A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-18 / 20. szám
II dik. S már sem a tudományt, sem a technikát nem lehet, és egyre kevésbé lehet majd művelni a művészet ezen alapállása, intuíció nélkül.“ Röviden magamról, munkámról „1907 június 8-án születtem Budapesten, de még abban az évben Losoncra hozott édesanyám. Első kiállításom 1937-ben, Pozsonyban volt, utolsó pozsonyi kiállításom pedig 1966-ban. Közben belföldön és külföldön számos csoportos és egyéni kiállításon vettem részt munkáimmal. 1967-ben munkásságomat érdemes művészi kitüntetéssel jutalmazták.“ Ha a látogató belép Szabó Gyulához, a művészet szentélyében találja magát. Még kéresztet vetni sem ér rá. Nézni, figyelni, sokat, nagyon sokat meglátni. Ezt kell tenni nála. Az összezsúfolt képeket súlyban talán már tonnára is lehet mérni. A befektetett pénzt milliókban. Értéküket viszont mégsem lehet kifejezni. Nem, mert erre nincs semmilyen meghatározó kulcs. De nem is lehet, mivelhogy az életet sem tudjuk pénzben kifejezni. Az ő képei: az ő élete és a mi életünk. „Az itt összezsúfolt anyagban van egy vonal, mely minden egyes képemet összeköti. Ez a fejlődési vonal. Ez a nagy vonal köti össze képeimet évtizedes távolságban is. Például az utóbbi tíz évem munkája az 1938-ban elkezdett elgondolásaimnak folytatása. Természetesen egy olyan szinten, amit én magasabbnak érzek, és ritka látogatóim is annak ítélnek. 1945 — első grafikai sorozatom. Addig még grafikát nem csináltam. Valahogy a grafikába az addigi festői eredményeimet nem tudtam átmenteni, tekintettel arra, hogy a grafika epiknsabb kifejezési mód. Több benne a szóval kifejezhető tartatom.“ Első grafikai munkája az Ecce Homo. „Saját magam vigasztalására csináltam az Ecce Homot abban az eiembertelenedésben Az „íme, az ember“ huszonnégy lapja az emberi szenvedésnek, hiábavalóságnak lett a könyve." Ha a látogató, a néző találkozott Szabó Gyulával, látta a képeit, feledhetetlen emlékeket szerzett magának. Mert mi sem lehet emlékezetesebb, mint találkozni az Emberrel. Ehhez hasonlóan mély nyomot talán csak az első szerelem teljes átélése, vagy a háború borzalma hagyhat az emberben. Szabó Gyula művészetében ott van mind a kettő: a szerelem féltése, az örök emberi érték rangjára való emelése, és a háború ellen, a borzalmak ellen való tiltakozás. „És mind hiába“, mondja a művész az Ecce Homo egyik lapján, mikor az alkotó ember kezében tartja faragott szobrát, de arcát a háború romjai árnyékolják be. De egyúttal mégis bizakodik, mert kezének munkája újból a romok fölé emelkedik. Alkot tovább. Megállíthatatlanul, nyugtalanul. Izzó nyugtalanságával küzd a nyugalomért „A kiverekedett nyugalmat csak a temető adja meg nekem.“ De ezentúl már egyedül munkájában él tovább a művész, Ö nyugodtan, de az élő ember továbbra is csak nyugtalanul. Feldolgozta: DUKAV MIKLÓS Fényképezte: KURUCZ SÁNDOR Nyissunk új fejezetet A Csemadok, a Matica slovenská és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége elnökségi pártcsoportjainak tanácskozása Az SZLKP KB kezdeményezésére 1969. április 30-án a Matica slovenská, a Csemadok és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége elnökségének pártcsoportjai együttes ülést tartottak. A jelenlevők B. Gracának, az SZLKP KB titkárának megnyitója után őszinte hangú vita keretében foglaltak állást a szlovákiai nemzetiségi politika kérdéseiben. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták azt az alapelvet, hogy a nemzetiségi politika programjának szavatolója és hordozója Szlovákia Kommunista Pártja, annak internacionalista programja, valamint gyakorlati politikája. Államunk föderatív rendezését mind a magyar, mind az ukrán (ruszin) nemzetiség megelégedéssel fogadta, mivel ebben látta és látja saját sokoldalú kulturális és társadalmi fejlődésének új szakaszát. Az elnökségek tagjai üdvözölték a Szlovák Szocialista Köztársaság első kormánya programnyilatkozatának a nemzetiségekre vonatkozó részét. Ebben látják a nemzetiségek helyzetét és létét biztosító jogi és intézményes szavatosság alapját. A proklamált alapelvek gyakorlati megvalósítása, a szlovákiai nemzetiségi politika új modelljének és új mechanizmusának kialakítása a szlovák nemzet részéről nagyvonalúságot és megértést, a nemzetiségek részéről viszont megértést és előítéletektől mentes magatartást igényei. A tanácskozás résztvevői ezzel a megállapítással hangsúlyozni kívánják, hogy a szlovák nemzet és a nemzetiségek kapcsolatéban csak pozitív program lehet eredményes. Az előítéletektől terhes türelmetlen megnyilvánulások a nem kívánatos, nyilvános viták légkörét alakítják ki. A tanácskozás részvevői kifejezést adtak annak a szándékuknak, hogy a jövőben határozottan megakadályozzák a sajtóban az ilyen vitákat. A helyzet konszolidálása megköveteli, hogy a szlovák nemzet és a‘nemzetiségek kapcsolatában következetesen érvényre juttassuk a marxizmus—leninizmus alapelveit. Hazánkban a kommunista párt harcolt és harcol a pozitív nemzetiségi programért. A Matica slovenská, a Csemadok és az UDKSZ képviselői ismételten kijelentették, hogy ezt a programot támogatják. Tudják, hogy mai tevékenységükkel hozzájárulhatnak társadalmunkban a kölcsönös bizalom elmélyítéséhez, kulturális-társadalmi életünk konszolidálásához. Annál is inkább, mivel a CSKP KB utolsó ülésén kialakította a pártprogram alapelvei következetes megvalósításának személyi és szervezési előfeltételeit. Kalmus: fejvadászat Yehudi Menuhin Yehudi Menuhin csodagyerekként kezdte tüneményes pályafutását. Ma is sokszor felidézi azt a mulatságos epizódot, ami első önálló hangversenye során történt vele San Franciscóban. Az alig kilencéves gyerek óriási sikert aratott. Sokan benyomultak a művászszobába, hogy gratuláljanak. A hölgyek elárasztották csókjaikkal, az egyik különösen „vehemens“ néni ki nem fogyott a dicséretekből és bókokból: — Jobban hegedülsz, mint Paganini! .. . Sokkal, sokkal jobban! . . . Yehudinak nem tetszett, hogy az akkor már jó néhány évtizede halott Paganinihez hasonlította a hölgy, nem tartotta ízlésesnek. Persze mindezt hangosan nem mondta ki, csak kicsit hamiskásan nézett a hölgyre, és így köszönte meg a bókot: — Ö, asszonyom ... Ön ezek szerint személyeseu hallotta Paganinit?! Mezey Mária Mezey Máriát a Rádió Pagodájában (így nevezik a Rádió üvegfalú színésztársalgóját és büféjét) nemrégiben lelkendezve félrehúzta egy kolléganője: — Drágá Máriám, nagyon boldoggá tennél, ha holnap este meglátogatnál. Rendezek egy kis oszszejöveteit... — Milyen alkalomból? A kolléganő suttogóra fogta a hangját: — Születésnapi vacsorát rendezek. Neked elárulhatom, harmincadik születésnapomat ünneplem holnapi Mezey megcsókolta a kolléganőjét: — Nagyon helyes, szivem!... jobb későn, mint sohal Miljutyin, a népszerű szovjet operettszerző legutóbbi magyarországi látogatása során megismerkedett néhány magyar zeneszerzővel, akik egy délután „házi hangversenyt“ rendeztek a kedves vendég számára a Müvészklubban. Rlsőnek a népszerű operettkomponista ült a zongorához, aki beje lentette, hogy magyar szerzők új műveiből összeállított dalcsokrot kiván bemutatni Miljutylnnak. A népszerű szerzőnek nem a legerősebb oldala a zongorázás, de azért jó hosszú egyveleget adott elő Miljutyin tiszteletére. Egy másik szerzőnk, aki jól tud oroszul, nem állta meg, hogy oda ne súgja Miljntyinnak: — Kicsit önző a barátunk! Idáig csak a saját szerzeményeit játszottál ... Miljntyin elnéző mosollyal válaszolt: — 0, ezt biztosan csak a másak szerzeményei iránti kíméletből teszi. £
