsokszorosodik olyan országban, alKü több nemzet, illetve nemzetiség él. Itt a gazdasági kiegyenlítődés folyamatát egybe kel: kapcsolni a nemzetiségi kérdés orvoslásával.

A nemzetiségi kérdés szocialista megoldásának fő gondolata — egyenlő jogokat és feltételeket kell biztosítani minden embernek a társadalmi élet minden területén, nemzetiségi hovatartozására való tekintet nélkül. A nemzetiségi kérdés formális és szűk jogi megoldása még nem jelent teljes egyenjogúságot. A nem zetiségi egyenjogúság biztosításához szükséges a jogi megoldás teljes gyakorlati alkalmazása: a gazdasági, a szociális és politikai élet minden területén.

Dél-Szlovákia gazdaságfejlesztési terve csal: akkor lehet tökéletes, ha a gazdasági különbségek eltávolításával egyidejűleg törekedni fog a politikai, kulturális és szociális viszonyok rendezésére, javítására.

Rangsorban az első hely a gazdasági kiegyenlítődést illeti meg, mely szorosan összefügg a szociális-politikai és kulturális különbségek eltávolításának folyamatával. A gazda ságfejlesztés a rendelkezésre álló anyagi források és munkaerők ésszerűbb kihasználását, a termelési kapacitások bővítését és tökéletesítését eredményezhetné. A gazdaság fellendítése csökkenti a munkaerőelvándorlást és lehetővé teszi, hogy a dolgozók maximális számban bekapcsolódhassanak a termelési folyamatokba.

A szociális egyenlőség azt jelenti, hogy az állam, ill. a társadalom egyenlő életfeltételeket és körülményeket teremt, egyenlő mértékben gondoskodik polgárainak egészségügyi, iskola- és művelődésügyi, pihenéssel összefüggő stb. igényeinek kielégítéséről. Egyforma munka lehetőséget, szabadidőt, egyenlő gondoskodás, és egyforma nyugdíjakat az ország minden területén. (A Nemzeti Bizottságok gondatlanságából eddig ezt nem sikerült biztosítani).

A kulturális különbségek eltávolítása is elsőrendű feladat: Lehetővé kell tenni egyenlő kulturális feltételek megteremtését hazánk nemzetei és valamennyi nemzetisége számára.

A gazdasági egyenlőség nélkülözhetetlen feltétele, hogy az egy államban élő nemzetek és nemzetiségek — számarányuknak megfelelően — bekapcsolódhassanak a szocialista állam irányításába és kivehessék a részüket a politikai döntésekből. Kölcsönös összefüggésről van itt szó.

Dé-Szlovákia gazdasági fellendüléséhez új termelési egységekre, modern mezőgazdasági gépekre, új munkalehetőségek megteremtésére, de nem utolsósorban ügyeskezű és szakképzett dolgozókra, tehetséges és művelt vezetőkre van szükség. De szükség van sok új kórházra, iskolára, színházra, üdülőhelyre, a nyugdíjak igazságos rendezésére, a víz- és gázvez»tékhálózat kiépítésére, jobb vasúti és közúti hálózatra. Sok új beruházásra, de nem utolsósorban ügyes ős tehetséges politikusokra, akik nemzetiségünk sokoldalú szocialista fejlődésének elegendő teret képesek biztosítani.

Dél-Szlovákia távlati gazdaságfejlesztési tervének összeállításánál és kidolgozásánál nem szabad megfeledkeznünk az itt említett nehézségekről és a magyarság többi problémájáról.

MIHÁLY GÉZA mérnök